Am�g gondosan megreggeliztem, nagyban ker�lve a nappalit, addig Edward gyorsan �sszepakolta a cuccainkat. Sz�rnyen �reztem magam. Lassan, de biztosan az eml�kek visszaj�ttek, �s nagyon rossz volt �t�lni. Ha jobban koncentr�ltam, akkor eszembe jutott, amikor Edward megtal�lt. D�h�sen, �s �rj�ngve puszt�tottam, ami csak az utam el� ker�lt, �s mikor m�r ott j�rtam, hogy kimegyek a h�zb�l, Edward el�llta az utamat.

"- Bella?- k�rdezte, �s fel�m l�pett. – Mi a baj? J�l vagy? Olyan fur�n n�zel r�m!
Egyre k�zelebb l�pkedett, �n pedig v�dekez� �ll�st vettem f�l, pont �gy, ahogy a v�mp�rok. Figyelmeztet�en vicsorogtam fel�, mire meglepetten n�zett r�m. Eg�szen a falig h�tr�ltam, � pedig k�r�l n�zett. A puszt�t�som m�g �t is meglepte.
- Atya �g. - ny�gte lefagyva �s r�m n�zett. – Bella, semmi baj. Itt vagyok! A szemed megv�ltozott �s v�rzel, k�rlek, hagyd, hogy seg�tsek. Hazaviszlek �s Carlisle seg�t neked. Meggy�gy�t.
- Engem ne gy�gy�tsanak. – sziszegtem fogaim k�z�tt, mik�zben r� morogtam. – Nem szorulok r�. Nem vagyok beteg. S�t, soha nem voltam, m�g ilyen j�l!
- Nem vagy �nmagad. Megismersz?
- Tudom ki vagy Edward! Felismerlek!- sz�rtem megint fogaim k�zt ellens�gesen. – Te t�nyleg azt hiszed, hogy elmegyek ap�dhoz? Te is, olyan nemes gyilkol� lenn�l, mint James volt. De most! N�zz magadra Edward! Megszel�d�tett. Hol ott, egy csod�latos aj�nd�kot kapt�l. �n nem fogom ezt eldobni.
- Tudunk emberek k�z�tt �lni. Te mi�rt ne tudn�l? Te is ember vagy! �s ha rajtam m�lik, nem fogsz v�mp�r lenni.
- �s m�s vagyok, mint ti. Gyilkol� g�p vagyok. Annak teremtettek.
- Ez nem igaz. Te csak egy baleset �ldozata lett�l.
- Mindennek van oka."

Iszony� volt visszaeml�kezni, hogy besz�ltem Edward-al, �s hogy miket mondtam neki. Sajnos, t�nyleg nem voltam �nmagam.
Kezemet az arcomra raktam, gondterhelten �s nagyot s�hajtottam. M�sik kezem meg�ll�thatatlanul remegett. M�g mindig a sokk hat�sa alatt voltam.
- Felh�vtam a repteret. Ha elindulunk, m�g plusz id�nk is lesz. - l�pett el�m Edward majd aggodalmasan r�m n�zett. Leguggolt mell�m, �s megfogta remeg� kezem. – J�l vagy?
B�logattam egy kicsit.
- Sajn�lom. – mondtam rekedten, mire meglep�dve n�zett r�m. S�hajtott egyet, majd felh�zott le�lt a helyemre, �s az �l�be r�ntott. Er�sen tartotta derekam, �n pedig bef�szkeltem magam karjai k�z�. V�ll�ra ejtettem fejem, �s er�sen �t�leltem nyak�t.
- Nincsen semmi baj. Itt vagyok veled. - suttogta halkan, �s szorosabban fogott.
- Nem eml�kszem mindenre, de ha olyat mondtam sajn�lom, nem gondoltam komolyan. Csak, �n nem voltam �nmagam �s…- esdekelve pr�b�ltam kiny�gni valamit, el�g nehezen.
- Bella, �n nem haragszom r�d. Hallod?- fogta meg ujjaival �llam, �s maga fel� ford�tott. – Soha nem vagyok d�h�s r�d. Agg�dok �rted. F�lek, hogy elvesz�telek. Azt nem b�rn�m ki.
- Mi lesz velem?- k�rdeztem halkan, �s f�lve r� n�ztem.
- Nem tudom. - mondta hosszas hallgat�s ut�n.
- Figyelj, �n… nem akartam, hogy, vagyis �n… nem sz�val, nem akarlak r�er�szakolni, egy olyanra, amit nem akarsz. Sz�val, ha…
- Mit akarsz kihozni ebb�l?- gyanakv� arckifejez�ssel m�regetett, mire kib�ktem.
