Egy háborítatlan világ értékes kultúrája. Vajon mit rejt egy eddig teljesen elfeledett nép titkos élete? Már soha nem tudjuk meg! Már abban a korszakban élünk. Ami mindent felfed és maga mellé állít vagy elpusztít. Ezt a korszakot testesíti meg számomra Andy. Intelligens és egyben egy őrült elmét. Mi régen jelen volt elpusztult magával ragadva a jövő reményét.
Egy hét. Ennyi telt el a támadás óta. Azóta várok! Unottan kémlelem az eget valahogy olyan furcsán kék, ma is korán fog sötétedni gondolom. A füst álmosan ered ki ajkaim közül. Álmos, mint én magam. Az eset óta megint rémálmok gyötörnek. Nem érdekel!
Szűk, sötét folyosó, légzésem szapora. A kezemben levő fegyver barátságosan simul izzadt tenyerembe, mégsem érzem magam biztonságban. Tudom valahol valamelyik ajtó mögül less rám azzal a tompa késsel a kezében. Lépteim, mint egy dob üteme hat a csendben. Zakatoló szívemnek nem épp a legmegfelelőbb dallam. Érzem, hogy a szellő vadul tép hajamba. Nem ilyen vagyok. Már régóta nem! Akkor most miért félek? Lekanyarodom a folyosón. Látom a tetőtér ajtaját a dobok elhalkulnak, szívem és lelkem furcsa nyugodtságba torkol. Óvatosan indulok az ajtó felé, reszketve kilincs után, a nyikorgásba egy hangos sikítás vegyül. Feltépem az ajtót és szemem elé került egy szétroncsolt test külleme és egy eszelős Andy arca. Következő pillanatban érzem hasamban a kés vasát, arcomon forró leheletét. Fájdalom égeti májam, üvölteni tudnék. Maga a tudat is őrjítő, de mikor kihúzza belőlem összeroskadok. Mégis dacosan nézek rá. Arca megenyhül, egy szó hagyja el a száját: Meghalsz!
Gúnyos mosoly ült arcomon az emlék végén és egy kérdés hagyja el a számat:
- Mit akarsz?
- A főnök hivat!- hallom hátam mögül a lenéző hangot
- Végre! Azt hittem már elfelejtett. –vigyorgok képébe az illetőnek. Hökkenten néz rám, úgy látszik tényleg rég viccelődtem.
Új cigire gyújtok, arcom megint érzéketlen. Mikor elsétálok mellette arcába fújom a füstöt, gúnyosan rámosolygok és ott hagyom.
Kocsim cikázik az úttesten a többi között, hidegen hagy ki karambolozik kivel miattam. Rendőr vagyok nem baleset elhárító. A sebesség az egyetlen a cigi mellett, ami lenyugtat, agyam ilyenkor kikapcsol és nem gondol semmire. Hirtelen valaki elveszi velem a motor lépést. Valami nagy darab melák ül a sorozatgyártásos dobozban. Rám néz elvigyorodik és fegyvert fog rám.
Felhúzom szemöldököm, ásítok egyet és neki vezetem a kocsim az övének. Kibillen az egyensúlyból, visszarántom sajátom az útra. Leállítom a szélén, kipattanok belőle fegyverrel nem bajlódok. Látom a járgány robbanni készül, felrúgom a tűzforró ajtót és kicibálom a majom arcút. Látszik, hogy nincs a topon ,nincs eszméleténél. Azért nem fordítok neki hátat. A kocsim alvázához bilincselem. Egy darabig tűröm eszméletlenségét, de elvesztem azt mikor felrobban a kocsi. Eddig bírtam! Belerúgok egy hatalmasat, mire köhögő rohamot kap. Félhosszú hajába markolok, közelebb hajolok hozzá :
- Ki küldött?- lehelem arcába, mire gúnyosan elvigyorodik majd válaszol
- Mintha kitudnád szedni belőlem szuka!
- Ez csúnya volt nagyfiú! De ha nem haragszol nem állok neki könyörögni! A helyzezt az, hogy én vagyok fölényben. Ugye drogos vagy?
- Nem élek vele!
- Persze, hogy nem! Kb. annyira, mint amennyire a világ nem korrupt. Azt hiszem kézbe veszem a taníttatásodat. – bevágtam magam a kormány elé és indítottam, hallottam kiáltásait és azzal vegyülő köhögését. Egy percig nyomattam a gázt.
