10.fejezet

A rep�l�t�ren �llva v�gign�ztem rajtuk. R�gen hozz�juk tartoztam. Mikor is volt? T�n ezer �ve… Emberek. Sz�nalmasok. �s m�gis, olyan boldognak l�tszanak.
Istenem, b�r soha ne t�rt�nt volna ez velem! B�r �n is ember maradtam volna. B�r…
Nem! Nem r�g�dhatok ezen! Mi m�r egy m�sik vil�gba tartozunk. M�gis, a sz�vem visszah�z.
- J� napot, egy jegyet k�rek Londonba! –l�ttam, ahogy a fi� felpillant, �s elakad a l�legzete.
Szerettem ezt az �rz�st. R�gen nem v�ltottam ki ilyen reakci�t a f�rfiakb�l. Val�ban j�l n�ztem ki. Fekete szokny�m nagyon is sokat mutatott, fekete f�ls�m pedig kihangs�lyozta a fels�testem. B�r tal�n ink�bb kurv�nak n�ztem ki, mint �ril�nynak. A hajamat egy fekete par�ka al� rejtettem, hogy m�gse legyek olyan felt�n�.
- ���� igen kisasszony, m�ris! –dadogta aranyosan. –Ugye az els� oszt�lyra?
- Term�szetesen! –mosolyogtam vissza.
J� �rz�s volt, hogy a hatalmamban tarthatom �t. M�gha csak egy ember is, de m�giscsak f�rfi. Majd megmutatom �n Alexnek! Engem t�bb� senki nem fog megal�zni!


London csod�latos hely volt! M�g sose l�ttam ilyen sz�pet. Miut�n meg�rkeztem, �s sz�ll�st is tal�ltam, elmentem felfedezni a v�rost. Term�szetesen most is a fekete par�k�mban.
- T�l sokan megn�znek! –gondoltam, imm�r bossz�san. –�j �l�lt�z�kre van sz�ks�gem.
Tudtam, hogy Alex keresni fog! Nem hagyja annyiban az elt�n�semet. Na sz�p! � �gy gondolta, hogy t�njek el a h�zukb�l, �s ha kedve lesz hozz�m, majd felkeres! Vikt�ria is megmondta. Na azt lesheti, mikor leszek �n a kurv�ja!
- De mivel elsz�ktem el�le, biztos, hogy keresni fog. –morfond�roztam tov�bb.
A sz�vem minden egyes k�z�s eml�kbe belesajdult. Nem tudtam meg�llni, hogy ne gondoljak r�. �s a sz�vem a b�natt�l egyre kem�nyebb, �s kem�nyebb lett…


