1. fejezet

A nem v�rt tal�lkoz�s

(N�h�ny nevet egy k�nyvb�l vettem, ami�rt bocs�natot k�rek, de az a k�nyv ihletett meg az �r�sra, �gy �gy gondoltam, az a helyes, ha meghagyom az eredeti neveket.)

�lveztem, ahogy az es�cseppek v�gigg�rd�lnek az arcomon. �h, igen. Im�dtam ezt a bolyg�t. Mondjuk, az eny�m is volt. Nem �lt rajta senki, mivel ez a bolyg�, az �n szem�lyis�gemnek megtestes�t�je. Az �r�k�s vihar. Folytonos akad�lyok.

M�r 8 �r�ja �csorgok ezen a kis szikla kisz�gel�sen. Nem akarok haza menni. Hallgatni any�m szidalmait, hogy mennyire el�ztam, �s �sszevizezem a bej�rati sz�nyeget. Amit persze ut�l. Legal�bbis ezt mondja. �n tudom j�l, hogy nem �gy van. Az legkisebb �ccs�t�l kapta, akit ut�l, m�gis tot�l szerelmes bel�. Azt�n meg m�g hallgatni azt, hogy folyton Gwineth-et dics�ri, hogy � milyen szorgalmas volt, milyen sok hasznos dolgot v�gzett el, m�g �n 8 �ra hossz�ig csak �csorogtam az es�ben. Ezt meg m�g csak tet�zi az, hogy a h�gom �rtatlanul mosolyog, mint egy szer�ny b�r�nyka. Ink�bb maga az �rd�g!

Any�m nem szeret. Ezt m�g elb�rom viselni. �n se szeretem �t, �s meg van erre az okom. Vagy a h�gom, Gwineth. Nem mintha akarn�m, hogy szeressen. R�hellem �t. De m�g any�m 3 testv�re sem kedvel, s�t, nem is hajland�ak tan�tani. Csak is Gwineth-et. Any�m negyedik testv�r�t nem ismerem. Er�sen t�vol tart minket t�le. Na mindegy. Ak�r mennyire is ut�lok otthon lenni, musz�j haza mennem.

Ezt elhat�rozva csettintettem egyet, �s m�ris Vestar�n tal�ltam magamat, a meleg, kandall�val f�t�tt el�szob�ban. Vestara any�m szem�lyes bolyg�ja. Ezt haszn�lja otthon�ul. Mikor k�r�ln�ztem, nagy meglepet�semre nem volt ott senki. Se any�m, se Gwineth. Kihaszn�lva az alkalmat, gyorsan megsz�r�tottam a ruh�mat egy csettint�ssel, meg persze a sz�nyeget is. Ekkor, mintha hangokat hallottam volna kisz�r�dni any�m szob�j�b�l.

Az egyik besz�l� term�szetesen any�m volt, a m�sik egy f�rfi. Sose hallottam m�g a hangj�t, de meg kell hagyni, a hangja nagyon szimpatikus volt nekem.

-… nem, nem �s nem, Alextrasza! M�r mondtam, hogy nem akarok tan�tv�nyokat. F�leg nem kett�t! –kellemes, f�rfias hangja volt. �r�kig elb�rtam volna hallgatni azt, ahogy besz�l. De m�gis, min�l nagyobb vonz�d�st �reztem a hang ir�nt, ann�l nagyobb volt a menek�l�si v�gyam is. Felismertem ezt a besz�d st�lust, pedig soha eddigi �letembe nem hallhattam. � volt Hal�lsz�rny. Any�m legkisebb �ccse, a valaha �lt leghatalmasabb nekris. �gy h�vj�k az olyanokat, mint �n. Var�zser�h�z hasonl� er�nk van, de m�gsem az. Ink�bb az akaratunkat haszn�ljuk mindenre. Hal�lsz�rnynak persze van �si nekris neve is, de azt rajta k�v�l senki sem tudja. Kit�r�lte mindenki eml�kezet�b�l, aki hajdan tudta. Sokan gondolkoznak azon, hogy vajon mi�rt nem haszn�lja az igazi nev�t. Sok �ves gondolkod�s ut�n r�tal�ltam a magyar�zat�ra. Ha valakinek van el�g hatalma, akkor tud m�sokat uralni a nev�n kereszt�l. Hal�lsz�rny t�l hatalmas ahhoz, hogy megkock�ztassa ezt. B�rmi is volt a r�gi, igazi neve, nem passzolhatott hozz� jobban, mint a mostani.

Ekkor hallottam, hogy l�ptek k�zelednek az ajt�hoz, �gy gyorsan benyitottam, mint, aki most �rkezett meg. F�lbe hagytam persze egy „megj�ttem” –et, mintha nagyon meg lenn�k lep�dve az idegenen. Amit, �szint�n nem is kellett tettetnem.

