„We're walking hand in hand in dreams and endless time
How do we know when we will leave this life behind?” *

- Ha most azt mondan�m neked, hogy mondj egy pillanatot az �letedb�l, ahova rakjalak vissza az id�ben, azzal a tud�ssal �s tapasztalattal, amivel most rendelkezel, mit tenn�l?

A l�ny elgondolkozott, vil�gtalan szeme �resen, m�gis �rzelmekkel telve meredt a falra, kez�vel a kerekes sz�ke ir�ny�t�s�hoz haszn�lt gombokat piszk�lta. Ami�ta megt�rt�nt a baleset, a l�gy hang�, megfoghatatlannak tetsz� f�rfi minden nap megl�togatta �s besz�lgetett vele. Minden k�rd�se furcsa volt, a mai m�gis m�s.

- B�rmelyik percet mondhatn�m? Tal�n m�g azt is, amikor egy hete be�ltem a kocsiba? Vagy amikor meg�g�rtem Wendy-nek, hogy elviszem a v�s�rba?

- �gy van, Tessa. A v�laszt�s a tied. De szeretn�m, ha megindokoln�d a d�nt�sedet.

- Eml�kszem arra a napra, amikor befejeztem a gimn�ziumot. F�ltem, hogy mi lesz velem. Egy teljesen m�s helyre ker�ltem, idegen emberek k�z�, �s egyre k�zeledett az a pillanat, amikor szembe kell n�znem az �lettel. Amikor m�r nem �ll m�g�ttem senki, amikor nekem kell gondoskodnom magamr�l. Ha oda visszamehetn�k, nem f�ln�k, �s elmondan�m Wen-nek, hogy att�l, hogy m�s v�rosba k�lt�zik, m�g s�r�n l�thatjuk egym�st. Tal�n vele menn�k…

- Sz�val ezt szeretn�d?

- Nem! V�rj. Ha akkor elmentem volna Wendy-vel, nem ismerem meg Benny-t. N�lk�le nem lenn�k, az, aki ma.

- De lenne m�s, aki miatt ilyen ember lenn�l. Vagy egy teljesen m�s. Ki tudja? Lehet, hogy akkor boldogabb lenn�l. Lehet, hogy akkor nem �ln�l itt vakon �s b�n�n egy idegennel besz�lve a sz�nalmas �letedr�l.

Direkt b�ntani akarta a l�nyt, aki nem l�thatta �t, hiszen ha l�tn�, az azt jelenten�, hogy k�zel a v�g. A Sors ritk�n l�togat el szem�lyesen az emberekhez, m�gis Tessa sors�t a sz�v�n viselte. Azt akarta, hogy a szavai f�jjanak a l�nynak, hogy v�ltoztatni akarjon. Hogy �ljen, nevessen, csod�k csillogjanak a szemeiben. Meglep�d�tt, amikor az �sszet�rt arcon l�gy mosoly futott �t.

- Te is tudod, hogy nem lehetn�k boldog. A sorsot nem lehet kij�tszani. Ha meg akarn�m m�s�tani a m�ltamat, elveszne az a sok sz�p eml�k, amik az �letemhez, bar�taimhoz f�znek. Hogy lehetn�k �gy boldog, hogy nem ismerem Kate-t �s Prue-t? Hogy �lhetn�m az �letemet olyan bar�tok n�lk�l, mint amilyenek �k, vagy Wendy? Sorolhatn�m a neveket, �s az esem�nyeket, amik n�lk�l kevesebb lenn�k, ha m�sk�pp v�lasztottam volna.

- De ha �gy d�ntesz, lesz m�s, amivel boldog leszel. Lesz m�s vir�g, m�s s�tem�ny, m�s utcan�v, amir�l valami olyan fog eszedbe jutni, mint senki m�snak. Ami egyedi lesz a sz�modra.

- Elhiszed, hogy azok nem �rdekelnek? Nekem a mostani bar�taim, �r�lts�geim, m�ni�im kellenek, nem azok, amik lehettek volna. �gy vagyok boldog.

- Rendben. Teh�t menj�nk tov�bb… a gimn�zium ut�n mi a k�vetkez�, ahova visszamenn�l?

- A f�iskola. M�sk�pp kezden�k neki. Az egy lehet�s�gem lett volna egy �j �letre. Hogy azok az emberek megismerjenek egy Tess�t… tal�n az igazit. Aki bennem �l.

- Akit �k ismertek az nem te volt�l?

