A három herceg
Rhea 2008.09.13. 14:05
Az utat elfedte a hajnal ködös világa. A kifáradt sereg álmatlanul vándorolt tovább úti céljuk felé.
A kocsiban ücsörgő két személy kényelmének ellenére mégsem aludt.
- Drya�én szörnyű dolgot tettem.
- Miért? - csodálkozott rá az el- elbóbiskoló tündér.
- Te egy halhatatlan dryad vagy, és ennek megfelelően élsz. Játszhatsz az életeddel, nem vész kárba semmi.
- Mégis miről beszélsz?
- A véremről. Apám haragja nem kegyelmez, ha megtudja mit tettem. Ha újra találkozok vele, túl nagy lesz a kísértés. A saját sorsommal játszom, és ha rossz helyre lépek, egy egész birodalmat rántok magammal.
- Arról az idegenről beszélsz?
- Igen.
- Apád megért majd, és melléd áll.
- Nem biztos.
- Ha ez megnyugtat, elmondom, nem csak te jársz így.
- Hogyan?
- A Nagyherceg mindhárom fiának talált mennyasszonyt. Viviannt, Hirumohoz adják nőül. Zittora királyné lányát, pedig Asamonak szánják.
- Szegény Asamo. Azt a hárpiát nem kívánnám senkinek sem. Viviann pedig biztos jól meglesz Hirumoval. Emlékszel, még amikor Dél hercege látogatóba jött hozzánk? Nyugodt, higgadt, kedves ember és nem néz ki rosszul. Viviann épp olyan, mint ő.
- Azt mondják a Nagyherceg mindhárom fia, jól néz ki.
- Tudom, de ez engem nem békít. Sírni szeretnék kínomban� de nem megy. Arra neveltek, hogy népem szolgáljam és eddig jól játszottam a szerepem, de ennek nem játéknak kell lennie. Valóságosan kell hinnem a népben. Szeretnem kell őket és most, hogy a legidősebb herceg, nőül vesz, még nagyobb teher hárul rám. Akárhogyis, de nem tudok megbékélni a gondolattal. Tudod, ha tehettem volna, lehet, hogy már rég leléceltem volna apám palotájából. Tudod mi tartott vissza?
- Nem mi? - kérdezte megszeppenve az apró lány.
- Az a kép a nyugati szárnyban. A harmadik szobában. A nagyanyám festménye.
- Gyönyörű nő volt.
- Igen az. A cselédektől tudom, hogy nem szerette nagyapámat. Mégis� mégis büszkén viselte sorsát. Ami kötelezte, a vére volt és akármennyire is szeretett volna, nem hallgatott a szívére. Csodálom ezért őt. Nekem sajnos nincs ekkora erőm. Képtelen lennék úgy uralkodni, ahogy ő.
- Te nem vagy ő. És sohasem érheted utol. Így nem. Máshogy viszont igen. Ha olyan leszel amilyen vagy, és ennek megfelelően élsz. Ő képes volt rá, hogy megtegye, de nem várná el tőled, hiszen jól tudja, képtelen lennél rá. Ő arra vágyna, hogy a szíved kövesd! Mivel ő is ezt tette. Ha hiszed, ha nem, nem futamodott meg szíve parancsa elől! Nyugodt lélek volt és szerette az embereket. Népe mindennél többet jelentett neki. Ez volt az az erő, ami elkápráztat téged. A hatalom, mely a vére követését segítette. Rengeteget sírt, de utána mindig tisztán látta a dolgokat - a kicsiny tündér szeme már könnybe lábadt, a múlttól, bár lehet, hogy csak érzelgős lelke miatt szöktek könnyek a szemébe.
- Drya, én nem tudok sírni. Oly rég óta nem tettem és félem, immáron képtelen vagyok rá.
- Lehetetlen. Sírni mindenki tud!
- Ugyan, te sírsz helyettem is. Akkor nekem felesleges.
- Akkor- szipogta - akkor majd kevesebbet sírok, és te sírj helyettem.
- Megegyeztünk- mosolyodott el a hercegnő. - Ha te nem sírsz annyit, akkor én majd bepótolom.
- Rendben. Most pedig aludjunk. Holnap hosszú napunk lesz.
Sayuki bólintott és már álomra is hajtotta fejét.
Drya viszont nem. Az esti eget kémlelte a szürkeségen át. Már nagyon rég óta szolgálja Sayuki családját. Soha nem szegült vele szembe, hiszen ez a sorsa és szívesen is teszi, de Yuki szavai megingatták hitét. Még sohasem gondolt bele, hogy mást is tehetne. Nem tudja, mit tenne nélkülük. Lehet, hogy megkeresné népét, és velük élne, de az nem lenne ugyanez. Szerette meghallgatni a királyi panaszokat, amelyek súlyosabbak voltak, mint egy átlag emberé. Szeretett tanácsot adni és figyelni. Odafordult Yukihoz, ismét könnycsepp bukott ki hatalmas zöld szemeiből és ezüstös kezével végigsimította hercegnője arcát.
- Tudom, hogy egy napon nagyszerű hercegnő lesz belőled. És addig, melletted leszek. Látni akarom, ahogy a téged megillető büszkeséggel fordítod arcod a Nap felé, és ahogy igaz könnyeid futnak végig a kezem nyomán. Tudom, hogy így lesz. De addig még várni kell, és én segítek neked. Sayuki� Hercegnő!- hangjából áradt a tisztelet és a szeretet. Szemeit lehunyta és fejét a lány vállára fektette.
|