A k�vetkez� �ti c�l Amerika, majd �rorsz�g lett. Azt hiszem London ut�n nyomomat, vesztette. Egyre t�bbsz�r mentem vad�szni. �s �lveztem! Igen, �lveztem. Akkor semmi m�s nem j�rt a fejemben, csak a zs�km�ny megszerz�se. Tipikus utcai v�mp�r lettem. �s egyre jobban elvadultam.
Egyik este, �pp a szok�sos esti s�t�mra indultam, amikor valahonnan sik�t�st hallottam. Rohanni kezdtem abba az ir�nyba. Nem tudom, mi hajtott, de rohantam. Pedig lehet, hogy csak egy m�sik t�rsam fogyasztotta �pp a vacsor�j�t. De valahogy �reztem, hogy nem �gy van.
Mikor oda�rtem, hirtelen ledermedtem. Egy zs�kutc�ba voltam, �s iszony� l�tv�ny t�rult a szemem el�.
Egy nagydarab, k�r�lbel�l 30 �ves f�rfi birk�zott, egy alig 13 �ves kisl�nnyal. A f�rfi h�ttal �llt nekem, �gy nem l�thatott, de �n viszont t�k�letesen l�ttam a kisl�ny arc�n az iszonyatot, �s r�m�letet. Nagyon sz�p gyerek volt, hossz�, v�r�ses hajjal, �s nagy, k�k szemekkel. Melyek most k�nnyben �sztak. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem.
A kisl�ny ahogy megpillantott, elkerekedtek a szemei. A francba, leesett a par�k�m! Szerencs�re a f�rfi nem vett �szre, m�ssal volt elfoglalva. �pp a l�nyr�l t�pte a ruh�kat. Kezem az ajkamhoz emelve mutattam, hogy ne sik�tson. Odal�ptem, megfogtam a f�rfi nyak�t, �s elhaj�tottam. A szemk�zti falnak csap�dott. Halottam amint nyekken, �s t�rnek a csontjai. Sajnos r�gt�n meghalt, pedig meg�rdemelte volna, hogy szenvedjen m�g egy kicsit. Ez volt az els� gondolatom.
A kisl�ny fel� fordultam, aki m�g mindig remegve �llt.
- Menj haza kicsi! –sim�tottam meg az arc�t. –Vesz�lyes ilyenkor errefel�.
L�ttam, hogy a halott f�rfira emeli k�nnyes tekintet�t.
- Ne f�lj, m�r senkit nem b�nthat t�bb�!
- Te angyal vagy? –n�zett r�m megint, azokkal a nyak k�k szemeivel.
Keser�en felnevettem.
- Ink�bb �rd�g!
A kisl�ny h�l�san elmosolyodott, majd elindult. De m�g visszan�zett.
- K�sz�n�m, ez�sthaj� angyalom!
Mosolyogva n�ztem, am�g el nem t�nt. Mikor m�r messze j�rt, a halotthoz fordult. Let�rdeltem mell�, �s sz�vni kezdtem a v�r�t. Azt a mocskos, undor�t� v�r�t. Miut�n v�geztem, �s a szomj�s�g nem d�b�rg�tt m�r �rj�t�en az ereimbe, els�rtam magam.
- Embert �ltem.


Menek�ltem. De mostm�r magam el�l. Azt hittem, ha a vil�g m�sik v�g�re megyek, tal�n nem k�vet majd a lelkiismeret. Tudom, hogy j�l tettem, hogy megmentettem a kisl�nyt, de m�giscsak meg�ltem egy embert. M�gha az az ember, ink�bb �llatnak mondhat� is. De az el�z� �letemben soha nem tettem volna ilyet!
Jap�nba mentem. A gy�ny�r�, egzotikus Jap�nba.
Egyre rosszabbul n�ztem ki, a b�r�m ny�zott volt, a ruh�im szakadtak, �s piszkosak. M�r annak se �reztem sz�ks�g�t, hogy sz�pen fel�lt�zzek. Pedig hogy szerettem a sz�p ruh�kat valamikor…
Legnagyobb meglepet�semre, mikor lesz�lltam a g�pr�l egy magas, fekete �lt�ny�s f�rfi v�rt a rep�l�t�ren.
- J� napot! �n Alicia kisasszony? –k�rdezte jap�nul.
Megijedtem. Tal�n Alex bukkant r�m?
- Igen. –ny�gtem ki.
(Alexnek k�sz�nhet�en el�g sok nyelven besz�ltem.)
- K�rem, k�vessen! –mondta az idegen.
Ink�bb parancsnak hangzott, mintsem k�r�snek. �s �n k�vettem. Egy eleg�ns fekete limuzinhoz ment�nk. Udvariasan kinyitotta nekem a h�ts� �l�s ajtaj�t, �s �n be�ltem.
- Hov� visz? –k�rdeztem t�le, de mintha meg se halotta volna.
Ha Alexhez megy�nk, akkor �n meg�l�m. T�bb� nem fog sz�rakozni velem!
Sok�ig aut�ztunk, valahova vid�kre ment�nk. Egy hatalmas, gy�ny�r� kertbe hajtottunk be, melynek k�zep�n egy jap�n palota �llt. Legal�bbis akkora volt, mint egy palota. A sof�r leparkolt, �s elindult a h�z fel�. �n meg k�vettem. De legnagyobb meglepet�semre nem Alex l�pett ki az ajt�n.
Egy csodasz�p n�, hossz�, lil�s-v�r�ses kimon�ban. Kedvesen r�m mosolygott. K�r�lbel�l harminc �vesnek tippeltem.
- �dv�z�llek Alicia, m�r v�rtalak!