5. r�sz: „Ultra vigilis umbram, eche veritas…”

„S�rva b�jtam hozz�. � �t�lelt �s nyugtat�an simogatta h�tam.
- Kay mond csak...
- Igen?
- Akkor �n most mi is vagyok?”

Nem v�laszolt. Feln�ztem r�. Engem n�zett. Szemeiben furcsa f�ny csillant. F�ltett engem. Ekkor m�g nem tudtam mit�l, vagy kit�l. De hirtelen r�j�ttem. A saj�t fajt�j�t�l, a t�bbi v�mp�rt�l.

- Tudod… �n magam sem tudom. Mivel m�g nem vagy a Draculine-om ez�rt van benned mind ember mind v�mp�r v�r. De v�rfarkas is vagy… Na, meg m�gus is…

- M�gus? Az meg, hogy?

- A kardom. Rajtam k�v�l csak Tremere-k vagy var�zstudom�nyokban j�rtas l�nyek tudj�k meg�rinteni. De ez m�g �nmag�ban nem is lenne gond…

- Gond? Most m�r semmit sem �rtek!

- Tudod a v�mp�rok �s a v�rfarkasok m�r, t�bb mint 2000 �ve h�bor�znak egym�ssal. Az eg�sz �gy kezd�d�tt, hogy egy Cloe nev� v�rfarkas hercegn� egy b�b�jjal elcs�b�totta a kir�lyunkat. Mindenki azt hitte, hogy a kir�ly t�nyleg szerelmes lett Cloe-ba, s ez�rt hagyta el Carment, az �rn�j�t. De mivel az uralkod� egy Tremere volt k�nnyen megt�rte a var�zslatot. Itt a n�zetek megoszlanak, van, aki szerint visszat�rt majd visszament Cloe-hoz mert bele szeretett, de van, aki szerint Cloe meg�lte, mert visszat�rt kir�lyn�j�hez. Az �rn� m�g a mai napig is egyed�l uralkodik a vil�gunkon. De ez mind csak sz�besz�den alapul…

- �s ismerted azt az uralkod�t?

- Ismertem �t… T�ls�gosan is j�l… Az uralkod�t Aeyon-nak h�vt�k… � volt az ap�m…

- Sajn�lom…

- Ugyan! Ez m�r nagyon r�gen t�rt�nt nem kell sajn�lkoznod!

Fel�llt majd �n is.

- Gyere meny�nk haza.

B�lintottam. Elindultunk kifel�. Ahogy �t k�zben k�rbepillantottam csak f�lelemmel teli pillant�sokat l�ttam mindenkit�l. Ez nem igazs�g! Megmentem az �rn� �let�t �s �gy h�l�lj�k meg! Ez sz�ven �t�tt. A k�nnyek megint folyni kezdtek az arcomon. Mintha Kay meg�rezte volna ezt. Megszor�totta a kezem majd futni kezdett. Eg�szen egy erk�lyig futottunk. Egyszerre vetett�k a m�lybe magunkat. M�g magam sem tudom, hogy, hogy siket�lt haszn�lnom sz�rnyaimat. Rep�lt�nk, � vezetett �n, pedig k�vettem. Lassan felt�nt el�tt�nk a kast�ly k�rvonala. Puh�n �rt�nk f�ldet. Nem sz�ltam semmit, csak bementem a f�rd�be. Belen�ztem a t�k�rbe. Nem csoda, hogy az emberek, vagyis a v�mp�rok f�ltek t�lem. Hajam k�cos, �sszetapadt az alvadt v�rt�l. A ruh�mb�l �s arcomr�l m�g mindig folyt a f�lig megsz�radt v�r. A szemem �jra z�ld volt, de zavaros, mint a tenger vize egy nagy vihar ut�n. Dermedten n�ztem a t�k�rk�pemet. Arra eszm�ltem fel, hogy a v�r a ruh�mb�l a csemp�re cs�ppen. Gyorsan be�lltam a f�rd�k�dba. A ruh�t szinte let�ptem magamr�l, soha t�bb� nem akartam l�tni. Megnyitottam a vizet �s kimostam hajamb�l a mocskot. Azut�n a fentr�l �rkez� v�zsug�r al� �lltam. A j�ghideg v�z cs�pte a b�r�m�n l�v� sebeket. De nem t�r�dtem ezzel. Csak az �rdekelt, hogy min�l tiszt�bb legyek. Amikor kisz�lltam magam k�r� tekertem egy puha feh�r t�r�lk�z�t. Ism�t belen�ztem a t�k�rbe. V�gre r�gi �nmagamat l�ttam benne �s nem egy �r�lt gyilkos. Megszeml�ltem a h�tamat is de legnagyobb csod�lkoz�somra sz�rnyaimnak m�r nyoma se volt. Elkerekedtek szemeim, amikor megl�ttam h�tam k�zep�n a k�t egym�sra teker�dz� fekete s�rk�nyt, v�r�s gy�m�nt szemekkel. Megd�rzs�ltem szemeimet, de amikor kinyitottam �ket a tetk�nak m�r nyoma sem volt. Biztos csak k�pzel�d�k! Nyugtattam magam majd �jra szembe fordultam a t�k�rrel. Kif�s�ltem hajamat nem t�r�dve azzal, hogy a jobb v�llamon l�v� viszonylag nagy seb felszakadt a m�velet k�zben. Azt�n csak �lltam �s n�ztem. N�ztem a saj�t szememet, ahogy kezdett „lenyugodni a tenger”. Eg�szen belemer�ltem. Arra eszm�ltem fel, hogy puha ajkak tapadtak a v�llamra lecs�kolva r�la a v�rt. Megremegtem �s arcomra p�r sz�k�tt, hiszen itt �lltam el�tte, egy sz�lt�r�lk�z�ben.