- Kérsz még vagy válaszolsz a kérdéseimre?
- Dögölj meg!
- Ahogy óhajtod! Majd követlek a pokolba. – újra indítottam a gázt. „ Ezek a sexuális tárgyak. Kielégítik a vágyat …” énekli a telefonom. Csak ennyit suttogok…Andy!
Felkapom a készüléket:
- Mond!
- Hol vagy már? Nem kaptad meg az üzenetem, hogy látni akarlak… MOST!
- Ha egy hetet tudtál várni, pár óra igazán nem számít. Majd megyek! Bye!
- De… - már nem hallottam mit akart mondani. A köhögés egyre erősödik, na jó nem az a lényeg, hogy meghaljon.
- Beszélsz vagy kérsz még egy slukkot?
- Mit akarsz tudni?
- Okos fiú!- rágyújtok egy szálra, miközben lehelem a füstöt, faggatom. –Na szóval kezdjük az elején, őrült vagy?- döbbent nyögés, mintha azt hallottam volna, akárcsak a többi kurva- Nem azt kérdeztem minek tartasz, hanem hogy neked elmentek e otthonról? Csak mert aki alvilági ember, az mind tudja aki velem kezd, meghal. Szóval? – Közben kiszállok a kocsiból szívom a füstölő szálkát, hátra érek lenézek rá. Lehajolok hozzá és képébe fújom a mérget. – Nem te csak egy kezdő vagy. Ki küldött?
- Rozsdás!- válaszolja lemondóan
- Mit akar már megint? Nem, hogy örülne az életének, amit meghagytam. Csak a fél arcát robbantottam fel. –mondom unottan, lassan elfogy a szálam.
Kitágult pupillákkal mered rám én csak érdektelen arccal nézem. Egy utolsó szívás a csikkből, majd ledobom a földre. Lehajolok a pasashoz, hajánál fogva nyomom a talajhoz. Fülemben visszahangzik fájdalmas kiáltása, ahogy bőre találkozik az izzó parázzsal
.
- Mond meg neki, nem érdekel a kicsinyes bosszúja. Még egy ilyen támadás ellenem… maghal. Te is csak azért éled túl a merényletet, hogy át tud adni az üzenetet. Többet ne lássalak!
Ezzel bevágtam magam az ülésbe és elhajtottam. Megszólalt megint a telefonom : „ Ezek a sexuális tárgyak…” Át kell állítanom…
- Mond!
- Szerbusz Édes! Hiányoztál!
- Mit akarsz?
- Téged!
- Kopj le! Most nincs hangulatom hozzád Andy! – hangom hidegen csenget más akaratlanul is megdermedt volna tőle, ő csak nevetet.
- Ne játszd meg magad! Tudom, hogy szereted hallani a hangom főleg ha benned vagyok.
- Mit akarsz?- egyre idegesebb lettem
- Mondtam. Téged! Gondoltam szólok nem sokára megint akciózok egyet. Szeretném ha ott lennél!
- Hogy megölj?
- Nem még nincs itt az ideje! Csak tud mi vár rád! Na meg hiányzik mélyreható kapcsolatunk.
- Bekaphatod!
- Az a te dolgod!
- Álmodj!- leraktam.
Legszívesebben ordítanék , ütnék, vágnék mindent. Belül zokog a lelkem, de mutatni ezt nem tudom és nem is akarom. Furcsa nem is olyan rég még közönyösen szemléltem mindent, a fájdalom is belevegyült az ürességbe és csak tompa zsibbadtságként éreztem. Aztán újra megjelent ez a perverz és megint felborult az életem. Különös, mégsem akarom, hogy megszűnjön ez az egész.
Végre érzem, hogy élek! Nagy nehezen beérek az irodába. Nagy monumentális épület, vetekszik a városháza méretével is. Szórakozva figyelem az emberek reakcióit , amint meglátnak engem. Félelem, lenézés, szánalom, gyűlölet, ridegség és közöny. Ennyi érzelem és ezt mind én váltom ki! Már nem is tudom hol kezdődött s mikor. Kezdetben mikor még éreztem és nem csak egy lélegző gép voltam, zavart. De mikor a fájdalom tompult, már engem is hidegen hagyott, hozzá szoktam.
