Ap�nk j�tt �rt�nk. Egyenk�nt vitt haza benn�nket. Amikor �vatosan lerakott a szob�mban, szolg�l�k j�ttek, any�mat k�s�rve.
Nagyon gyenge voltam, szinte teljesen tehetetlen. Ellenkez�s n�lk�l hagytam, hogy megf�rdessenek, ell�ss�k a sebemet �s fel�lt�ztessenek egy r�vid, selyem h�l�ingbe. K�bultan fek�dtem a sz�les �gyon, amikor ap�m meghozta S�bastiennet. F�rjem �sszeszedte minden marad�k erej�t. Nem engedte mag�t f�rdetni �s �lt�ztetni. A sebei ell�t�s�t viszont csak Stell�nak engedte.
Napokig fek�dt�nk egym�s mellett l�z�lomszer� k�bulatban, m�g v�gre d�moni aur�nk kezdett rendbej�nni. Ez id� alatt any�nk �s Stella �polt minket, meg Arestint is. Ahogy mi gy�gyultunk, �gy egyre t�bbsz�r tudtuk a k�l�nleges gy�gy�t� f�nyt el�h�vni.
Ezut�n m�r csak napok k�rd�se volt, hogy teljesen helyrej�jj�nk..

Elm�lt a ny�r, t�zes naps�t�s�vel. Majd az �sz, csod�s, tarka sz�neivel, gy�m�lcsillat�val. Visszat�rt�nk a szokott napi tennival�khoz. Tanultuk a tartom�ny �gyeinek int�z�s�t, �s az edz�sekr�l sem feledkezt�nk meg. Igaz, nekem egyre kev�sb� lehetett r�szt venni a testedz�sben... ilyenkor legink�bb a f�rd�be mentem �szni. S�bastienne pedig velem j�tt, nem hagyta,hogy egyed�l legyek, mert f�ltett, nehogy rosszul legyek...
Felm�rt�k a harc okozta k�rokat, �s megt�rt�nt a helyre�ll�t�sa. (Az egyik kisebb falut �rte a csat�val egyid�ben t�mad�s.)
A sz�vekbe nyugalom, a j�v�ben val� bizakod�s k�lt�z�tt. A gonosz d�monok marad�ka erej�t vesztve kushadt a nagy veres�g ut�n. Sebeiket nyalogatt�k �s lapultak. Mi fell�legezhett�nk.
B�ty�m m�g az �sszel n��l vette Stell�t. Nagyon boldogok.
A lakoszt�lyunk berendez�se m�r kib�v�lt... egy kicsi �gy v�rta a hamarosan �rkez� j�vev�nyt...
Egyik reggel ragyog� vil�goss�gra �bredtem. Nagyon kor�n volt m�g, �reztem. M�gis, mi ez a feh�r ragyog�s?! �letem szerelme ott fek�dt mellettem. M�g m�lyen aludt. Kiss� nehezen mozogva, de csendben fel�lltam, �s az ablakhoz mentem. Kin�ztem a s�t�t�t� f�gg�ny m�g�l. Fels�hajtottam a csod�latt�l...
Az ablakok p�rk�ny�t, a terasz csipk�s k�korl�tjait vastag h�paplan fedte. Gy�ny�rk�dve n�ztem, majd nagy pocakomhoz m�rten el�gg� gyorsan magamra kanyar�tottam egy meleg, hossz� k�penyt, �s kil�ptem az erk�lyre. V�gign�ztem a h�bor�totta t�jon.
Elb�v�lve szippantottam m�lyet. Szinte mellbe v�gott a h�szag� csend. Csak n�ha-n�ha csippantott egy f�z�s mad�rka a feny�k
lombjai k�z� b�jva.
S�bastiennet �reztem a h�tam m�g�tt. Teste forr�s�ga �ts�t�tt m�g a meleg ruh�nkon is. Fej�t a v�llamra hajtotta, kezeivel v�gtelen�l �vatosan �lelt �t, �s domborod� hasamat simogatta.
- J� reggelt! Nem f�zol?- k�rdezte l�gyan.
- Van, aki meleg�tsen...- ford�tottam h�tra a fejemet, huncut mosollyal r�n�zve.
