A hajnal első sugarai megállásra késztették a kicsiny, fáradt sereget. Játékosan körbetáncolta őket, majd az apró hintóba szökött. Megsimogatta az alvó lányokat, majd ragyogó, arany csókot lehelt ajkikra, mire az álom kipattant szemükből.

Tiszta fejjel látták meg a napvilágot és friss álomszerű képzeletükből lágy kopogás zökkentette ki. Az ajtó előtt a tábornok állt.

- Jó reggelt - mormogta kórusban Drya és Yuki.

- Persze, jó reggelt. Szóval van egy tó itt a közelben, ha esetleg rendbe szeretné magát hozni hercegnő, ugyanis nemsokára megérkezünk.

- Miért is ne! De aztán ne leskelődjön-kacsintott rá játékosan a hercegnő és már ki is pattant a kocsiból. A kicsiny tündér követte őt a fülig vörös tábornok mellett és hamar odaértek a fürdőhelyhez.

Yuki rögtön ledobta ruháit, és teljes erővel belevetette magát a jéghideg vízbe. Néhány pillanatig iszonyatosan kínozta bőrét, de hamar megszokta, és fejét kidugta a víz alól.

- Nem izgulsz?- firtatta a tündér

- De, nagyon is.

- Akkor jó! Én is.

- Te meg miért? Ha jól tudom én, megyek férjhez nem te!

- Igaz, de�

- Amúgy mennyi idős is lesz az uram? Hú de szokatlan ezt kimondani!

- Hát a legfiatalabb herceg 22 éves lehet. Hirumo 4 évvel idősebb� akkor Yorumo 28 év körül lehet.

- Vén csotrogány! Mindjárt harminc, én meg még csak most leszek 20.

- Nos igen, kissé koros, de még mindig jobb, mint ha a Nagyhereceghez, magához mennél hozzál.

- Az biztos. És mondd csak, mikor érünk oda?

Drya felnézett az egyik fára és csöndesen nézte. Pár pillanat múlva megszólalt még mindig a fát bámulva:
- Az út még olyan két kilométer. A kastély rejtve van a fák mögött. Körös körül erdők és rétek határolják�és van még ott egy hatalmas, melegvizű hőforrás.

- Remek. Az jól fog jönni! Akkor még egy óra lehet.

- Már alig várom!- vigyorgott rá a lányra Drya

- Úgy őszintén? Én is!

Fél óra múlva végzett a fürdőzéssel és folytatták útjukat. A lány majd kibújd bőréből és nem bírt tovább a hintóban maradni. Kiszállt.

- Kérem, szálljon vissza

- Nem mehetnék inkább én is gyalog?

- De- sóhajtott a tábornok egy kiadós vita után.

- Éljen!- ujjingott a hercegnő és mielőtt a kis sereg összeszedhette volna magát, ő már hatalmas ugrásokkal haladt a fák között. Crist mélyet sóhajtott és hátrakiabált

- Érjetek be minket!- süvítette és már a lány után is eredt.

- Álljon meg!

- Én aztán nem! Érjen utol!

Ezt csak mondani kellett és máris a hercegnő előtt termett.

- Viselkedjen kicsit érettebben! Ha nem teszi, nagy bajba kerülhet!

- Értse meg! Ha most nem teszem ezt, akkor lehet, hogy soha többé nem lesz rá alkalmam! Annyira mardos az izgalom, hogy képtelen vagyok egyhelyben megmaradni!

- Megértem- mondta búsan a férfi és lehajtotta fejét - De ha bármi baja esik, akkor esküszöm én magam, tekerem ki a nyakát. Na tűnés! - Mosolyodott el.

A lány értett a kemény szavakból és visszamosolygott:

- Köszönöm-suttogta és már el is rugaszkodott a talajtól, hogy tovább élvezhesse a száguldás. Természetesen a tábornok követte, de már nem gátolta.