12.fejezet

M�snap, mintha mi sem t�rt�nt volna, felkeltem, megf�r�dtem, �s elmentem reggelizni. A szemeim v�r�sek voltak, �s kis�rtak, de nem panaszkodtam. Senkinek nem mondtam semmit. De az �gy�komba has�t� f�jdalom l�pten –nyomon eml�keztetett r�, mit is tettem. Odaadtam magam valakinek, aki nem tud �rt�kelni, se szeretni.
Pedig �n szerettem. Egy kicsit. Valahol legbel�l. De most �sszet�rte minden �nbecs�l�semet.
- Jesszus, �gy n�zel ki, mint akit megr�gtak, �s kik�ptek! –ki�ltott fel Gloria elsz�rnyedve, mikor megl�tott. –Mi t�rt�nt veled?
- Hossz� volt az �jszaka. –v�laszoltam er�ltetett mosollyal.
Lionel pont abban a pillanatban jelent meg, vid�man, �s l�that�an nagyon fitten. Nem tudtam a szem�be n�zni. Vajon � is ezt tette Yoruval? Vagy csak Hannib�l ilyen faszkalap?
- Reggelt! –k�sz�nt hars�nyan. – H� ti! Hannib�l �zeni, hogy reggeli ut�n gy�l�s!
Megijedtem. Vajon hogy fog viselkedni velem? Vagy elmondta valakinek? Istenem meghalok, ha b�rki megtudja!
- Nem! –szegtem fel a fejem. –Engem nem ilyen k�nny� megf�leml�teni! Elmegyek, �s mosolyogva v�gig fogom �lni.
A gyomrom �sszeszorult, a l�baim remegtek, de megpr�b�ltam er�snek l�tszani, �s hideg maradtam. Legal�bbis ez volt az elhat�roz�s, ami egy szempillant�s alatt romba d�lt, ahogy bel�ptem az ajt�n.
A teremben m�r ott �lt Zo�, Valerie, Marcos, �s Yoru is. Mindenki n�m�n, maga el� n�zve hallgatott. Hannib�l h�ttal �llt nekem, de ahogy bel�ptem megfordult. Elszorult a sz�vem, ahogy unottan, k�z�ny�sen v�gigm�rt. Mint valami r�gi, haszn�lt j�t�kot, ami m�r untatja, �s meg k�ne szabadulni t�le. A szemem hirtelen �gni kezdett, �s az �lembe megint belehas�tott a f�jdalom, eml�keztetve r�, hogy ez nem �lom. Ez a val�s�g, ami n�ha kellemes, �s vid�m, de legt�bbsz�r kegyetlen. Mint most is. De mint mindig, felemeltem a fejem, �s szomor�an, de kih�v� harciass�ggal n�ztem vele farkasszemet.
- Emelt f�vel viseld a sorsod! –mondogatta gyakran Lucy.
�s �n pont azt tettem most!
Hannib�l, mint aki nem b�rn� elviselni a tekintetem, elfordult, �s r�nk f�rmedt.
- Mire v�rtok? Tal�n k�rv�nyt ny�jtsak be, hogy tegy�tek v�gre le a seggeteket?!
Erre n�m�n bemas�roztunk a terembe.
Szinte v�gni lehetett a fesz�lts�get, egy pisszen�s se hallatszott. Mindenki maga el� n�zett, Hannib�l meg d�h�sen r�nk.
- Nos? –kezdte v�szj�sl�an nyugodt hangon. –Nincs semmi mondand�tok a sz�momra?
Senki se sz�lalt meg. A leveg� m�r-m�r vibr�lt. Nagy bajba voltunk.
- Ohh, sz�val egyik�t�k se tudja, mir�l besz�lek? Seg�tsek eml�kezni? –v�gign�zett az �res, t�volba r�ved� arcokon, majd a tekintete meg�llapodott rajtam. –Tal�n Sheila fel tud vil�gos�tani titeket!
A r�m�lett�l �sszeszorult a gyomrom. Mit akar? Mit mondja?
- Mi volt ez a tegnap esti d�rid�?
Fel�lltam, �s a t�bbiekhez hasonl�an, magam el� meredtem.
- K�rdeztem valamit? –�v�lt�tte.
Nem b�rtam r�n�zni. Nem volt el�g az, ahogy tegnap megal�zott? M�rt k�noz tov�bb?
- Sz�rakoztunk egy kicsit. –ny�gtem ki v�g�l.
- Ohh, sz�val sz�rakoztatok? Mikor a leghat�rozottabban megtiltottam. De h�t �gy gondolt�tok Hannib�l most �gysincs itt, kit zavar, ha felel�tlenek vagyunk, �s kiord�tozzuk magunkat?!
Ha szemmel �lni lehetne, mi mind halottan hullottunk volna a porba. Kir�zott a hideg a tekintet�t�l.
- Van fogalmatok r�la, hogy b�rki �szrevehetett volna titeket? –ord�totta. –Hogy az ilyen hangoskod�s sim�n az �let�nkbe ker�lhet? � dehogy, hisz ti �gyis jobban tudj�tok!
- Mi rossz van abban, ha szerett�k volna j�l �rezni magunkat? –t�rt vissza a b�tors�gom.