- Ha nem akarsz, v�mp�rr� v�ltoztatni, �n meg�rtem. Csak mond meg. Megk�rem akkor Carlisle-t.
M�lyet s�hajtott, de nem n�zett a szemembe, hanem az asztalt tanulm�nyozta.
- Ha hiszed, ha nem, de eg�sz id� alatt, am�g itt voltunk, szinte, ezen gondolkoztam. Azt hittem, hogy m�g van egy kis id�m, de t�ls�gosan is megr�vid�lt az a kis id� is. Sz�val, �gy d�nt�ttem, hogy a te �rdekedben megteszem.
Az arcom, amit felmutattam, felbosszantotta.
- De ez nem azt jelenti, hogy boldog vagyok. Akkor is, olyan, mintha csak magam miatt tenn�m.
- Akkor nyugtasd meg magad, hogy ez mindkett�nk �rdeke. Hidd el, jobb lesz �gy.
- �s mi lesz a szeretteiddel? Csak �gy ott hagyn�d �ket?
Egy pillanatra elgondolkoztam, �s pr�b�ltam nem kimutatni, hogy milyen rossz �rz�s, ha l�tom magam el�tt any�mat, ap�mat, a bar�timat. �s lassan ahogy ez a k�p elhalv�nyul, de a hely�re, egy m�sik szem�ly l�p be.
- Nem mondom, hogy nem fognak hi�nyozni, de feladom �ket �rted. Mert szeretlek!
- Ostobas�got csin�lsz. Nem �rek �n ennyit!- nevetett fel keser�en.
- Dehogynem!- leheltem halkan, �s a szem�be n�ztem. – M�g t�bbet is!- fogtam suttog�ra, majd l�gyan megcs�koltam.
�desen cs�kolt vissza, elfeledtetve velem egy pillanatra a gondokat. H�l�s mosolyt k�ldtem fel�, majd egy s�haj k�s�ret�ben fel�lltam.
- Na, j�, menj�nk!
- M�r mindent �sszeszedtem!- mondta �s megfogta kezem. M�g v�letlen�l se mentem vissza a h�z t�bbi r�sz�be, de nagyon nagy lelkiismeret furdal�som volt a kupi miatt. H�, f�leg a v�r a f�rd�ben…
- Mi lesz a rendetlens�ggel?- k�rdeztem, mikor m�r a kis haj� el�tt �lltunk. Nem volt rossz id�, ink�bb csak bor�s. Mintha az �n hangulatomat jellemezn�!
- Majd akik takar�tj�k a h�zat, majd �k rendbe szednek mindent!- v�laszolta �s beseg�tett.
Szomor�an n�ztem vissza a kis szigetre. Nagyon fog hi�nyozni! Annyira sz�p, kedves kis hely. Hasonl�t Esme-hez. Edward l�tta rajtam a b�natot, �s miel�tt elindultunk volna megsim�totta arcom.
- �g�rem, egyszer visszaj�v�nk.
- M�sodik n�sz�t?- k�rdeztem m�r vigyorogva, mire elnevette mag�t.
- T�mogatom.
Az �t nem volt jobb visszafele, s�t ink�bb csak rosszabb. Most nem volt az a k�v�ncsis�g meg, ami idefele hajtott, most csak az eml�kimbe temetkezhettem.
Alig vettem �szre a k�r�l�ttem l�v�ket, na meg Edward-ot, csak bel�karoltam, nehogy elt�vedjek, de egy�bk�nt a gondolataimba m�lyedtem. Fogalmam sincs, hogy lesz most! �tv�ltoztam, az biztos! Ez az egy 100%. Annyira j� volt ott lenni, mi�rt kellett ezt most elrontani? �n h�lye, ha nem k�rdezem meg, akkor nem veszt�nk volna �ssze, vagyis pontosabban, nem borultam volna ki, �gy nem v�ltoztam volna �t. Idi�ta vagyok! Mi�rt nem fogtam be a sz�mat? Jobb lett volna! Ha ez a kis aff�r, nem j�tt volna be, az eg�sz h�t olyan sz�p lett volna, mintha a mennyorsz�gba lette volna. J� volt, boldog voltam, sz�p volt a hely, �s ami a legfontosabb, hogy velem volt Edward! Semmi agg�d�s, semmi f�l�s. Semmi m�s… csak a boldogs�g. �s ezt az eg�szet le lehet rombolni, egy ostoba k�rd�ssel. D�h�s voltam magamra!
Mire feleszm�ltem, m�r a Rio-b�l indult rep�l�n �lt�nk. M�ly l�legzettel le�ltem Edward mell�, aki megfogta a kezem.
- Minden rendben?- k�rdezte aggodalmas hangon k�zelebb hajolva.
