Az eg�szb�l csak a f�jdalmat �s a k�nt fogtam fel. Elfelejtettem, hogy hol vagyok, kik vesznek k�r�l. A m�rhetetlen szenved�s, ami n�h�ny percig a hat�sa al� vont, elvette az �pp elm�m.
Amikor megpillantottam Edward f�lt� arc�t, csak akkor tudtam m�r egy kicsit gondolkozni. De tompa f�jdalom, m�g mindig hasogatta a fejem. Alice elengedett, ezzel �tadva Edward-nak, aki karjaiba vett.
G�rcs�sen nyak�ba kapaszkodtam. Ha � itt van, akkor sose t�rt�nik velem ilyen. De mihelyst egy kis id�re elmegy mell�lem, azonnal csin�lok valamit.
Feltett a pultra, de �n nem tudtam elengedni. F�lek, hogyha most eleresztem, akkor �jra el�lr�l kezd�dik minden.
M�g azt se vettem �szre, hogy az�rt r�zk�dom eg�sz id� alatt, mert zokogtam. A sokk, kij�tt rajtam. Lassan pr�b�lta kezeimet lefejteni nyak�r�l. De nem akartam elengedni!
- Bella, semmi baj, itt vagyok. - suttogta f�lembe, de �n m�g mindig csak nehezen tudtam elengedni.
Szerencs�re nem hagyott ott, csak a karomat fejtette le mag�r�l, de ugyan olyan hevesen fogta mag�t �s meg�lelt. F�ltet.
Valamit mondott, azt hiszem, �gy hall�sb�l Carlisle-nak, de nem tudtam kivenni, hogy mit. A f�lem z�gott, a t�d�m s�polt, �s �n csak arra a nagy k�nra tudtam eml�kezni. El�g hom�lyosan vettem tudom�sul, hogy kik vannak k�r�l�ttem.
Egy biztos, soha nem akarok ilyen k�nt �t�lni.
Hirtelen Carlisle el�m l�pett, �s a szememet megvizsg�lta. Lefagyott �s nedves szemeimnek nem volt j�, az a f�nyes iz�.
Miut�n ell�pett el�lem, gyorsan becsuktam szemem, �s magamhoz szor�tottam Edward-ot.
Az eg�sz besz�lget�sb�l, ami folyt nem tudtam semmit kivenni. Pr�b�ltam, de nagyon nehezemre eset. Meg akartam sz�lalni, de egyszer�en nem j�tt ki hang a torkomon.
Azt�n nem tudom mi�rt, de Edward feljebb emelte hangj�t, �n pedig a hirtelen hangv�ltoz�st�l megremegtem. Er�sebben magamhoz vontam.
Azt�n m�r csak Alice sikoly�t hallottam. Neh�zkesen oda ford�tottam fejem. F�jt minden mozdulat. F�jtak az izmaim, a csontjaim, mindenem.
A szoba k�zep�n szinte Jasper is olyan �llapotban volt, mint �n. V�res vont mindene, �s v�g�sok �s egy�b karcol�sok d�sz�tett�k.
Nagyon zih�lt, de a mondand�j�b�l csak egy valamire tudtam koncentr�lni. Victoria.
Megremegtem. M�r meg is tal�lt. �s k�vetni fog, b�rhova is megyek. �s v�gez velem.
Megdermedtem a f�lelemt�l. Nem, ez nem lehet, hogy �gy �rjen v�get.
Hirtelen mindenki elt�nt k�r�l�tt�nk. Hallottam, amint Edward �s apja egy pillanatig �sszevesznek, azt�n Edward a szemembe n�z. Eddig is �reztem tekintet�t magamon, de most hogy a szemembe n�zett, eg�szen m�s volt.
- Mindj�rt j�v�k, �g�rem!- lehelte halkan, azt�n kisz�radt sz�mat megcs�kolta. Amilyen gyeng�d volt ez a cs�k, olyan gyors is.
De most mi lesz? Victoria itt van �s engem akar. Mi�rt csin�lj�k ezt Edward-�k? Egyszer�en ki kellene s�t�lnom innen, m�r t�l sok gondot okoztam.
- Nem. - hallottam meg hirtelen Jasper gyenge, de bosszankod� hangj�t. – Ne tedd ezt!- emelte fel kicsit hangj�t, amit nem �rtettem.
H�t persze! Tudja, mit �rzek, �s kik�vetkeztet, hogy mit teszek. Legal�bb is szeretn�k tenni.
- Jasper, seg�tened kell nekem!- mondtam halkan �s rekedt hangon majd, egyszer�en ugrottam le a pultr�l, de meginogtam, �s meg kellett kapaszkodnom a sz�l�ben. Hirtelen megint �jult er�vel csapott fel bennem a f�jdalom, de tompa �rz�s volt, az el�bbi k�nhoz k�pest. �sszeszor�tottam az ajkaimat �s a szememet. M�ly leveg�t vettem, �s a m�g mindig zih�l� fi� el� l�ptem.