- Valami baj van?

- Nem… Semmi… Csak egy kicsit f�j a fejem. �s sz�d�l�k…

L�baim �sszecsuklottak. Kayt is meglephette, mert nem b�rta megtartani s�lyomat. T�rdre esett. Szemeim el�tt elmos�dott a vil�g. L�ttam a f�nyt �s kiny�jtottam fel� az egyik kezem, de az csak egyre t�volabb �s t�volabb ker�ltem t�le. Csak estem bele a s�t�ts�gbe majd koppanva �rtem f�ldet. Alakokat l�ttam pontosabban l�bakat. A testem mintha �loms�ly� lenne, nem b�rtam mozdulni. Az alakok k�rbe �lltak majd suttogni kezdtek. El�sz�r nem �rtettem mit mondanak majd hangfoszl�nyok jutottak el f�lemhez.
- Csal�…

- Gal�d…

- Tiszta gyal�zat…
- Bemocskoltad a nev�nket!
- Mi? De �n nem tettem semmit!

V�gre meg tudtam sz�lalni. A fejemet �gy ford�tottam, hogy l�ssam a hozz�m besz�l� alakokat. V�mp�rok voltak.

- Dehogynem! Amikor 2000 �vvel ezel�tt, csak �gy elt�nt�l! Pedig a kir�ly sz�m�tott r�d! Nem hi�ba volt�l a hader�inek kapit�nya! Mi mondtuk �fels�g�nek, hogy ne b�zzon egy olyan korcsban, mint te de � nem hallgatott r�nk! S�t! M�g azt mondta, hogy olyan vagy neki mintha a l�nya lenn�l! De most nem ez�rt vagyunk itt. A kir�ly egy verset hagyott h�tra neked:

Ha majd s�romn�l �llsz,

S engem soha t�bb� nem l�tsz,

Mond el nekem kedvesem,

Mit s�romba v�settem…

Az alakok lassan hom�lyosulni kezdtek. Engem valamilyen er� most felfel� rep�tett a f�ny fel�. A gravit�ci� mintha �sszenyomn� a mellkasom. Nem kaptam leveg�t. Fuldokoltam. �gy �reztem, ott halok meg. De hirtelen kitisztult el�ttem minden. K�h�gve kaptam leveg��rt. Nem tudtam, hol vagyok, csak fek�dtem, �s m�lyeket l�legeztem. Szemeimet arra nyitottam ki, hogy valaki szorosan mag�hoz �lel.

