rlet
Veronica von Krolock 2008.10.28. 21:12
Novella, befejezett trtnet.
A stt jszaka rlete, amikor csak a lpted kopog a macskakveken, s tudod, hogy egyedl vagy, de mgis rzed, hogy valaki figyel, s rzi a rmletedet. Ez a valaki brhonnan leselkedhet rd, brmikor lecsaphat, s azt tehet veled, amit csak akar. Fltl mr igazn, egyedl a kihalt utcn? Rettentl mr ssze, ahnyszor a sarkad koppant egyet a nedves kveken? Bolondnak tartottad akkor magad? Nevettl mr a gyerekes flelmeken? s mi trtnt akkor, amikor mr elkezdtl megnyugodni? Hazartl biztonsgban? Otthon tlelt a kedvesed? Vagy egyik pillanatrl a msikra az eddig egy cipkoppans kett lett? Mintha visszhangot verne a hz falrl. De ha visszhang lenne, eddig is hallani lehetett volna. Vagy hallottad, de nem fogtad fl?
A baljs msodik koppanst egyre jobban s lesebben el lehet klnteni. Mr nem csak flsz. Rettegsz. Megtorpansz. Egy lps hallatszik mg, majd csak az jszaka szinte tapinthat csndje feszti a dobhrtydat. A pupillid kitgulnak, gyorsabban llegzel, a szved majd kiugrik a helyrl, leheleted megltszik a rideg s kznys lmpa fnynl. Mintha valami lebbenne, egy kpeny, egy rongy darab, egy rnyk. Krbefordulsz, hirtelen, gyorsan. gy rzed magad, mint egy olcs rmregny egyik szereplje. Az, aki soha nem akartl lenni. Nem ltsz semmit, csak a hzak vak ablakai bmulnak rd vissza resen, rzelmek nlkl.
jra elindulsz, lassan, vatosan. Egy kis eltrssel a msik is megindul. Mr tudod, hogy ott van. Ha nagyon figyelnl, a llegzst is hallhatnd, de a szved gy dbrg, hogyha a nyakadba lihegne, taln azt sem halland meg. Hirtelen, lps kzben fordulsz meg, s szembetallod magad Vele. Magas, jl ltztt s mosolyog. Nem kedvesen, se aranyosan. Sose gondoltad, hogy lehet ennyire kegyetlenl mosolyogni. Benne van a szemben az leted, s benne van a hallod is. Tudod, hogy nincs sok htra szmodra, nem ismer kegyelmet. Ismered t. Nincs eslyed. Hiszen te vagy.
Olyan, mint te, ugyangy nz ki, de ha valaki ltna titeket, arra se gondolna, hogy esetleg rokonok vagytok. a te rleted, a gyilkos rnykod, aki jszaka az emberek mg lopakodva rabolja el a legnagyobb kincset, az letet. lltok egymssal szemben, te s az rnykod. mosolyog, te rettegsz.
Rd mutat, majd magra. Szttrja a karjt, megprdl a sarkn s eltnik egy szlrohammal, te pedig tudod, hogy a jtknak soha nincs vge. Visszajn s gyilkolni fog. Ez az lete… az leted… a hallod…
|