Nagyon j�k�p�! Nem csod�lom, hogy minden n� a l�bain�l hever. Fekete haj, f�rfias arcvon�sok, kiss� borost�s arc. Kifejez�stelen ac�lsz�rke szemek, melyek fogva tartj�k minden n�nek a szem�t. Magas volt, m�g n�lam is magasabb egy j� fejjel, (pedig eddig nem volt senki, aki magasabb lett volna n�lam) izmos, ar�nyos testalkattal. Pazar ruhaanyagb�l volt fekete k�penye varrva, mely t�k�letesen illet szemeihez. Amikor megl�tott � is el�gg� led�bbenhetett, mert megtorpant. Alaposan v�gig m�rt, amit nem is nagyon csod�ltam, hisz el�gg� sz�p p�ld�nya vagyok a nekriseknek. Feh�r ez�st�sen csillog�, mithrill-hez hasonlatos, g�nd�r, der�kig �r� hajam van. Ilyen nincsen senkinek, csak is nekem. Eleven, z�ld szemeim mindent �szleltek, �s soha meg nem pihentek. Magas, ny�l�nk, kisportolt testtel, �s lebarnult b�r�mmel, maga voltam a t�k�ly. De ez nem meglep�, hisz minden nekris maga a t�k�ly. B�r nem vagyunk emberek, m�gis emberi alakban �l�nk. �s, ha m�r ilyen gyenge testekben kell szenvedn�nk, akkor azok a testek legyenek t�k�letesek. Sz�val, mikor Hal�lsz�rny kiss� rajtam felejtette a szem�t, nem igen lep�dtem meg rajta, hisz minden f�rfi meg szokott b�mulni engem. Hal�lsz�rny lassan levette szemeit r�lam, �s r�n�zett any�mra.

-Mond csak, a m�sik l�nyod is ilyen gy�ny�r�? Mert ez esetben sz�vesen tan�tom �ket. –mondta. Any�m arca felvirult, �s biztos�totta �ccs�t arr�l, hogy a m�sik l�ny is legal�bb ilyen gy�ny�r�. Ami persze szint�n nem igaz. Gwineth fele annyira sem sz�p, mint �n. De nem sz�ltam semmit, csak kezet ny�jtottam Hal�lsz�rnynak, azon sz�nd�komb�l, hogy kezet r�zva bemutatkozhassunk egym�snak.

Erre mit tett? Igazi �ri emberk�nt finoman megcs�kolta a fel� ny�jtott kezet. H�dolattal, �s tisztelettel. Erre nem sz�m�tottam. F�leg nem egy olyan szem�lyt�l, aki Hal�lsz�rny n�ven ismeretes.

-H�lgyem! �r�m�mre fog szolg�lni, hogy �nt tan�thatom. Bizony�ra �n Catherin, igazam van? –selymes volt a hangja, kiss� beh�zelg�. Nem b�rtam a szememet elszak�tani az �v��r�l. Teljesen belemer�ltem. M�g nem any�m d�h�dten ki nem kapta a kezemet Hal�lsz�rny�b�l, �s d�h�sen mondott neki valamit. Nem �rtettem, mert m�g mindig az alatt a b�d�t� hat�s alatt voltam. Ekkor j�tt be a szob�ba az �n dr�gal�t�s h�gocsk�m.

�desen g�nd�r�d�, lensz�ke haj�t, mely csup�n a v�ll�ig �rt gyorsan megigaz�totta, mikor megl�tta, hogy f�rfi vend�g van n�lunk. Vil�gos barna szemei, huncut f�nnyel kezdtek el villogni, de nekem nem t�nt, �gy mintha Hal�lsz�rny �t is annyira megb�multa volna. B�r, mit ne mondjak a h�gomon nem is volt annyi n�zni val�. Alacsony volt, kiss� telt, de legal�bb ott g�mb�ly�d�tt, ahol kellett. Hal�lsz�rny neki is kezet cs�kolt, de az � kez�t nem tartotta percekig a saj�tj�ba. Gwineth nagyon oda volt a f�rfi�rt, folyton d�rg�l�z�tt hozz�, �s h�zelgett. Nem �rtette � semmi m�shoz, csak ehhez!

�n ellent�tben nem akartam tov�bb maradni, �s n�zni, hogy a h�gom, mint pr�b�l Hal�lsz�rny karjai k�z� b�jni. Ink�bb elmentem pakolni. Szerettem biztos lenni abban, hogy mindent magammal viszek e. Gwineth ugyanis, aki szolg�kkal pakoltat, mindig �gy j�r, hogy valamit otthon hagy. R�ad�sul, �n alapb�l nem engedek be senkit a szob�mba. Olyan dolgokkal foglalkozok odabent, amir�l el sem hinn� az any�m, hogy k�pes vagyok r�. �s nem is akartam, hogy tudjon r�la.

