Edward-�k elmentek, �n pedig unatkoztam. Valahogy nem izgultam, most m�g. De lehet, s�t biztos, hogy az utols� p�r percben j�n r�m majd a f�lelem. De akkor is er�snek kell lennem. A nappaliban �ltem, �s a falra meredtem. Gondolkoz�ba estem, �s �t�rt�keltem mindazt, amit elvesz�tek, �s itt hagyok. Alice mellettem �lt, �s engem figyelt.
Majd hirtelen �veges lett a szeme, mik�zben megdermedt. Esme m�r mellette volt �n agg�dva, na meg persze k�v�ncsian mell� csusszantam.
- Ok�, Alice mit l�tsz?- lehelte halkan Esme �s simogatta nyugtat�an v�ll�t.
- Egy l�ny. – mondta, majd kett�t pislogott. Meglep�dve r�m n�zett. �sszezavarodva viszonoztam pillant�s�t.
- Mi van?- k�rdeztem �s zavaromban m�s fel� n�ztem. –Milyen l�nyt l�tt�l?
- �hm, fekete szemei �s vil�gos barna haja volt. Hasonl�tott r�d, de m�g sem te volt�l. Egyed�l volt, �s futott. Fel�nk. Hozz�nk j�n.
- Vesz�lyes?- k�rdezte agg�dva Esme, mik�zben fel�llt.
- Nem. – ingatta meg fej�t �s r�m figyelt. – Mi van Bella?
H�t igen, �n m�g mindig lefagyva �lltam. � volt az, akit l�tott. B�rhol felismern�m. Livjoy el�g nyilv�nval�an mutatta meg. De akkor ez, hogy lehets�ges? Nem lehet, hogy hazudott! De akkor mit keres itt?
- Mi van Bella?- �llt fel Alice �s megr�zta v�llam. – J�l vagy? Olyan feh�rnek l�tszol.
- Elizabeth. – suttogtam m�g mindig dermedten.
- Nem � volt…- sz�lt k�zbe Rosalie, aki eddig sz�tlanul n�zte v�gig az esem�nyeket.
- De! � volt, Livjoy feles�ge, aki meghalt. Akit meg�ltek, �s aki miatt engem akart meg�lni. – fontam �ssze karjaimat, mert v�ratlanul, de kir�zott a hideg.
- De hogyha � meghalt, akkor hogy kereshet most minket?
- Nem tudom. – r�ztam meg fejem, �s szomor�an Rose-ra n�ztem.
- De ez csak azt jelentheti, hogy Livjoy hazudott nek�nk. M�rmint a l�nyr�l. Ezt nem tudom elhinni!- az eddig mindig aranyos �s kedves Esme, most d�h�s �s csal�dott arckifejez�ssel �llt el�ttem.
- Meg kell v�rnunk a l�nyt. Meg fog tal�lni minket, de legf�k�ppen am�gy Bell�t keresi.
Mindenki r�m szegezte tekintet�t, amit�l zavarba j�ttem, de egyben d�h�s is voltam.
Esme kiment �s valami olyasmit mormolt, hogy felh�vja a t�bbieket. Rose �s Alice m�g mindig engem figyeltek. Mi�rt kell m�r megint valaminek k�zbe j�nnie? Mindig, amikor m�r �gy ad�dik, hogy minden rendben, egyszer csak be�t valami. Iszony� sok m�reg gy�lt bennem �ssze, �s legsz�vesebben romboltam volna.
De nem! Nem �rdekel! D�nt�ttem el magamban. Akkor is v�mp�r leszek, �s most m�r nem �rdekel, hogy mi j�n k�zbe. Ha kell, akkor fogom �s megkeresem maga Victori�t. D�h�mben felszaladtam a szob�ba �s becsaptam az ajt�t. Egy ideig csak magam el� meredtem m�rgesen, majd fogtam �s beler�gtam az �gy sz�l�be. Olyan d�h�s volta, hogy nem �rdekelt a l�bamba hat� f�jdalom. Kics�rtettem az erk�lyre, �s cs�nya szemekkel n�ztem az �g fel�. El�gg� rossz id� volt, borong�s, es�s. A szomor�s�g �jult er�vel has�tott bel�m. Nem is olyan r�g, m�g a gy�ny�r�, napos Esme szigeten voltam, �s az �letem �rtelm�vel, de most… �jra a gondok, a bajok �s a vesz�lyek tenger�be veszek.
Lehunytam szemem, hogy kicsit lenyugtassam magam. Ki akartam z�rni egy kicsit is ezt a sok dolgot. Ha seg�teni akarok, vagy egy�ltal�n b�rmit is csin�lni akarok, akkor er�snek kell lennem!
