Miután az igazgató elővette a szikét, a diákok elnémultak a döbbenettől és az ijedségtől. Senki sem értette, hogy mi történhetett a férfivel, kivéve Emily-t, aki tudta, hogy egy újabb szellemtámadás állhat a háttérben. Azonban a támadó most épp őt keresi. Ráadásul az egész helyzetet súlyosbította, hogy jelen vannak az osztály társai is. Emily még véletlenül sem akarta, hogy akár bármelyikük is megsérüljön, így miután az igazgató megvillantotta a szikét, lassan felállt és megszólalt. Hangja kissé remegett a félelemtől.
- Én vagyok Emily Summer... - az osztálytársai ez után közte és az igazgató között jártatták a tekintetüket feszülten várva a fejleményeket.
- Remek, legalább nem kell sokáig vesztegetnem az időmet. - válaszolta gúnyos vigyorral a férfi.
- A többieket engedje el. - mondta Emily. A lány és a szellem pár pillanatig farkasszemet nézett.
- Rendben van. - válaszolta lassan az igazgató. - Úgy is csak veled van dolgom... A többiek tűnjenek el! - kiáltotta a szellem. Emily osztálytársainak nem kellett kétszer mondani. Gyorsan felugrottak és szinte futva, az ajtóban tolakodva hagyták el a termet.
- Most pedig... - indult meg Emily felé a férfi. - Szórakozzunk...
- Várjon! Mondja el, hogy ki küldte! - mondta Emily, miközben hátrálni kezdett.
- Nem mindegy? Úgy is meghalsz. - sziszegte a szellem. - Érezd magad megtisztelve. Több mint 100 év után Te leszel az első áldozatom... - mosolygott a szellem. - Még a híres londoni rendőrség sem volt képes elkapni engem. Pedig az egyik szajhát nem messze végeztem ki az őrszemüktől.
- Mi...? - döbbent meg Emily. - Maga... Maga Hasfelmetsző Jack?
- Személyesen... És, ha végzek veled, akkor jutalmul saját testet kapok és visszatérhetek az élők sorába.
- De miért épp engem akarnak megöletni? - kérdezte Emily remegő hangon.
- Azt nem tudom. De ne aggódj... Szellemként bőven lesz időd ezen gondolkodni. - azzal a szellem, támadásba lendült. Emily-nek sikerült elugrania az első csapás elől, de az ablakhoz szorult, ahonnan nem tudott tovább hátrálni.
- Noah, segíts!- kiáltotta. Noah azonnal felbukkant a lány hívására. Látva Emily szorult helyzetét egy kézsuhintással nekitaszította a padokat az igazgatónak, akinek a váratlan támadástól kirepült a szike a kezéből.
- Azt hiszed, ezzel megállíthatsz? - sziszegte a szellem, majd előrelendült és egy erős lökéssel hátralökte Emily-t, aki átzuhant az üvegablakon, egyenesen ki az iskola udvarára.
Két métert zuhant. Az eső még mindig zuhogott és üvegszilánkok hevertek mindenütt.
- Emily! - kiáltotta Noah és azonnal a lányhoz sietett.
Emily nem igazán tudta felfogni, hogy mi történt, csak érezte, hogy a hátán fekszik, és közben esik rá az eső.
- Emily, jól vagy? - térdelt le a lány mellé Noah.
- Én... - kezdte Emily zavartan. - Nem tudom, azt hiszem igen. - ült fel, de szinte azonnal összerándult, mivel egy üvegszilánk a hátába fúródott. Noah ez után vette észre a véres foltot a lapockájánál.
- Emily, ne mozdulj. - szólalt meg Noah. - Egy üvegszilák fúródott a hátadba.
- Lesz rosszabb is, mint egy üvegszilánk... - szólt közbe gúnyosan Hasfelmetsző Jack szelleme, majd már újra szikével a kezében, kiugrott a kitört ablakon. - Csak egy vágás...
- Emily, gyorsan! - mondta Noah idegesen. - Egyesülnünk kell!
- Már túl késő! - kiáltotta az igazgató, azzal készült lesújtani.