- Persze, nincsen semmi gond. – suttogtam vissza, �n a szem�be n�ztem, hogy m�g hitelesebb legyen.
T�bbet m�r nem besz�lt�nk a hazafel� �ton. Hallgat�sba burkol�zva �lt�k v�gig a rep�l�utat.
A Seattle-i kapun�l hagyott Volvo-ba be�lt�nk �s ugyan�gy ment�nk a h�zhoz vissza.
- Mindenr�l tudnak vajon?
- Nem tudom, de val�sz�n�, hogy Alice mindent elmondott. – r�ntotta meg v�ll�t Edward.
L�that�an rossz kedve volt. �n se voltam jobb pazba, de legal�bb nem mutatom ki ennyire. Vagy m�g is? Gyorsan ink�bb megpr�b�ltam mosolyogni. El�g elfuser�ltra sikeredett, de �gy t�nik, el�g volt ahhoz, hogy Edward figyelm�t felkeltse.
- Min mosolyogsz?
- Csak visszagondoltam a n�szutunkra. – vontam meg a v�llam, �s �gy belegondolva, m�r nem is kellett tetetnem mosolyomat. – �r�l�k, hogy megtetted. - n�ztem szem�be, �s kezemet a combj�ra raktam.
Elmosolyodta mag�t �s a jobb kez�t, a combj�n l�v� kezemre rakta.
- Hogy b�zhatt�l csak �gy bennem?
- Tudtam, hogy nem b�ntan�l. �s irt�zatosan sajn�lom, hogy �gy �rt v�get a n�szutunk.
- �n se �gy k�pzeltem el. – s�hajtott egy nagyot, �s meg�ll�totta a kocsit. Meglep�dve vettem �szre, hogy m�r is Sydneyben voltunk a h�zn�l.
F�radt s�hajjal kisz�lltam, de Edward m�r ott �llt mellettem. R�mosolyogtam, mire � is r�m n�zett. Derekamat megfogva vezetett be, �s f�l�nken l�ptem be a helyis�gbe.
A nappaliba mindenki �ssze volt gy�lve �s r�gt�n Esme fel is pattant.
- Jaj, istenem Bella!- �lelt meg egyb�l.
- K�sz�n�m!- csattant fel Edward d�h�sen mellettem. Meglepetten n�ztem r�, nem igaz�n �rtettem d�h�t.
- Baj van?- k�rdeztem halkan, mik�zben Esme selymes �s l�gy haja az arcomat s�rolta.
M�rg�ben megr�zta fej�t, �s le�lt a t�bbiek mell�.
- Nagyon b�tor vagy, m�g soha nem l�ttam b�trabb embert!
Hihetetlen volt, ezt pont Rosalie sz�j�b�l hallani. Miut�n Esme elengedett t�tott sz�jjal b�multam r�, legal�bb is addig, am�g Emmett vigyorg�sa le nem omlott, �s morcosan n�zett feles�ge ir�ny�ba. Megb�kte, mire Rose bosszankod� pillant�st vetett fel�.
- Ok�, Emmett-en k�v�l.
- �r�l�nk, hogy �jra itthon vagytok!- �llt fel Carlisle, �s fel�m l�pett volna, de egy fekete kis cs�k megel�zte.
Er�sen vet�d�tt a nyakamba, ebb�l tudtam, hogy ez csak is Alice lehet.
- Alice nyugi, m�g megfojtasz!- h�moztam le magamr�l.
- Ne haragudj!- h�z�dott egyb�l od�bb. – De annyira j�, hogy �jra l�tlak! Sz�rny� volt �t�lni azt a jelentet a szigeten. Edward mi�rt nem volt�l vele?- fordult b�tyja fel� m�rgesen. Meglepetten n�zett a pattog� kis t�nd�rre, majd komor �br�zattal r�m n�zett. �n is viszonoztam pillant�s�t, �s �gy voltunk egy kis ideig, majd �szrev�ve, hogy nem vagyunk egyed�l elkaptam fejem.
- Nem volt semmi gond, azon k�v�l, amit Alice l�tott?- �llt fel Emmett hely�r�l, �s huncut mosollyal az arc�n szeme hol r�m, hol Edward-ra t�vedett. H�t persze, biztos a szexre gondol. Megforgattam szemeimet, Edward-dal egyetembe.
- Em, sz�vem ez tudod, egy�ltal�n nem r�nk tartozik!- fogta meg kez�t, Rosalie.
- Ugyan m�r egy kis r�szlet!- nyafogott, de Jasper leh�t�tte.
- Ez t�nyleg nem r�nk tartozik, am�gy �r�l�k neki, hogy �ps�gben vissza�rtetek.
