1. Egy új élet kezdete




Üdvözöllek Vándor, ki ide tévedtél!


A nevem Akira Hitashi, félig japán félig amerikai 16 éves lány... Vagyis Draculine.... Fenék alá érő koromfekete hajam és a smaragdzöld, az éjszaában világító szemeim vannak.... Amik néha vörösen izzanak... De ne ugorjunk ennyire előre. Kezdjük az elején... Egy hideg, őszi éjszakán kezdődött minden. Az én hibám volt, nem tagadom. Ha barátnőmmel együtt is mehettem volna haza, bár úgy 10 perccel hosszabb ideig tartott volna, akkor elkerülöm ezt az egészet. De én makacskodtam és levágtam az utat az egyik sikátorban...

-Na de Kira! Az a hely nagyon sötét! És... Félelmetes! Én nem megyek arra!
Mondta barátnőm amikor felvetettem neki az ötletet, hogy rövidítsük le az utat.
- Na de Layla! Tudod, hogy arra sokkal rövidebb, és ma még szeretnék aludni is! Holnap TZt írok fizikából.
- Na és? Senki sem kérte, Hogy sakálka legyél!
- Na de! Ha te így gondolkodsz akkor megyek egyedül! UTÁLLAK!
Kiáltottam még vissza majd eltűntem a sikátor mélyén. Öt perce sem mehettem amikor feltűnt előttem két izmos fickó. Eléggé dőlöngéltek ebből kikövetkeztettem, hogy részegek. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy elbújok vagy valami hasonló de túlságosan is siettem így egyenesen előre tartottam. Már csak pár méter volt közöttünk. Már éreztem az alkohol tömény szagát is amikor az egyik férfi gúnyosan elmosolyodott. A szemében fura fény égett. Tudtam, hogy mit akar, lábaim megremegtek. Hirtelen megfordultam és futásnak eredtem. Hosszú hajam lobogott magam mögött. Ez lett a vesztem. Az egyik megragadta a hajam és annál keresztül rántott vissza.
Sikítoztam és segítségért kiabáltam ahogy csak a torkomon kifért. Erős karok ragadtak magukhoz és fogták be a számat.
- Mi csak egy csodálatos éjszakát szerettünk volna, de te elbasztad az egészet.
A hold fénye megcsillant valamin. Pár perccel később sejtésem beigazolódott, a másik férfi kezében egy pillangókés volt. Rémületem kiült arcomra is. Könnyeim lassan lecsurogtak arcomon, tudtam, innen már nincs menekvés. A férfi közelebb lépett majd hatszor belém mélyesztette a kését. Szemeim kitágultak a fájdalom hatására. Ordítani akartam de nem jöttek ki hangok a torkomon. Csak némán sírtam és vártam a végzetem. Hirtelen engedett a szorítás. Lábaim nem bírtak el, elterültem a földön.
- Na most megtudtad, hogy milyen az igazi kegyetlen élet te kis ribanc!
Kiáltották még rám, majd éreztem ahogy az egyik belém rúg. Felnyögtem és arrébb gurultam így láttam magam fölött a teliholdat. Egyre gyengébbnek éreztem magam. A vértócsa is egyre nagyobb lett alattam. Szememből egyre jobban folytak a könnyek. Nem számítottam rá, hogy így egy sikátor közepén fogok meghalni és, hogy ilyen fiatalon... Egyszer csak nem kaptam levegőt. Köhögtem majd vérem a szám szélén csíkban folyt ki. Tudtam, hogy most már biztosan meghalok. Az egyik vágás megsebezte a tüdőmet. Szemeim lassan lecsukódtak. Nem bírtam őket nyitva tartani. Léptek zaját hallottam. Futó léptekét. A hang irányába akartam fordítani a fejem de már arra sem volt erőm, hogy szemeimet felnyissam. Csak feküdtem ott és vártam. Egyszer csak nem hallottam a lépteket. Éreztem ahogy az idegen óvatosan megérinti vállaimat majd az ölébe húz. Az eszembe jutott, hogy netán kikaptam egy pedofilt. Erre a gondolatra hirtelen kipattantak szemeim. Sosem felejtem el azt a gyönyörű, vörösen izzó szempárt.
- Legalább valami szépet látok utójára...
Mondtam ki suttogva mire ő meglepődve tekintett vissza rám.
- Te még élsz?
- Igen...Miért...nem úgy....látszik?
Nehezemre esett a beszéd.
- Hát...Nem...
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szeretnél élni?
Ezen a kérdésen nagyon meglepődtem.
- Igen....
- És szűz vagy még?
- Micsoda? Nem illik...
- Tisztában vagyok az illemszabályokkal de erre most válaszolnod kell!
- Na jó...igen az vagyok...
- Akkor minden rendben...
Nem értettem, de nem is akartam. Lassan lehajolt és lecsókolta a vért a számról. Egyre lejjebb haladt majd a nyakamhoz ért. Nyelvét végig húzta egy kis helyen a nyakamon majd hirtelen beleharapott. Éreztem, ahogy éles szemfogai belemélyedtek bőrömbe. Halkan felnyögtem. Nem fájt, épp ellenkezőleg. Különös bizsergető érzés volt. Szívta a maradék véremet. De közben éreztem, hogy valamit fecskendezett is a testembe. Hülyén éreztem magam, azt hittem, hogy halucinálok. Lassan elsötétült minden. Először azt hittem, hogy vagy meghaltam vagy elájultam a vérveszteségtől. De nem. Csak a látásom sötétült el. Az elmém többi része viszont nagyon is éber lett. Hallottam ahogy egy cuppanó hang kíséretével ajkai elválltak nyakamtól. Éreztem ahogy felemel majd rohanni kezd. Majd ugrott egyett. Éreztem ahogy a szél az arcomba csap. Majd végleg besötétült minden.