- K�rlek… Legk�zelebb ne csin�lj ilyet… Nagyon meg ijesztett�l…

- Kay…

Karjaimmal �tfontam nyak�t, fejemet a v�ll�ra hajtottam. Kellemes �rz�s volt, ahogy simogatta meztelen h�tam… V�rjunk csak! A meztelen h�tam? Ekkor kaptam �szbe. Len�ztem magam mell� a f�ld�n ott fek�dt a vizes t�r�lk�z�m. Gyorsan ell�ktem magamt�l �s egy j� nagy pofont lekevertem neki Baka Hentai ki�lt�ssal. Felkaptam a t�r�lk�z�t, majd kiviharoztam onnan. Az �gyon m�r ki voltak k�sz�tve a ruh�im. Egy fekete miniszoknya �s egy ugyan ilyen sz�n� top. Na meg egy b�rdzseki. Amikor megfordultam Kay m�r m�g�ttem �llt.
- El kell menn�nk ap�d s�rj�hoz…

- De mi�rt?

- Ne k�rdezd… Az �szt�n�m s�gja.

- Rendben.

Az ajt� fel� indultunk. Rengeteg k�pcs�n ment�nk lefel� majd ki�rt�nk a kast�lyb�l. Egy motor �llt az ajt� el�tt.

- Ezzel gyorsabbak lesz�nk.

V�laszolt Kay a m�g fel nem tett k�rd�semre. Fel�lt �n, pedig m�g�. �tkaroltam �s fejemet a h�t�nak d�nt�ttem. Csak �gy kavarogtak bennem a gondolatok. F�l �r�ja sem mehett�nk, amikor Kay meg�llt. Lesz�lltunk majd egy �sv�nyen indultunk el. Minden fel� csak z�ld n�v�nyeket l�ttam. Majd egyszer csak sz�tny�ltak el�tt�nk a f�k. Megpillantottam egy gy�ny�r� kopors�t. M�rv�nyb�l volt. Ahogy jobban k�r�l n�ztem �szre vettem egy kis �p�tm�nyszer�s�get. N�gy oszlop volt a s�r n�gy sark�t�l kicsit t�volabb. Az oszlopokon krist�lyb�l f�kly�k voltak kialak�tva, amikben k�l�n�s, k�kl�ng �gett. A „h�z” teteje feh�raranyb�l volt, azt hiszem… H�t erre nem sajn�lt�k a p�nzt. Amire kibambultam magam Kay m�r a kopors� mellett �llt lehajtott fejjel. Oda l�ptem mell�. A s�ron, a n�ven �s az �vsz�mon k�v�l m�g egy mondat �llt arannyal fel�rva.

- Sosem �rtettem, hogy mit jelent… „Ultra vigilis umbram, eche veritas”…

Hallottam Kay suttog� hangj�t. Mintha megbabon�ztak volna figyeltem a feliratot. Mintha vibr�lt volna… Szinte h�vogatott. Kiny�jtottam a kezem �s meg�rintettem.

- „A vezet� lelk�n �t megleled az igazs�got…”

Hirtelen vak�t� f�nyess�g t�madt. K�k l�ngok csaptak el�, amik meg�gett�k karomat. Sik�tva ugrottam h�tra. Megbotlottam valamiben. Elter�ltem a f�ld�n. Feln�ztem Kayra… Megk�v�lten �llt p�r m�terre a t�zt�l. A szeme vizesen csillogott… Ism�t a T�zre emeltem tekintetem. Egy f�rfi alakj�t l�ttam benne kirajzol�dni. H�feh�r ruh�t viselt. Bok�ig �r� ez�st haj�t t�pte a hirtelen felt�mad� sz�l. Felnyitotta szemeit… Az a csillog� arany pillant�s… Sosem l�ttam eddig ilyen szomor�, de gy�ny�r� szemeket… Egy el�gg� hangos puffan�s szer� hang… Kay t�rdre esett mellettem. A sz�ke haja eltakarta arc�t. Nem l�ttam, de tudtam, hogy k�nnyek csurognak le rajta. Err�l �rulkodott a f�ldet t�maszt� kezei k�zt cseppekben s�t�ted� f�ld. Az ez�sthaj� f�rfi k�zelebb j�tt majd f�l t�rdre ereszkedett Kay el�tt. A fi� k�zelebb cs�szott hozz� majd hihetetlen gyorsas�ggal �lelte mag�hoz. Szorosan �lelt�k egym�st. �n nem �rtettem semmit. De minden felvil�gosult el�ttem amikor meghallottam Kay suttog� hangj�t:

- Apa…