Saját osztályomon zűrzavar hangja cseng. Rohangálnak társaim fel s alá, mint a dolgozó nyüzsögék. Nem érdeklek senkit, valahogy mégis rám vándorol tekintetük. Valami történt. Érzem a levegőben. A főnök irodája felé vonulok, hirtelen mindenki mintha csendesebb lenne. Gúnyosan elmosolyodom és kopogás nélkül belépek a szobába. Szó szerint szóbába csodálkozom, hogy nem alszik itt nap, mint nap. Bár mondjuk én se aludnék olyan helyen ahol a kurváimat dugom. Lazán belököm az ajtót és a kezdő lendületet megragadva csapódok be a székbe. Feldobom a lábam az asztalra, közben rágyújtok egy szivarra, amit az asztalról loptam le. Gúnyos félmosoly játszik arcomon, szemem hideg marad.
- Remélem este nem ebben a székben intézte el a csajt. A még meglévő gusztusom erősen tiltakozik, hogy egy ilyen székben üljek.
- Igazán örülök, hogy megtiszteltél jelenléteddel. Köszönöm!
- Szívesen főnök, talán egyszer máskor is! Szóval mit akar? Jó ez a szivar hol vette?
- Nem hiszem, hogy megengedhetnéd magadnak.
- Mint ahogy semmi sem ebből a fizetésből!
- Mintha ezt már megbeszéltük volna.
- Persze, persze! Maga is tudja az én véleményem! De hagyjuk a párbaj köröket úgyis én győzök. Inkább mondja mit akar?
- Egyre jobban felháborít a viselkedésed! És mi az, hogy mit akarok? Nagyon jól tudod mit akarok! Mi volt azaz utcai gyilkosság? Miért nem kaptad el? Hagytad megszökni! Feltudod te ezt fogni, hogy mit jelent ez a kapitányság számára? Nem ismerek rád!... – bla, -bla, -bla …
Ugyan az a szöveg! Unom! Elkalandozik gondolatom. Már az jár a fejemben, hogy lehet az, hogy él? Ha túlélte miért mondták, hogy meghalt? Hol volt eddig? Miért nem jelentkezet hamarabb? Mi történt vele? Miért jött most mégis vissza? Kérdések ezrei cikáznak bennem.
- Hallod mit mondtam? Egyáltalán érdekel?
- Nem! Kifejezetten untatsz! Mindig ugyanazt mondod! Unalmas!
- Az nem volt unalmas, hogy megint elszúrtál valamit?
- Nem! Mivel nem szokásom, hogy is mondtad elszúrni semmit. Más kérdés a nézet különbség.
- Reménytelen este vagy! Elmondanád mi történt?
- Olvastad!
- Csak egy hivatalos maszlagot olvastam. A tények érdekelnek! És az istenért ne legyél már ennyire közömbös! Majdnem meghaltál! Ez nem jelent semmit? – miközben ezt üvölti én nagyban eregettem a füstkarikákat.
Az a mindig jóságosan ördögi arc pirosan tüzel. Szemeiből a legélesebb kés készülhetne. Nézem sármosan macis testalkatát, máskor pajkosan csillogó szemeket, a huncut mosoly keltette odarögzült ráncokat.
- Rég volt! – Látom rajta, tudja mire gondolok. Neki is fáj. De ő megtette azt amire én soha nem voltam képes, megalkudott.
- Lépj túl rajta, meghalt! Éld a saját életed!
- A saját életem élem Jack.- vajon mit szólna hozzá, ha megtudná Andy él és virul, ráadásul ő a gyilkos?
- Nem ilyennek ismertelek meg?
- Na és? Megváltoztam!
- Mi történt egy héttel ezelőtt?
- Pont az! Utána nézek pár dolognak aztán beavatlak!
- Idegőrlő még mindig, hogy hol tegezel hol magázol!
- Így jártál!- megvonom a vállam és egy búcső szívást ejtek ezen a jó minőségű szivaron, majd a hamutálcába rakom, had füstölögjön nyugodtan.- Na gondolom mindent megbeszéltünk. Léptem!
- Nem mész sehova, még nem végeztünk! Beszeretnék mutatni neked valakit. – szeme diadalmasan fénylett mikor kimondta a következő mondatot – Íme az új társad!
Az ajtó felé fordultam és hidegen végig mértem a személyt. Majd oda morogtam a főnökömnek:
- Ebből lesz a tragikomikum, de nem nekem, hanem nektek!