M�ly s�haj k�zepette felnyitottam szemem, de ezzel egy id�be a sz�vem el�sz�r meg�llt, majd olyan vad kalimp�l�sba kezdett, hogy s�rtette t�d�met. Az el�ttem �ll�, vagy is ink�bb guggol� szem�ly olyan gonosz vigyorral n�zett szembe velem, hogy nem b�rtam megsz�lalni. Miut�n felocs�dtam, meg akartam fordulni, hogy seg�ts�g�rt ki�ltsak, hol ott tudtam, hogy olyan hamar meg�lhetne, hogy m�g megnyikani se tudn�k. Mindig is magam el�tt l�ttam nagy v�r�s haj�t, amit vadul cib�l a sz�l, �s s�t�t fekete szemeit, amik olyan megvet�ssel �s haraggal n�znek, hogy megfagy t�le a leveg�.
El�sz�r h�tr�ltam, m�g mindig megdermedve a f�lelemt�l. Mindig is tudtam, hogy egyszer megtal�l �s �rtem j�n, hogy elszak�tson az �lett�l �s ezzel egy�tt a szerelmemt�l, de nem gondoltam, hogy �gy kell ennek befejez�dnie.
Kapkodva h�trafordultam, �s kiszaladtam volna, de nem jutottam sok�ig, el�re l�t�som szerint. �pp, hogy tettem egy f�l fordulatot, m�r m�g�ttem volt, �s kez�t szorosan a sz�mra tapasztotta. Megpr�b�ltam lefejteni, de csak annyit �rtem el, hogy ki lett karmolva az arcom.
- Ha megmukkansz, kett�v�gom a torkod, itt helyben!- mondta csendesen a f�lem mellett. Kajaimat lefogta �gy m�g mozdulni se tudtam. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r csak a s�t�ts�g m�ly hom�lya lepett el.




Mi�rt kell ennyire makacsnak lennie? Mi�rt akar olyan lenni, mint �n? Ha a sz�vemre hallgatok, akkor megteszem, mert �n sem akarom �t soha elhagyni. De ha a j�zan�sz dikt�l, akkor legsz�vesebben le�v�lten�m, hogy hogyan mer�szel olyat gondolni, hogy � is v�mp�r legyen. De persze a dr�ga kedves csal�dom leszavaztak. Mi�rt is �lltak volna mell�m? �k nem �rthetik, hogyan �rzek. Egyed�l tal�n Jasper az, aki igaz�n tudja, hogy milyen v�v�d�s j�tsz�dik le bennem. Nem csak a k�pess�g�vel tudja felm�rni, hanem mint testv�r. � is ugyanazt �rzi Alice ir�nt, mint �n Bella ir�nt. Bizony�ra, ha a helyemben lenne, � is ugyan�gy hezit�lna. Ehhez k�ts�g sem f�r. Emmett-nek mivel nem olyan a kapcsolata Rose-al, � nem �rheti, hogy mi j�tsz�dik most le bennem.
Unalmasan n�zek nagyobb testv�rem ir�ny�ba, aki dacosan harcol egy barna medv�vel. Sajna a bruminak semmi es�lye, de Em im�dja, ha egy kicsit hadakozhat vel�k. Kuncogva megr�zom fejem, majd ap�m �s m�sik testv�rem ir�ny�ba n�zek. Carlisle nagyban magyar�zza Jasper-nek, hogy jobb, ha � nem lesz jelen, amikor megt�rt�nik az �tv�ltoztat�s. Ap�m nagyon hisz bennem. T�ls�gosan is. Bella is al�becs�l. Mindegyik ostoba! Nem vagyok olyan er�s, amilyennek l�tsz�dok. Tal�n egyszer meg tudtam �llni, de mi a garancia, hogy most nem fogom meg�lni? Semmi. Az a baj, hogy az egyetlen, aki meg tudna �ll�tani, ha baj t�rt�nne az a csal�dom.
- Edward!- �lt le mell�m Carlisle, de nem n�ztem r�. Csak meredtem a semmibe, de az�rt a mellettem �l�re �sszpontos�tottam.
- Biztos Bell�n gondolkozol!- hi�ba �n vagyok a gondolatolvas�, gyakran hamarabb kiveszi a gondolataimat, mint b�rki m�s.
- Meg tudod tenni.
- Mi�rt b�ztok ennyire bennem?- �szinte k�v�ncsis�ggal fordultam fel�, de hangomban csengett egy kis f�jdalom �s f�lelem is. Annyira rettegek t�le, hogy mi van, ha meg�l�m? Azt �n sem �ln�m t�l.
- Mert okunk van r�. Mindig elhivatottabb volt�l a t�bbiekn�l, de szinte mindig neked volt Jasper-en k�v�l a legnehezebb. Ez�rt is becs�llek. Amit nem r�g tett�l, Phoenixben. Eg�szen elk�pedtem, hogy mekkora kontrolod van.
- Ez Bella m�ve. � v�ltoztatott meg. - mondtam halkan, �s teljes igazs�ggal. Ez teljes eg�sz�ben igaz volt. Ha Bella nem j�tt volna, ha soha nem tal�lkoztam volna vele, m�g mindig tal�n a m�reg �sszefutna a sz�mba, ha r� n�zn�k egy emberre. De most m�r nem! Most m�r, csak sima, �tlagos emberek, akik �lik norm�lis �let�ket. Sz�momra m�r csak egy valaki fontos. Csak egy valaki�rt l�tezek.
