2. A halál angyala

Donna a kertben hintázott. A füléből egy fülhallgató zsinórja látszott ki. A házban már hosszan csörgött a telefon, mire bekapcsolt az üzenet rögzítő. Egy női hang szólt a telefonba. Valószínüleg Donna valamelyik barátnője lehetett, mert a lánnyal akart beszélni minnél sűrgősebben. Nagyjából félóra múlva keltette ki a lányt a gyomra a nyugágyból. Meglepetten vette észre nem fogadott hívást és az üzenetet. Visszahallgatva azonnal elment az étvágya, na nem mintha valami rossz hírt kapott volna. Felszaladt a szobájába, felöltözött, kisminkelte magát, majd fogta a biciklijét és elbringázott otthonról. Arra a helyre ment, ahova a barátnője hívta. A parkban tényleg ott várta egy rövid szőke hajú, kicsit megtelt, de annál kedvesebb mosolyú lány. Igencsak elcsodálkozott mikor meglátta Donnát. Nem így nézett ki mikor utoljára találkoztak.
- Szia Donna, rád sem ismertem ezzel a rózsaszínű hajjal.
- Na most mondd rám, hogy nem vagyok fanatikus Pink rajongó. – mosolygott büszkén Donna.
- Azt hiszem te vagy a legnagyobb rajongója.
- Tényleg tudtál szerezni a koncertjére VIP jegyet? – kérdezte csinytalanul csillogó szemekkel Donna.
- Még szép.
A táskájába nyúlt és előhúzott két jegyet. Meglóbálta Donna szeme előtt, majd nevetve átnyújtotta az egyiket barátnőjének. Donna szíve majd kiugrott a helyéről. Ujjongva mondott köszönömöt a lánynak. A jegy másnap estére szólt. Donna azt se tudta, mivel hálálja meg barátnője kedvességét. Elhívta fagylaltozni. Be is ültek egy fagyizóba. Beszélgetésük közepette megszólalt a másik lány mobilja. Felállt és kiment. Beszélgetése befejeztével visszasietett Donnához. Kicsit zavartan elmondta Donnának, hogy el kell menjen. A lány valahogy érezte, hogy fiú lehet a dologban, de nem szólt semmit, csupán egy angyali mosolyt rajzolt arcára. Ő még maradt, befalatozni a fagylalt adagját. Öt perc után, de lehet, hogy kevesebb idő múlva leült pont szembe vele egy nő. Fekete, hosszú haja kiengedve lobogott a frissítő szélben. Donna meglepődött a váratlan vendég láttán. Hirtelen szavakat sem talált, pedig sokak szerint a beszélgető partnerei nem szoktak mellette szóhoz jutni.
- Donna Mazill, ha nem tévedek – szólalt meg a nő.
- Igen, és maga? – felelte reflexből.
- Helena Sanchez. – felelte egyszerűen.
Elővett egy cigarettát és semmi kérdés nélkül rágyújtott. Az öngyújtójának lapján egy fekvő nyolcast lehetett felismerni. Donna felismerte az igencsak ritka jelzést.
- D∞? – mutatott az öngyújtóra.
- Nem – felelte fapofával a nő – öngyújtó...
Donna belepirult.
- Nem úgy értettem...maga is attól a hülye nevű szervezettől jött?
- Igen.
- Önök sosem adják már fel? Azóta sem álmodtam semmit.
- Mostanában igencsak megnőtt az agyiaktivitása, ami azt jelenti, hogy hamarosan álmodni fog. Nyugodjon meg, nem muszály hallgatnia rám, csupán hallgasson végig. Én is ugyanolyan erővel bírok, mint Simmons. Az én dolgom viszont a „Kaszás Lovagjainak” távol tartása a mentőangyaltól. Nem követelem, hogy velem jöjjön a főhadiszállásunkra, nem is fogjuk követni sehová, megvannak a módszereink, amivel távol tarthatjuk magától a „Kaszás parasztokat”.
Donna ettől igencsak elmosolyodott. Azt se tudta merre forduljon.
- Szóval a dolga, ha újra lenne egy...rémálma...
- Megmenteni a csóringert, aki kipurcant álmomban.
- Akkor csak figyelt Simmonsra és Lewis-ra, pedig ők esküdni mertek volna, hogy ön a divat, vagy a könnyűzene mezején terjengett kábulatban. Akkor mesélek a halál angyaláról. Róla annyit tudunk csak, hogy megtévesztően dögös. Imádni való pofika, de amint elég közel ért az emberhez, kíméletlenül legyilkolja. Úgy tudja felismerni, hogy ön csupán az angyal alakját látja, és nem a holttestét, amie beleköltözött. A legkönnyebben a tükörmásról ismerheti fel, ugyanis a tükörben ő láthatatlan. Még egy fontos információ...amint egy másik ember testében ébred...időt utazik, legtöbbször visszafelé. Sajnos ez azt jelenti, hogy a halál angyala áll nyerésre.
- Nyerésre?
- Igen kisasszony. Ez az egész egy idióta, és morbid játék, amit ki tudja ki és miért talált ki. Külömböző forrásokból tudjuk, hogy a halálangyal és a mentőangyal két külömböző idősíkból választódik ki. Amint az egyik fél meghal, a következő angyal 10 évvel később kapja meg mágikus erejét. Ez az idő torlódás csupán 1000 évig mehet, utánna ki tudja mi történik. Azt tudjuk csak, hogy a mentőangyalok állnak vesztésre...és a halál angyalai egyre kegyetlenebbek... – elnyomta a cigarettáját, majd folytatta - ...az utolsó mentőangyal egy 13 éves kislány volt. Az se zavarta, hogy gyerek, meghogy lány, kíméletlenül megölte. Ma ugyanannyi lenne mint most én... A lehetséges áldozatok pedig akármelyik évből kérhetnek segítséget. Azt kérem kisasszony, hogy ügyeljen magára, mert ha azzal a hidegvérű gyilkossal összefut, nem menekül.
Helena felállt, és távozott. Donna utánna nézett. Végig futott a hátán a hideg a nő szavaitól. Gyorsan kifizette a számlát, majd haza ment. Lassan eljött az éjszaka. Hamar elaludt. Akár egy klippben képeket látott beugrani, majd egy ídon sétált végig, hirtelen egy várban termett, ahol egy máglya állt. Egy nőt kötöztek rá, szerzetesek, akik fel is gyújtották a szerencsétlent. Donna izzadtan riadt fel. Az orrában még akkor is érezte az égett hús szagát.
- A fenébe... – nyögte ki kétségbe esve. – nem alszok el és kész.
Határozottsága közepette leült a tv elé, megfogta a kapcsolót, de megnyomni már nem bírta horkolva dőlt a kanapéra.