A három herceg
Rhea 2008.09.13. 14:04
Yukit meglepte az, hogy a bokorban lévő egyén előlépett. Az még jobban, hogy nem moccant. Csupán állt vele szemben és letekintett az ő szemébe. Ezzel a tettel szinte megbénította a lányt.
A férfi legalább egy fejjel magasabb volt nála. Olyan közel állt meg hozzá, hogy a lány a dúló esőn keresztül is érezte a rajta a tenger sós illatát. Valami vonzotta a hercegnőt. Gyorsan végigpillantott újdonsült akadályán és látott valamit a mellvértjénél.
Odahúzódott hozzá, de pillantását egy percre sem vette le a vörös szempárról. Óvatosan felemelte kezét, kicsit habozott, hátha ellenállásba ütközne,de semmi nem történt. Megérintette a bőr páncélt és kezét végighúzta a férfi izmos felső testén. Ujjai tovább haladtak oldaliráyba és megtalálták azt amit kerestek. Egy apró mozdulattal kilopta a síp szerűséget, és elrugaszkodott a földtől.
Asamo meglepődött. Moccani sem tudott az átázott, véres lány láttán. Mikor az végigsimította, kellemes bizsergés futott végig testén. A következő pillanatban már arra eszmélt fel, hogy ellopták tőle leendő ereje zálogát.
Dühös pillantást vetett a nőre, aki szemmel láthatóan csak játszott vele, majd utána ugrott. De nem volt elég gyors. Mire odaért a lány már tovább is ugrott.
Páratlan macska - egér játékukat kíváncsian szemlélte a kocsiban repkedő Drya. Mikor már olyan távolságba keveredtek, hogy nem látott mindent kirebbent a hintóból és a hadakozók után eredt. Jelentősen gátolták az esőcseppek, de nem adta fel. Makacsul folytatta útját a juharfa menedéket jelentő lombja alá.
Fél úton lónyerítést hallott. Ijedten nézett vissza, nem - e az útonállók tásai jöttek - e. Nem. Egy csapat lovas volt akiket Sayuki apja küldött utánuk az esetleges gond esetén. A vezérük leszállt a lóról és körülnézett. Látta az élettelen testeket és a megüresedett hintót. Hamar észrevette az ezüstös lányt, aki éppen őket figyelte. Jól ismerte a tündért a katonák közt terjengő pletykákból, de nem hitte, hogy tényleg egy ilyen ritka lény van a hercegnő szolgálatában. Odasietett és a tenyerébe zárta az átázott tündért.
- Mi történt? - kérdezte a didergőt.
Drya először értetlenül nézte, majd mikor meglátta a királyi címert, a fiatal vezér arcába mosolygott.
- Útonállók.
- A hercegnő?
- Csatázott valami férfival, aztán elment.
A tábornok ijedten nézett szét, de sehol nem látta nyomát keresettjének. A tündér felsóhajtott és meghajolt.
- A nevem Drya. Elnézést a flegma stílusért, de meg akartam biztosodni arról, hogy nem ártó szándékkal jöttél.
A vezér zöld szemei őszinte aggodalmat fejeztek ki, majd megnyugodott a tündér szavaira.
- A hercegnő végzett a banditákkal. Utána egy előkelő idegen lépett elő a bokorból. Yuki olyan akár a tomboló orkán, ha egyszer elereszti erejét nem csillapodik. Ellopott valami értékeset, ahogy láttam. Aztán csatározni kezdtek. De ne aggódjon! Kizárt hogy baja essen.
- Remélem.
Miután a katona ott hagyta magában szitkozódni kezdett, amiért nem nézheti végig közelről ahogy Yuki játszik azzal a férfival. Tudta hogy az idegen nem fogja bántani és Yukit sem féltette. A távoli tó felé tekintett ahol két kicsiny pont vívott álcsatát. Szép száját tiszta mosolyra húzta és halkan a levegőbe suttogott:
- Sok szerencsét!
|