- Az�rt csak gyere be.. m�g valami bajotok esik..- cs�kolt a nyakamba, amibe j�les�en beleborzongtam.
- Szeretem a havat.
- T�nyleg sz�p...- b�lintott egyetlenem, azut�n se sz�, se besz�d- �vatosan felnyal�bolt, �s bevitt a szob�nkba. Letett a kandall� el� �ll�tott egyik karossz�kbe. Kiss� elgondolkodva b�multam a l�ngok t�nc�t.
- Min gondolkodsz? - �lt mell�m a sz�k karf�j�ra.
- Az embervil�gban holnap kar�csony van...
- Mi is �nnepelj�k... hiszen a t�li napfordul� �nnepe.
- Igaz... �sibb �nnep, mint a kereszt�nys�g. Stella mes�lt az emberek kar�csony�r�l?
- Igen. Hasonl�t a mi�nkre. Aj�nd�koz�s meg lakom�k... ha akarj�tok, m�g feny�f�t is hozunk be Nektek...- mosolyodott el.
- �...- �r�ltem, mint egy kisgyerek. Szerelmem arc�ra boldog mosoly �lt, ahogy engem n�zett.
- Gyere! - �llt fel, majd felseg�tett - menj�nk f�rdeni, mert nemsok�ra beviharzik valaki, hogy jelen�s�nk van az �tkez�ben...
A pezsg�f�rd�ben �ld�g�lve f�rjem k�rd�en n�zett r�m.
- Mi a baj?- tekintettem r�.
- semmi... Ha lenne, akkor nem nekem kellene el�sz�r meg�rezni...
- Hmm?
- Mondd csak, Alicia, kedvesem! Nem �rzel valami szokatlan dolgot?
- Nem... azaz... - t�gra nyitottam a szemeimet. Befel� figyeltem. Gyermek�nkre.
- Azt hiszem, ma m�r szem�lyesen is tal�lkoztok...- c�loztam arra finoman, hogy elkezd�d�tt...
- M�gis j�l �reztem... De... pont most nincs itthon senki... hajnalban kimentek valahov�, vitt�k a h�gomat is, valami gyeng�bb szellem megf�kez�s�re...
- Nem baj.. minden rendben... Te mellettem vagy, ez a l�nyeg...
- Gy�gy�tani tudok, de sz�l�st levezetni...- esett k�ts�gbe p�rom - mindegy... seg�tek, ahogy tudok.
- Azt hiszem, j� darabig itt maradok, mert nagyon j�l esik a meleg v�z...

Lassan teltek az �r�k, �s egyre bizonyosabb� v�lt, hogy gyermek�nk napvil�gra k�v�nkozik... S�bastienne v�gig mellettem volt, �s jobban agg�dott, mint �n... B�r nekem nem is volt id�m r� az egyre er�sebb f�jdalomhull�mok miatt. Eleinte n�mi pihen�m volt, de lassacsk�n egybeolvadtak a k�nl�d�s percei... Kedvesem csak kicsit merte enyh�teni a gy�gy�t� energi�j�val. Azt�n elj�tt az id�.. megsz�letett csodasz�p kisfiunk. �tj�rt a megk�nnyebb�l�s �s az �r�m. Gy�ny�rk�dve n�zt�k picike kezeit, gy�ny�r� arcocsk�j�t. S�bastiennere hasonl�tott. M�g a haja sz�ne is. �desapja mosdatta meg, �s bebugyol�lva visszahozta hozz�m. Majd n�h�ny szolg�l�val rendet rakatott a szob�nkban. M�g feny��gakat is hozatott vel�k... illatuk bet�lt�tte lakoszt�lyunkat.
Mire any�m�k haza�rkeztek, m�r aludt a kis Lord Arden. Els� �tjuk hozz�nk vezetett, mivel finom orruk el�rulta, hogy valami t�rt�nt...
Mosolyogva, b�szk�n figyelt�k, ahogy els� unok�juk j�llakottan szuszogott �gyacsk�j�ban.
- � a legszebb kar�csonyi aj�nd�k!- mondta halkan Stella, vigy�zva, hogy unoka�ccse fel ne �bredjen - boldog �nnepet!