Krtnc
Veronica von Krolock 2008.10.28. 21:21
Novella, befejezett trtnet.
Egy bl. Tncolunk. Mindenkin larc, sok egyforma arc fordul felm, de n tudom, az egyik larc mgl a Te kt gynyr szemed figyeli minden lpsemet. rzem a tekinteted a htamon, de mire odafordulok, mr nem vagy ott, csak egy kifejezstelen elefntcsont szn maszk nz velem farkasszemet.
Tncolok, ahogy mindenki ms a hatalmas teremben, egy krtncot, valami szp renesznsz zenre. Minden pillanatban azt vrom, hogy a kvetkez, aki megfogja a kezem, Te leszel, de a pillanat csak nem akar eljnni, a dal a vge fele kzeledik, rzem, itt vagy, de nem ltlak, nem lthatok a maszkok mg.
Vge. Mindenki a zenekari emelvny fel fordul, illedelmesen tapsolnak, a sok larcos ember mind tapsol, majd elkezddik egy jabb dal, egy jabb tnc, jabb elkeseredett kzdelem, hogy megtalljalak a sok idegen ember kztt.
Minden kavarog krlttem, a fny, a ruhk, a sznek, az illatok mind itt vannak bennem, de soha el nem rhetem ket. Kereslek, de nem talllak. jabb tnc mlik el anlkl, hogy Rd leltem volna. Lass, rzelmes dal. Sokszor kpzeltem azt, ilyen zene fog szlni, amikor megltlak, amikor tudni fogom: Te vagy az, s tbbet mr nem engedsz el magad melll.
A bord larcos frfi elengedi a kezem, megfordulok, hisz ez egy krtnc, akrcsak az let. Kiszmthatatlan, hogy a kvetkez partnered ki lesz. Ahogy megfordulok, a szemem sarkbl villanst ltok: ott vagy, Te voltl, rzem, tudom, mg mindig itt vagy s engem keresel a tmegben, de nem llhatok ki mg, ezt a tncot el kell jrnom, de van, de lesz egy, ami majd csak a Tied lesz, az lesz a mi kettnk tnca, csak vrj mg rm, krlek.
Sznet. A zenszek jrahangolnak, s n megpillantalak Tged. Hossz, fekete hajad sztterl a palstodon, gynyr kontrasztot alkotva annak fehrsgvel. A maszk takarja az arcod, de ezt a szemprt ezer kzl is felismernm. Elindulok feld, de a tallkozs csak egy pillanat, mr el is replt, a tmeg elsodor, a tnc folytatdik, tn soha nem ltlak meg jbl.
Ht ennyi az let? Tncolunk vgig ezeken az veken anlkl, hogy egyszer megllnnk, vgiggondolnnk, j-e ez gy? Csak ennyi?
A dalnak vge, jra vge. Tged kereslek, mikzben a kvetkez partnerem fel fordulok, de nem ltlak sehol. Nem akarok rnzni, de mikor megfogja a kezem, hogy a parkett kzepre vigyen, bizsergs fut t a brmn. Felnzek, tekintetem sszekapcsoldik egy mly, fekete szemprral, ami a Tied, s most mr az enym is. rkre.
Tncolunk, a tr s az id semmiv lesz, az larcos alakok elmosdnak, szp lassan eltnnek k is, csak mi maradunk, mi ketten. s utols, fradhatatlan tncomat jrom rk szerelmemmel, a Halllal.
|