***

Később egy ágyban ébredtem. Pontosabban egy ágyban ami erőssen emlékeztetett egy koporsóra. Kikászálódtam és az ablakhoz léptem. A sötétítő be volt húzva. Egy könnyed mozdulattal kihúztam. Hirtelen jött rám a fejfájás és a szédülés. Nagyon gyengének éreztem magam. A nap épp lefelé tartott. Rásütött a sápadt arcomra. Ekkor valaki szinte berántotta előttem a függönyt. Gyorsan eltünt a rosszullétem. Villámként fordultam meg. Egy fiú állt mögöttem vagyis most már előttem. Világoskék szemei szinte átfúrták tekintetem. Hosszú szőke haja néhány helyen a szemébe lógott. Fekete ruhákat és hosszú bőrkabátot viselt. Hosszan néztünk egymás szemébe. Arcaink között csak néhány centi volt a távolság. Majd megszólalt.
- Nem ajánlatos ezt csinálnod...
- Na de milyért?
- A nap megbetegít...
- De eddig semmi bajom sem volt tőle!
- Az eddig volt most pedig most van!
Beszéd közben kilátszottak hosszú, éles szemfogai.
- Öööö... Farsang vagy Haloween van?
- Micsoda?
- Tudod ez a hacuka rajtad! Vámpírok nem léteznek!
- Akkor én meg te meg még több százan csak érzéki csalódások vagyunk?
- Ezt úgy érted, hogy te tényleg vámpír vagy?
- Igen...
- Hol a kereszt? A foghagyma?
- Ugyan már ne röhögtess! Az mind csak mese...
Lassan az ágyhoz sétálltam és leültem rá.
- Akkor most én meghaltam?
- Nem.
- Akkor?
- Vámpír vagy...
- Micsoda? De az, hogy lehet?
- Még nem fejeztem be. Elméletileg vámpír vagy de fizikailag még nem.
- Ezt, hogy érted?
- Most még csak egy szolga vagy vagy valami hasonló. Ha így maradsz még a mai holdtöltéhez számítva a harmadik holdtöltéig akkor meghalsz végleg.
- Na most ezt mond el emberi nyelven! Mennyi időm van még?
- Három hónap.
- És mit kell tennem, hogy teljesen vámpír legyek?
- A draculinem kell, hogy legyél.
- És az mit takar?
- Az enyém kell, hogy legyél egy éjszakára...
- MICSODA?!