- Nem. F�ltem a sebekt�l. Azt�n r�j�ttem, hogy az ember mindig kap sebeket �s ezeken meg kell tanulnia t�ltenni mag�t, k�l�nben �sszet�rik, mint a v�za, �s b�r meg lehet ragasztani, de soha nem lesz t�k�letes, a ragaszt�sok ment�n mindig hib�s marad, �s sokkal k�nnyebben t�rik el… m�g v�g�l t�bbet nem lehet �sszerakni.

- J�l �rzem, hogy ez sem az az id�, ahova visszamenn�l?

Tessa elmosolyodott.

- T�k�letesen. Tudod, volt egy �lmom. Egy visszat�r� �lmom, ami megmutatta, hogy nem ott kell v�ltoztatnom. Nem a m�ltamban. Hanem a sz�vemben. Ha ott megv�ltoztatok mindent, akkor boldog lehetek. A m�ltat megm�s�tani lehetetlen. De a j�v� a mienk.

- J�l �rtelek? Te boldog vagy �gy, ahogy vagy, mert ha m�shogy �lt�l volna, nem jutott�l volna id�ig, �s b�r az �t hossz� volt �s neh�z, de voltak j� pillanatid, teh�t meg vagy el�gedve mindennel?

- Nos, el�g sz�ls�s�gesen fogalmazva, de �gy van.

- Wendy meghalt.

A kedves mosoly, ami a l�ny arc�n volt ami�ta a f�rfi a szob�ba l�pett, egy pillanat alatt semmiv� lett, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt ki a sehova nem n�z� szemekb�l.

- M�g mindig nem akarod azt a napot �jrakezdeni?

- De igen.

A Sors elmosolyodott. El�rte, amit akart. Es�lyt adhat Tess�nak a boldog �letre, mert tudta, napokon bel�l bele�r�lne abba, hogy a legjobb bar�tn�je miatta halt meg.

*
Lassan nyitotta ki a szem�t. Minden olyan zavaros volt. Amikor reggel elindultak Wendyvel, eml�kezett r�, hogy odament hozz�, meg�lelte, �s azt mondta neki, nagyon szereti. Azt�n elindultak, �s…

Ebben a pillanatban kiv�g�dott a k�rterem ajtaja �s egy magas, feneketlen m�ly szem� f�rfi v�gtatott be rajta. A nyak�ban egy kis homok�ra alak� l�nc volt, k�penye hull�mzott ut�na, mintha a pajkos sz�l minden ir�nyba el akarn� vinni, hogy j�tsszon egy kicsit vele. Tessa csak a l�ncra eml�kezett, �s a szemeire… a fekete v�gtelenre. A f�rfi f�l� hajolt, �s ahogy megl�tta, hogy a l�ny tekintete nem a semmibe r�ved, hanem az � szemeibe f�r�dik, egy kicsit elmosolyodott.

- Mit tett�l, te bolond l�ny? – halkan, kedvesen suttogott, �s Tessa felismerte a f�rfi hangj�t, aki minden nap megl�togatta. K�nnyek sz�ktek a szem�be.

- Azt mondtad, visszamehetek. V�ltoztathatok.

- �n azt akartam, hogy ne menj el a v�s�rba.

- Wendy szeretett volna. – Tessa hangja egyre halkult, s �gy �rezte, a vil�g k�r�l�tte f�nyesebb lesz. Csak a fekete szemek voltak azok, amik m�g lent tartott�k a f�ldi korl�tok k�z�tt. – � j�l van?

- J�l. Megmenek�lt.

- Akkor j�. – A fekete szem� f�rfi v�gigsim�tott a l�ny haj�n, a keze puhas�ga a l�nyt a sz�l�i h�z p�rn�ira eml�keztette. Azok voltak ennyire melegek, �s b�rsonyosak, vigasztal�ak. Biztons�gban �rezte mag�t. A Sors lehajolt, �s egy l�gy cs�kot lehelt az ajkaira.

- Aludj, Tessa. Meg�rdemled a pihen�st.

A l�ny arc�n l�gy mosollyal aludt el. P�r perccel k�s�bb egy n�v�r riadtan csipogtatta meg a f�orvost, de m�r senki nem tudott seg�teni rajta. A Sors fekete k�peny�be burkol�zva, szinte mag�t v�dve �llt a sarokban, mik�zben arc�n v�gigfolyt az els� k�nnycsepp, amit valaha ember�rt ejtett.

- Sajn�lom, Tessy. Seg�teni akartam…




* Dragonforce: Trail of Broken Hearts