- Mire gondolsz?- k�rdezte, �s most k�l�n�s m�don nem a fej�b�l olvastam. Ahhoz t�ls�gosan elmerengtem a gondolataimban.
- Arra, hogyha valaki mondjuk Alice, alig n�h�ny h�napja ezt megj�solta volna, hogy itt fogunk tartani bizony�ra nagyot nevettem volna rajta.
- Nem tudhattuk, hogy idefogunk kilyukadni.
- Gondoltad volna, hogy egyszer egy emberl�ny lesz a legfontosabb dolog, a v�mp�r �letemben?
- �n �r�l�k neki. �s Esme is. Tudod j�l! Term�szetesen nagyon boldogok vagyunk…
- Mindig azt akart�tok, hogy tal�ljak valakit…
- �s akkor v�gre te is boldog lenn�l!- fejezte be mondatomat.
- �s most tess�k! Megtal�ltam �letem szerelm�t, �s azon kell veszekednem a saj�t csal�dommal, hogy elvegyem-e az �let�t. – m�rgemben felpattantam a f�r�l, �s l�ptem egyet el�re.
- A te d�nt�sed Edward!- fogta meg v�llamat.
- De pont ez az! Nem tudom, hogy mit tegyek!- fordultam vissza, fel� szenved� arckifejez�ssel. – Szeretem, de m�g is mit csin�ljak, ha…
- Edward, � is ezt szeretn�! Mi pedig tudjuk, hogy ha �t elvesz�ten�d, akkor azt nem b�rn�d ki. Sajn�lom Edward, de nem hagyt�l m�s v�laszt�st nek�nk. Esme teljesen �sszet�rne, ha b�rmi is t�rt�nne veled, ezt te magad is tudod. Nagyon boldog, hogy megtal�ltad, azt aki�rt, v�gre van mi�rt �lned, de akkor sem b�rn� ki, ha veled valami t�rt�nne. Fi�nk�nt szeret�nk t�ged!
Kicsit flegm�s arckifejez�ssel b�logattam, hogy meg�rtettem mondand�j�t.
Ekkor s�t�lt hozz�nk a k�t fiv�rem, akik eddig a h�tt�rben elsz�rakoztak.
- Na, mehet�nk?- k�rdezte Em vigyorogva, de l�tva ap�m figyelmeztet� szemeit, ink�bb befogta. Jasper meg�rt�en n�zett.
- Senki nem k�nyszer�t Edward… Carlisle is sim�n meg tudja tenni. – mondta halkan, �s elv�gre igaza volt. � is megtehetn�, �s nem is fenyegeti, hogy elveszten� az �nuralm�t. De ha m�r ott tartunk, hogy meg kell tenni, akkor m�r teljes�tem Bella k�r�s�t, hogy �n teszem meg. Az �ton csak egy mondat j�rt a fejemben…
� is ezt akarja!


Zih�lva �ltem fel valami puh�n. K�rben�ztem, de a szok�sos szob�t l�ttam, magam mellett agg�dva Alice t�rdelt.
- Bella v�gre, hogy fel�bredt�l!- mondta h�l�s hangon, majd fogta �s meg�lelt. – Megijedt�nk!- suttogta f�lembe, de a h�ta m�g� n�zve, m�r Esme volt.
- Mi t�rt�nt?- k�rdeztem rekedten, mert legutols� eml�keim szerint… elraboltak… �s nem is ak�rki. Victoria megtal�lt, �s elvitt. Megr�zk�dtam, de nem hittem el, hogy ez nem t�rt�nt meg. Az lehetetlen! Vagy m�r k�pzel�d�k? Annyira rettegek t�le, hogy m�r magam el� k�pzelem �t?
- Bella, felj�tt�l, de el�jult�l…
- Itt volt. – leheltem s�r�s hangon, �s bek�nnyesedett kezem.
- Ki, Bella?- k�rdezte Esme �s le�lt mell�m.
- Victoria.
- Nem Bella, nem volt itt senki. L�ttam volna. Hidd el!
Sz�m el� kaptam kezem �s felzokogtam. Alice v�d�en �t�lelt, �s Esme pedig a v�llamra rakta kez�t.
- Mi t�rt�nik velem?- rekedt hangom, sz�rnyen halknak t�nt. M�g azt is megkock�ztattam volna, hogy �k hallott�k-e.
�reztem, hogy Alice �s Esme �sszen�znek.
- Nem lehet, hogy csak �lmodtad?- k�rdezte Alice, de �n m�g mindig reszketve megr�ztam fejem,
- Bella, ha Edward �s a t�bbiek visszaj�nnek, akkor �tv�ltoztat. Ez m�r nagyon s�lyos!- �llt fel Esme �s kiment.
Victoria… Elizabeth… Victoria… Elizabeth. Csak ez a k�t n�v j�rt a fejemben. Mikor lesz ennek v�ge?