- Ne k�rj olyanra, amit �gysem tenn�k meg. - sz�lalt meg idegesen.
- Jasper, ez az eg�sz az �n hib�m.
- M�g is mib�l gondolod?
- Csak gondot okoztam eddig nektek. A legjobb ha…- kezdtem bele, de bel�m fojtotta a sz�t.
- N�zd Bella. Te m�r a csal�dhoz tartozol. Olyan mintha Rose, vagy Alice lenne bajban. Csak te Bella vagy! De ugyanaz. Nem kiv�telez�nk!
- Igen, de…
- Nincs de Bella. - nyitotta fel szemeit, �s d�h�sen r�m meredt.
Lehajtottam fejem, �s az ablakoz l�ptem, amin beugrott. Nyom�n friss v�r cik�zott eg�szen az � test�ig. Fels�hajtottam, �s k�l�n�s m�don �lvezettel sz�vtam be a v�r illat�t.
Azt�n megsz�d�ltem. �jra meg kellett t�maszkodnom.
Fejemet az ablaknak t�masztottam.
- J�l vagy? Am�gy egy kicsit ijeszt� volt a hangod.
- Ha tudn�d, milyen k�nt szenvedtem el, nem hiszem, hogy te is nevetn�l. - v�gtam vissza, fur�n d�h�sen. – �s te? Ahogy eln�zlek, te se n�zel ki jobban.
- Elm�lik, csak kell n�h�ny �ra. - nyugtatott meg.
- Ok�, gyerekek t�nj�nk el!- l�pett be a helyis�gbe Esme. R�n�ztem, �s ekkor l�pett be Rose is.
- �s hov� Esme?- l�that�an nagyon d�h�s volt, hogy �jra el kell menn�nk.
- Igaza van. - suttogtam magam el�. – M�g is hov� mehetn�nk?
- Egyel�re… Nem tudom. - hajtotta le fej�t. – De megoldjuk. Most csak a l�nyeg, hogy biztons�gban tudjunk t�ged Bella. - n�zett r�m meleg szemeivel, ami agg�d�st t�kr�z�tt.
Szomor�an �s m�rgesen vettem leveg�t. Mi�rt kell mindennek �gy elromlania?
Minden olyan j� volt m�g tegnap, de most… M�r megint nagy bajban vagyok. Vagyunk. Eg�sz�tettem ki magamban, �s �sszeszorult a torkom. Ha valakinek baja esik, azt �n nem �lem t�l. Szomor�an Jasperre n�ztem.
� is, agg�dva hallgatta, amint a k�t l�ny veszekszik.
- �s m�g is akkor mi legyen? Bella?- fordult fel�m d�h�s arckifejez�ssel Rosalie. Szinte r�m meredt fekete szemeivel, bennem pedig �jra felcsaptak a b�ntudat szikr�i.
- Nem tudom. - r�ztam meg fejem, �s kom�tosan fel� l�pkedtem. –Sajn�lom. Ez mind az �n hib�m. – �lltam meg el�tte, �s leszegtem fejem.
- Igaz. - adott hangot nem tetsz�s�nek.
- Rose, ink�bb menj Emmett-hez. - csattant fel Jasper, �s v�d�en a v�llamra rakta kez�t.
- Gyere Jasper, van egy s�lyosabb s�r�l�sed!- sz�lalt meg Esme �s r� n�zett. � b�lintott, �s kifele kezdett menni, de visszafordult, �s szemei ide-oda j�rtak k�ztem �s Rose k�z�tt.
- Itt hagyhatunk vele?- k�rdezte �s gyanakv� arckifejez�ssel testv�r�re n�zett.
- Nem lesz baj. - suttogtam magam el�.
Szerintem b�lintott, azt�n elt�nt nyom�ban Esme-vel.
- Ugye tudod, hogy ez a te hib�d?
- Igen, tudom Rose, ez�rt kell seg�tened. - emeltem fel fejem, �s hat�rozott tekintettel a szem�be n�ztem. Az �v�ben �rtetlens�g csillogott.
- Mit akarsz tenni?
- V�get vetek ennek az eg�sz cirkusznak. - mondtam elsz�ntan �s az egyik fi�khoz l�ptem.
Egy nagy �les k�st h�ztam ki bel�le.
Rose l�pett egyet h�tra.
- Mit m�velsz?- riadt meg, �n pedig az ablakhoz l�ptem.
- Egyszer m�r kit�rt bel�lem a v�mp�r �nem. Azt akarom Rose, hogy sz�rj meg, ah�nyszor csak tudsz. - fordultam fel�, mire megr�k�ny�d�tt. Fel� ny�jtottam a k�st.
- M�g is minek? Tudod, hogy nem vagy a kedvencem, de akkor sem tudn�lak b�ntani. – tiltakozott, de �n csak m�g jobban fel� ny�jtottam a nyel�t.
- Rose, engem akar, nem titeket.
