A három herceg
Rhea 2008.09.13. 14:07
8. fejezet
Este Sayuki hálóköntösében ült az ágyon. Mostmár hivatalos urát várta. Az esküvőt végül túlélte. Férjhez ment� vége a szabadságnak. Kopogtak. Összerezzent, majd illedelmesen ajtót nyitott. Lesütött szemekkel állt, nem nézte vendégét. Tudta ki az: Ura, hát ki már. Felnyitotta szemeit, leesett az álla. A vörös hajú, királyi sarj állt előtt.
- Bocs, téves szoba - vonta meg a vállát és már csukta volna is be az ajtót.
- Kérem vissza! - és a szobába nyomult.
- Fáradj beljebb - morogta és bezárta az ajtót. - Tudod most mérges, vagyok rád. Azt a pillantást már egy ideje gyakoroltam.
- Nem volt valami lehengerlő.
- Inkább szemérmesnek szántam. - sziszegte és beleült az egyik székre.
- Nem tűnt fel - fűzte tovább az agyát.
- Vak vagy - zárta le Yuki.
- Az. Kérem vissza.
- Lemaradtam! Mit is?
- A sípot! Ide vele!
- Ha itt járunk én, meg a pillantásomat kérem!
- Ha-ha, ne röhögtess!
- Végül is� nekem nem igazán kell. Bár reménykedtem, hogy nászajándéknak szántad - felelte szenten és az ablakpárkányra sétált az előkotort síppal a kezében.
- Mégis honnan tudtam volna, hogy a bátyám felesége leszel?
- Tippelhettél volna� és én honnan tudtam volna, hogy a férjem öccse vagy?
Asamo is kiment. Szinte sarokba szorított a hercegnőt.
- Oh, tényleg! Még be sem mutatkoztam. Yuki - nyújtotta kezét és így próbálta arrébb tolni a férfit.
Kopogtak. Most mindketten összerezdültek.
- Tudod ez elég hülyén fog kijönni - mondta halkan. - Bújj el!
- Hova? Ugorjak ki az erkélyen - mordult halkan.
- Te mondtad - nevette magába és kilökte. Egy halk puffanást hallott és reménykedett hogy nem törte el semmijét az ifjú hercegnek, hiszen talán még szüksége lesz rá az éjszaka folyamán.
- Szabad - kiáltotta és lerakta valahova a sípot. Szemérmes pillantásáról meg is feledkezve.
Öt perc múlva kihajolt az erkélyen.
- Jól vagy? - kiáltotta le.
- Jah - nyögte Asamo a földön heverve. - A bátyám?
- Szívszorongató sírógörcsök között vette tudomásul, hogy a mai nap túlságosan is kifárasztott� - darálta flegmán. - Nem akarsz felkelni?
- szeretni szeretnék� éppenséggel. Felsegítesz?
- Bocs, nem - vigyorogta. - megy az egyedül is�.
|