Egy pillanatig nem �rtettem, hisz legfeljebb Edward �rthatott volna nekem. Majd bekattant! H�t persze, �n egy ideig �tv�ltoztam. Csak m�g magam sem tudom, hogy miv�.
- Bella, pihenj le egy kicsit. – fogta meg karom Carlisle.
- Nem pihenek. Arra j� volt a n�sz�t.
- Akkor csin�lhatjuk? Abb�l, amit Alice elmondott, nincs t�l sok id�nk.
B�lintottam, mik�zben Carlisle komolys�ggal teli szemeibe n�ztem.
- Nem lehetne egy kicsit…- ny�g�tt egyet f�jdalmasan Edward.
- Nem!- keltem ki magamb�l, de nagy csod�lkoz�somra nem csak �n fakadtam ki. Carlisle �s Alice ugyan�gy n�ztek Edward-ra, mint �n.
- Edward ezt m�r eld�nt�tt�k. Egys�gesen. – sz�lt k�zbe Jasper, mik�zben �tkarolta Alice-t. Edward lehajtotta fej�t, csak szeme sark�b�l figyelt engem.
- Edward itt az id�. – csapta �ssze kez�t hirtelen Carlisle, mire valahogy rajtam eluralkodott a f�lelem. – Menj el a fiv�reiddel vad�szni, hogy m�g v�letlen�l se legyen semmi baj. Minden lehets�ges �vint�zked�st…- m�g folytatta volna, de Edward keser�en felnevetett �s felpattant hely�r�l.
- Teljesen mindegy. Ak�r az orsz�g �sszes �llat�nak v�r�t kisz�vhatn�m, akkor sem �r fel Bella v�r�nek az �z�vel. Sz�val ezzel csak legfeljebb halogatni lehet az �gyet.
- M�r volt vad�szni, m�g a szigeten. - motyogtam magam el�.
- Nem baj, az�rt csak menj el. Legyen ez az utols� vad�szatod, miel�tt belek�stolsz Bell�ba. - Rosalie kicsit oldani akarta a fesz�lts�get l�that�an, nem sok sikerrel. Mindenki egy m�rges pillant�st k�ld�tt fel�, mire d�m�san elford�totta fej�t.
Egy pillant�s alatt mindenki elt�nt a nappalib�l. Edward kifel� kezdett menni, gondolom, hogy akkor menjen vad�szni.
- Csak �vatosan, szeretn�m, ha m�g maradna benned er�. – motyogtam �jra, alig hallhat�an, de Edward cinkos mosollyal az arc�n megfordult.
- Ne agg�dj, legk�zelebb m�r te is velem j�ssz, h�la nekik. – b�k�tt kez�vel a h�zra, ezzel utalva a csal�dj�ra.
- Ne legy�l m�rges r�juk. – b�jtam hozz�, mire szorosan mag�hoz �lelt.
Behunytam szemem �s csak p�r percig is, de �lveztem k�zels�g�t. B�d�t� illat�t er�sen besz�vtam, de �r�mmel t�lt�tt el a tudat, hogy hamarosan, ezt m�r er�sebben fogom �rezni.
Felemeltem fejem, hogy a szem�be n�zhessek, hab�r nem volt �nyemre val� a benne lev� f�jdalom. Azt akartam, hogy boldog legyen, hogy �r�lj�n annak, hogy �r�kre egy�tt lesz�nk. De m�g a vak is �szrevette volna, hogy bizony nem m�lt�nyolta senkinek az �r�m�t a k�rhozottakkal kapcsolatba. F�leg, ha az a k�rhozott �n leszek!
Lassan �des ajk�t hozz��rintette az eny�mhez, �n pedig l�gyan visszacs�koltam. Edward ez a cs�kja, olyan �rz�st keltett bennem, mintha ez lenne az utols� cs�kom. Val�sz�n�… emberk�nt.
Arccsontomat megsim�totta, majd mire kinyitottam szemem, m�r nem is volt el�ttem. M�g l�ttam a dzsipet elhajtani, benne k�t fiv�r�vel, de valahogy ahogy l�ttam �ket elmenni, elt�volodni, rossz �rz�s ker�tett hatalm�ba. �s nem j� �rtelemben! A v�mp�rs�gt�l nem f�lek, tudom, hogy tal�n a f�jdalom sz�rny� lesz, de ami ut�na v�rhat�, az maga a mennyorsz�g.
M�g is, nem tudtam nyugodni az ismeretlen kavarg� �rz�st�l, ami a mellkasomban t�tongott. �reztem, hogy hamarosan v�ltoz�s k�vetkezik be, �s nem a j� �rtelemben.