- �s mi van akkor, ha megsz�rlak? Meg is hallhatsz.
- Nem, mert a v�mp�r �nem ki fog t�rni, miel�tt ez m�g bek�vetkezne.
- Honnan veszed? Hisz csak egyszer t�rt�nt meg. - csattan fel m�rgesen
- Musz�j kock�ztatnom. - leheltem magam el� �s r� n�ztem. – Minden az �n hib�m, �s f�lek, hogy helyettem m�s fog meghalni. Rose, mi van ha Emmett fog meghalni helyettem? K�pes lenn�l �lni tov�bb?- �gy t�nt, hogy f�rje felhoz�sa, sok l�k�st adott neki.
Ekkor hallottam, ism�t Alice sikoly�t. Tudta, hogy megteszi.
- Rose, gyer�nk!- d�rrent hangon s�rget�en, mire feszengve, de megfogta a k�st, �s a csukl�mba m�lyeztette.
Visszafojtottam egy nagy sikolyt, de �reztem, hogy m�r is nem sok van h�tra. �reztem, ahogy bel�lr�l �gni kezd a testem.
Azt�n �reztem, s�t hallottam, ahogy a hideg penge lassan, de ann�l biztosabban a bal oldalamon lev� nyak fel�letet fels�rti. M�r meg is �reztem a gyorsan kiserken� v�r szag�t.
Hangosan besz�vtam a leveg�t �s mire n�h�nyat sz�moltam m�r a f�jdalmat sem �reztem. Csak a t�zet, ami m�g mindig �get bel�lr�l.
�jra hallottam a l�ptek a zaj�t, �s mire feln�ztem �hes szemeimmel, m�r a Cullen csal�d a nappaliban �llt megd�bbenve.
- Rose, mit tett�l?- �v�lt�tte Emmett �s a l�nyt, arr�bb r�ncig�lta. H�tr�bb �s v�ll�t megfogva maga el� ford�totta. – Rose, mi a fen�t k�pzelsz? Mit tett�l? – kiab�lta hangosan.
A l�ny szem�ben, most az egyszer val�di megb�n�st l�ttam.
Megb�nta, hogy hitt nekem, hisz, ahogy r�n�zett f�rj�re, tudatosult benne, hogy �t nagyon neh�z lenne meg�lni.
- Bella. - lehelte maga el�, az oly kedves hang. – Ne tedd ezt!
- Sajn�lom, de nem tehetek m�st. - mondtam neki, �s belen�ztem b�natos szemeibe. – Nem �ln�m t�l, ha b�rkinek baja esne. Victoria engem akar, �s nem fogom hagyni, hogy �jra m�s b�nh�dj�n helyettem. - leheltem alig hallhat�an, �s csak most voltam tiszt�ba azzal, hogy a magam ura vagyok.
Nem lepte el a v�r�s k�d elm�m, nem �reztem a fojtogat� szomjat m�s ir�nt, csak az �ltetett, hogy elkapjam Victori�t, hogy m�snak ne �rthasson.
- Bella, senkinek nem fog baja esni. – mondta Esme ijedt hangon.
- Bella, a magad ura vagy?- d�bbent le Carlisle, �s a szemembe n�zett.
B�logattam.
- Akkor ezt m�g ki is haszn�lhatn�nk. - t�prengett el egy pillanatra, azt�n felkapta fej�t, �s el�m s�t�lt. – Mit �rzel pontosan? Nem �rzel szomjat, vagy m�st?
- Csak hogy Victori�t meg kell tal�lnom, hogy meg�ljem. - fagyos hangom ut�n d�bbent csend uralkodott a helyis�gben. – M�st nem �rzek. – mondtam teljesen nyugodt hangon.
�rdekl�dve el�m s�t�lt.
Kiny�jtotta kez�t �s felemelte az eny�met. V�gig tapogatta csukl�mat, ahol nem is olyan r�g, egy m�sik v�mp�r harapott meg. Ugyanilyen csod�lkoz� tekintettel a szemeimet vizsg�lta meg.
- Hm, ez furcsa. - morogta maga el�, �s ell�pett el�lem. – Bella, ne menj el. Felt�telezem, hogy ezt akartad tenni.
B�lintottam egyet. – Adj egy kis id�t. Jasper, el�g messze terelte �ket, id� kell, m�g r� j�nnek, hol vagyunk. Ne menj Bella. Maradj itt. �s kital�lunk valami j� tervet. Rendben? Addig is Edward seg�t neked. – n�zett fia ir�ny�ba, aki eddig szem�t le nem vette r�lam.
- Rendben. - b�lintottam, hisz m�st �gyse csin�lhatn�k.
- Tudsz a magad ura lenni?- k�rdezte Alice, �s el�m pattogott.
Egy mosolyt megeresztettem.
- Igen tudok. De ez m�g nem azt jelenti, hogy nem vagyok vesz�lyes. - mondtam kicsit fagyos hangnemben, �s el�g jelent�sen Edward-ra n�ztem