- Héé! - kiáltott egy nő valahonnan oldalról. A szellem mozdulata félbe szakadt és a hang irányába fordult. Ekkor azonban az idegen meglegyintette a karját és eltaszította Emily közeléből a gyilkos szellemet. Az igazgató 6-7 méterrel arrébb ért földet. Emily és Noah meglepetten néztek vissza a nőre, akinek vállig érő szőke haja volt és nem sokkal lehetett idősebb, mint Emily.
- Úgy látom, jól jön a segítség. - ment oda Emily-hez. - Ne haragudj, de ezt a szilánkot ki kell venni innen. - azzal megfogta az Emily hátból kiálló üvegdarab végét és kivette. Emily felszisszent a fájdalomtól.
- Köszönöm. - pislogott még mindig megilletődve Emily.
- Semmiség. - mondta az idegen lány.
- Milyen megható... - szólalt meg ekkor a gyilkos szellem. Már újra talpon volt és úgy tűnt, dühösebb, mint előtte. - De ennyivel nem ússzátok meg! - azzal felugrott a levegőbe, olyan könnyedén mintha csak szárnyai lettek volna majd támadást indított Emily felé. A szőke hajú lány már készült védekezni, de Emily ekkor, elkapta az igazgató szikét tartó kezét és a másikkal pedig benyúlt a férfi mellkasába. Pontosabban Noah volt az, aki mindezt véghezvitte, mert gyorsan Emily testébe költözött, amikor a szökött szellem talpra állt. Miután kihúzták a Jack szellemét az igazgató testéből, a férfi ájultan esett össze. Az idegen lány nem tűnt meglepedtnek Emily és Noah akciója után.
- Sejtettem, hogy Te is Végrehajtó vagy. - mondta Emily-nek. - Az a szellem nem hiába volt hát melletted.
- Igen. - válaszolta Emily. - Viszont Te megleptél minket. De hálás vagyok a segítségért.
- Épp a közelben jártam, amikor meghallottam a csörömpölést. A nevem Sarah Harrison, a szellememé pedig Julia. - mosolygott a lány.
- Ezt nem hiszem el... - mondta Allegra elhűlve néhány perccel a lezajlott küzdelem után, mikor bezárta Hasfelmetsző Jack szellemét a szelencébe. - Ez biztos?
- Igen. - válaszolta Emily. - Valaki szándékosan küldte ellenem ezt a szellemet.
- És nincs ötletetek, hogy ki lehetett a megbízója?
- Nincs. De az előző küzdelmünknél a szökött szellem azt állította, hogy valakinek a Szellemtanácsból köze lehetett a szökésekhez.
- Az kizárt. - tiltakozott Allegra. - Bizonyára csak félre értettetek valamit.
- Esküszöm, hogy nem. - válaszolta Emily.
- Ennek sürgősen a végére kell járni. - mondta határozottan Allegra. - Légy óvatos Emily. Ha lehet, ne legyél annál többet az emberek között, mint amennyit szükséges. Most pedig begyógyítom a sérülésed...
- Szóval, amíg Végrehajtók vagyunk, láthatjuk a szellemeket. És utána? - kérdezte Emily Sarah-tól, aki a biztonság kedvéért hazakísérte a lányt. Sarah különben művészeti főiskolára járt, mint első éves hallgató.
- Ez a képesség a megbízatás után legtöbbször megszűnik. - válaszolta Sarah.
- Értem. - válaszolta Emily. Hirtelen komorság fogta el, ugyanis egyre jobban kezdte megkedvelni Noah-t. Ha sikerül begyűjteniük az összes szökött lelket és Noah levele is eljut az utolsó címzetthez, talán többet nem is lesz képes látni, hallani a férfit.
- De bizonyos esetekben nem tűnik el a szellemlátás képessége, hanem különböző szinteken megmarad. Valaki csak hallja a szellemeket, vagy látja őket, de akad olyan is, aki mindkettőt egyszerre. - ez a válasz némi reményt adott Emily-nek.
- Megérkeztünk. - állt meg Emily a házuk előtt. - Nincs kedved bejönni?
- Jó lenne, de gyakorlati órára kell mennem. - válaszolta Sarah. - De, ha van kedved, akkor máskor találkozhatunk. Itt a számom. Csörgess meg.
- Rendben és még egyszer köszönöm. - vette át a névjegyet Emily.
- Szívesen és vigyázz magadra. - intett Sarah és a szelleme Julia, azzal elindultak visszafelé.