Kiskoromban sosem �rtettem, hogy mi a baja velem any�mnak, �s mi�rt mindig Gwineth-et d�delgeti. Hiszen �n m�r akkor tudtam, hogy sokkal, de sokkal tehets�gesebb vagyok n�la. Ezzel m�g most is tiszt�ba vagyok. Azt�n egy nap, r�j�ttem a feleletre. Any�m f�lt t�lem. F�lt att�l, hogy er�sebb leszek n�la, �s k�s�bb ellene fordulok majd. Ez�rt nem volt hajland� tan�ttatni engem. Megmondta Hisz�r�nak, Maligosnak, �s Nozdormunak is, hogy nem tan�thatnak engem, nehogy a fej�kre n�jek. Azt persze megengedte, hogy k�nyveket olvashassak, de tudta, hogy ez nem �r sokat. Att�l, hogy valaki az elm�letet tudja k�v�lr�l, az nem jelenti azt is, hogy k�pes r� gyakorlatban. �s �n ak�r mennyire tudtam is az elm�letet, nem voltam j�, -�s most sem vagyok az - gyakorlatban. De persze, ha valaki sokat tud elm�letb�l, az m�ris sok minden, furcsa dologra k�pes… De b�rmenyire is b�na vagyok gyakorlatb�l, Gwineth-et nem neh�z utol�rnem. � mindig csak egy hajsz�lh�j�n k�pes legy�zni engem, de elm�letben, mindig �n gy�z�k.

Meg persze van valami, amiben eddig m�g nem akadtam ellenf�lre. A kardv�v�s! Abban senki sem k�pes engem megverni! Az�rt fontos ez, mert a nekrisek �gy tartj�k, hogy aki nem er�s fizikailag, az nem lehet er�s lelkileg sem.

Ezen r�g�dtam, mikor kiny�lt az ajt�, �s Hal�lsz�rny l�pett be rajta. Hallottam, hogy a h�gom m�g ut�na mondja, hogy ne menjen be hozz�m, mert arra nagyon harapok. � nem t�r�dik vele. Becsapja Gwineth orra el�tt az ajt�t �s neki d�l. Majd r�m n�z.

-Mindig olyan, mint egy pi�ca? –k�rdezi h�ledezve. M�r emiatt is szimpatikusnak tal�ltam �t, mert pi�c�nak nevezte az �n mindenki �ltal im�dott h�gocsk�mat.

Elmosolyodtam, majd hirtelen bel�m csapott a felismer�s. Te j�isten, ha ez az ember �szre veszi azt a k�nyvet ott a polcon, nekem v�gem van! Term�szetesen balszerencs�m volt!

R�gt�n kisz�rta a szem�vel azt a k�nyvet �s el is indult, hogy leemelje a polcr�l. Meg akartam akad�lyozni ebben, m�gsem mozdultam egy cs�ppet sem. Mikor m�r a kez�ben tartotta azt a k�nyvet, r�m emelte a szem�t.

-Ez meg honnan van? –hangj�b�l tiszt�n kicsengett a d�bbenet.

-Az a k�nyv? Azt tal�ltam… -itt elhallgattam, pedig nem hazudtam. T�nyleg tal�ltam.

-Hol? –k�rdezte moh�n a f�rfi. Vad t�z lobogott a szemeiben. El�gg� f�lelmetes l�tv�ny volt. M�g akkor is, ha nem vagyok f�l�s.

-Egy elhagyatott bolyg�n. –itt legnagyobb meglepet�semre Hal�lsz�rny arca egy pillanatra felragyogott, majd szinte ugyan ebben a pillanatban els�t�t�lt. R�n�zett a csomagjaimra.

-M�ris becsomagolt�l? Helyes. –meg sem v�rta a v�laszomat. –Akkor te m�r ma velem j�ssz. Rendben? –megsz�lalni sem b�rtam. �gy csak b�lintottam. Hal�lsz�rny intett, hogy menjek ki vele egy�tt.

-Catherin m�r ma velem j�n rendben? –k�rdezte any�mat, olyan ellentmond�st nem t�r� hangnemben, hogy az megmukkanni sem mert egy ideig. Mikor azt�n Gwineth r�taposott a l�b�ra k�nytelen kelletlen tiltakozni kezdett.

-Mi�rt pont Catherin? Hiszen Gwineth az aki, igaz k�pz�sre szorul, mert neki legal�bb van tehets�ge hozz�. Catherin csak egy felfuvalkodott… -nem b�rta befejezni, mert Hal�lsz�rny –aki mellesleg a mesterem mostant�l –k�zbe v�gott.

-Az�rt, mert � az, aki �gyesebb kardv�v�sb�l, �s k�v�ncsi vagyok r�, hogyan csin�lja. A m�sik ok, az az, hogy Catherin volt olyan j�, �s m�r el�re bepakolt. Gwineth, holnap d�lut�nra v�rlak, el�bb semmik�ppen ne gyere. K�l�nben kidoblak, �s visszaengedni m�r nem foglak. Meg�rtetted? –olyan nyersen besz�lt hozz�, hogy Gwineth teljesen le volt tagl�zva. M�g ellenkezni sem volt ereje. Mivel t�bb ellenvet�s nem hangzott fel, �n meg nem akartam elb�cs�zni senkit�l, -f�leg nem any�mt�l –Hal�lsz�rny mell�m l�pett �s �tkarolta a derekamat. Any�m, �s a h�gom f�lt�kenyen n�zett r�m, m�g nem el nem leptek a fekete l�ngok.