Yuki rohamos gyorsasággal tért ki az őt célzó, egyre erősebb támadások elől. Egy tó közelébe értek. A hercegnő fáradó arcán mosoly jelent meg és teljes lendülettel belevetette magát a fodrozódó kékségbe. Mikor úgy gondolta elég mélyre ért felnézett és nézte a vízcseppek játékát a tó tükrén. A mélység és a felszín világa elkápráztatta, a simogató, ölelő víz csak egyre csábította. Egy felágazó sziklától elrugaszkodott és élvezettel hasította ketté a víz világát.

Asamo, a három hatalmas herceg legfiatalabbika, ámulva nézte a habok közt eltűnő tüneményt. Végigtekintett magán, csuromvizes ruháján, sáros csizmáján aztán mégis úgy döntött állapota tűrhető, és semmi szüksége sincs fürdésre. Leült az egyik kiemelkedő sziklára és várta, hogy a lány felbukkanjon. Mert hát fel kell bukkannia, a víz nem nyeli el, de megöli egy idő után. Akármeddig is bujkál ott, csak ki fog jönni és folytatni fogja játékát. De hát miért is? Egyáltalán ki lehet ez? Mert efféle képzést nem kap mindenki....

A lány előhalászta ruhájából a lopott holmit és megcsodálta, hogyan izzik a víz világánál. Levegője lassan fogyni kezdett, de még nem akart kibukni az ölelő kékség karjairól. Leúszott egy szikláig és utolsó erejével elrugaszkodott. Olyan erővel csapódott ki a vízből, hogy szinte repülni érezte magát. Úgy tervezte megmutatja magát, vesz egy mély lélegzetet és visszabújik a víz menedékébe, de amikor a felszínre rugaszkodott, valaki elkapta a levegőben. Mikor ránézett lovagias "megmentőjére" először egy zöld szempárt látott meg. Utána fekete ruházatot, erős karokat, melyek őt tartják és apja királyi címertét. Szétnézett. Idegen játszótársa már sehol sem volt, de a hercegnő nem aggódott, tudta, hogy a sípért vissza fog jönni. Biztosan...

A tábornok a hercegnő keresésére indult. Egy kevés barangolás után talált egy tavat. A másik parton ült valaki, úgy nézett ki vár valamire,de amint észrevette őt elment. Amikor a férfi lehajolt, hogy igyon észrevette, hogy valami vagy valaki van a avízben. Csendesen előhúzott egy tőrt és várt. Néhány másodperc múlva egy lány tört ki a vízből. A tó cseppjei körülvették és elfedték arcát. A tábornok elrugaszkodott a földtől és elkapta a repülő szépséget. Belenézett aranybarna szemeibe, majd letette a partra.

- Ki maga?- kérdezte Yuki

- Mielőtt valaki nevét kérdezed illik bemutatkozni-mondta hűvösen a parancsnok

- Yuki !!!- kiáltotta Drya - Végre megvagy!- színlelt aggódottsága megtette hatását, legalábbis reményi szerint, mert amikor a tábornok meghallotta a lány nevét, rögtön rájött, hogy hibát követett el

- Elnézést, nem tudtam, hogy....- mentegetőzött

- Semmi baj, de a kérdésem még mindig áll-mosolyodott el a teremtés

- Crist Horn tábornok vagyok. Az apja kért fel arra, hogy kísérjem el magát.

- Nem szükséges magáznia.

- Elnézést, hercegnő.

- Sayuki � nyújtotta a lány kezét védelmezője elé. A férfi kis habozás után elmosolyodott és megfogta a lány kezét.