D�bbenten n�zett r�m. Szerintem nem gondolta, hogy m�g meg merem sz�l�tani. De t�bb kell ahhoz, egy ilyen seggfejn�l, hogy �n f�lem-farkam beh�zzam.
- Hogy mi�rt ellenzem, hogy mindenki leigya mag�t a s�rga f�ldig? –mosolygott gonoszan. –Mert esetleg nagyon j� alkalmat biztos�t Korm�nynak, hogy akkor t�madjon meg minket.
- �s ha m�r ilyen �desen elcseveg�nk, azt is elmondhatn�d, mi c�lb�l szeg�lt�l megint ellent nekem. F�lt�l, hogyha nem el�g r�szegek a t�bbiek, senki nem veszi �szre a b�jaid, �s nem kef�l meg? Ha csak erre v�gysz, nyugodtan sz�lj nekem, �s ne sodord vesz�lybe a t�rsaid!
Megrettenve, d�bbenten n�ztem r�. De nemcsak �n, a t�bbiek is. Mindenki tudta, hogy Hannib�l szigor�, de ennyire m�g sose volt durva. Vagy legal�bbis nem vel�k. De hogy �gy megal�zza egy t�rsukat el�tt�k?! Reszketni kezdtem, �s �reztem, hogy gy�lik fel a gomb�c a torkomba. M�r nem �rdekelt, hogy er�snek l�tsszak, s�rva rohantam ki a teremb�l.

- Ez meg mire volt j�? –k�rdezte Zo�.
M�r csak ketten voltak bent, � meg Hannib�l. A t�bbiek, miut�n Sheila elrohant, d�h�sen m�regett�k Hannib�lt. A gy�l�s hamarosan berekedt. Mindenki amilyen gyorsan csak lehetett, elh�zta a cs�kot, csak Zo� maradt �lve.
- Ez mire volt j�? –ism�telte meg.
- Micsoda? –mordult fel Hannib�l.
- Tudod te azt nagyon j�l! M�rt kellet �gy megal�znod szeg�ny l�nyt? Nem egyed�l � volt a hib�s, mind benne voltunk!
- Ideje megtanulnia, hol a helye!
Zo� elgondolkodva n�zte a f�rfi magas, sud�r alakj�t.
- Tudod, mit gondolok? –kezdte lassan. –Te egyszer�en csak f�lsz t�le.
- �n? M�ghogy f�lek, egy ilyen ideges�t� ki csitrit�l? Ne r�h�gtess! –fordult fel� d�h�sen.
- Pedig �gy van! –mondta Zo� hat�rozottan. –F�lsz t�le, hogy esetleg megint megszeretsz valakit, �s elvesz�ted. Ez�rt vagy mindenkivel ilyen Emili hal�la �ta!
- �t ne kever ebbe bele! –sziszegte d�h�sen Hannib�l.
- Ne mond, hogy nem veted �szre, mennyire hasonl�t r�! Szinte pont ugyan olyan, mint � volt.
- Egy cseppet se hasonl�t! –kiab�lta. –Emili kedves volt, megb�zhat�, gy�ny�r�, �s aranyos! Ebben a kis lib�n egy csepp hasonl�s�g sincs!
- Ennyire hi�nyzik? –l�pett oda hozz� Zo�, �s �t�lelte. –Nem csak neked, hidd el! Miny�junknak. De tov�bb kell l�pn�nk, �s folytatnunk kell az �let�nket! � se akarn�, hogy eg�sz �letedben miatta kesereg!
- Lefek�dtem vele. –sz�lalt meg v�ratlanul Hannib�l.
Zo� hirtelen elengedte, �s d�bbenten n�zett r�.
- Emilivel?
- Nem tudom, m�rt tettem. Tegnap este. Ott volt, �s ahogy n�zett! Nem tudtam ellen�llni neki! Szeretkezt�nk, �s ut�na elzavartam.
- Te most Sheil�r�l besz�lsz? –a hatalmas barna szemek, t�gra ny�ltak a csod�lkoz�st�l. –De hisz m�g csak 15 �ves!? Egy gyerek! Te k�pes volt�l lefek�dni egy gyerekkel?
Szinte kiab�lt. Hannib�l csak n�zett maga el�, semmilyen �rzelem nem l�tsz�dott az arc�n.
- Nem akartam, hogy megt�rt�njen, de nem tudtam mit tenni! � is tiltakozott eleinte, de l�ttam rajta, hogy �lvezi. M�g senkivel nem �reztem ilyet. Azt�n ahogy ut�na feln�zett r�m! �s �n elzavartam.
- Mit mondt�l neki? –k�rdezte Zo� rosszat sejtve.
- Nem eml�kszem m�r r� pontosan. Valami olyasmit, hogy takarodjon el innen.
Hirtelen egy hatalmas pofon csattant, visszar�ntva a f�rfit a val�s�gba.
- Te idi�ta! –kiab�lta Zo�. –Megrontott�l egy gyereket, �s ut�na nemhogy a bocs�nat��rt esedezn�l, m�g elzavarod, �s bunk� vagy vele? Gratul�lok! V�gleg siker�lt egy �rz�ketlen sz�rnyetegg� v�lnod! Emili most b�szke lenne r�d!
Azzal kiviharzott a szob�b�l, mag�ra hagyva a semmibe mered� Hannib�lt.