Egy kellemes, szerdai napnak örvendhettünk. Három nap telt el azután, hogy Delia megtudta, ki, vagy inkább mi is ő valójában. A lány most a könyvtárban ült, Adelaida és Khartolen társaságában. Mind a hárman egy méregdrága, tizenkilencedik századbeli szófán pihentek, és angol teát ittak.
A lányon egy könnyed, zöld színű ruha volt, mely hasonlított ahhoz a zöldhöz, ami a tekintetében is csillogott. A ruha hosszú volt, leért egészen a bokájáig. Kényelmesen simult sovány alakjára. A felső része egy árnyalattal világosabb színű volt. Az ujjai a könyök részénél bővülni kezdtek. Egy kényelmes, lapos cipőt vett fel lábbeliként. Sminket természetesen nem kent az arcára, esetleg egy kis pirosítót, hogy porcelán fehér bőrére egy kis színt vigyen. Haját kifésülte, így az éjfekete tincsek puhán omlottak vállára.
- Nos - kezdett bele Ade, miután a a teáját megitta. - Mivel te nem akárkiknek a lánya vagy, ezért ha túlestél az átváltozáson, egy kisebb fajta bált fognak a számodra rendezni.
- Mindenkinek volt ilyen? - Érdeklődött.
- Mivel Khar egy harcos és mivel én is az elithez tartozom, nekünk is részt kellett vennünk.
- És te rettenetesen imádtad. - Mosolygott a férfi.
- És a mai napig is imádom. Ó, még szép. Azok a gyönyörű ruhák, a halk muzsika, meg azok a táncok! Ugye ez lesz az első bálod?
- Nos, igen. Gondolom, a suli-bulit nem nevezhetjük annak, igaz?
- Haha - nevettek mind a ketten. - Nem, ez nem lesz olyan.
- Viszont biztosíthatlak, hogy élvezni fogod - folytatta a vámpír nő. - Főleg, hogy ilyenkor rengeteg ismeretségre tehetsz szert.
- Ahogy mondod, nalla. Viszont, egy bál megrendezése minimum egy hét.
- Tudom, de majd beszélek egy-két kiválasztottal, meg a Királyi családdal is.
- Ja - fordult a lány felé. - Megvan már, hogy kiből iszol? - vonta fel a szemöldökét K.
- Nem igazán... - rázta meg aprón a fejét.
- Hm... Ha megfogadod a tanácsomat, akkor egy harcosból iszol. A mi vérünk tisztább és erősebb, mint egy civilé. Emellett, a második legerősebb, a Királyi család után. Szóval, szerintem belőlünk kellene inni. Viszont én ki vagyok zárva, hisz én már foglalt vagyok - nézett szeretett felére. - És W is. Nem szereti, ha belőle isznak. Rhoderick... Nos, hozzá csak akkor fordulj, ha nagyon szükséges. Ki van még? Oh, Darius. Darius! Ő tökéletes lenne a számodra. Társadalmilag és vérileg is. Igen, ő-...
- És Drake? - kérdezte csendesen, a férfi szavába vágva.
- Ha rám hallgatsz, őt jó messzire elkerülöd. - dőlt hátra, mialatt kedvesét magához vonta.
Delia szomorúan lehajtotta a fejét. Pedig már annyiszor elképzelte, hogy a férfi ölébe ül és a már hosszú szemfogát a nyakára tapasztja! És érezné Drake erejét, és vérét, amint lenyeli! De könyörgöm, nem ragaszkodhat hozzá, hisz a férfi alig pár nappal ezelőtt egy nővel volt. Biztos egy gyönyörű, illedelmes, telt idomokkal rendelkező vámpír nővel. Emellett, látszik, hogy a férfi megveti és gyűlöli is.
- Mért? - Emelte fel tekintetét.
- Mert gyűlöli az efféle idiótaságokat. Legalábbis ő így fogalmazott... Ja nem, valahogy így: „Akárki is az, én nem leszek egy csicska, hogy ugorjak, és oldalra biccentsem a fejemet, hogy kortyoljon a mocskos véremből. Emellett, gyűlölöm az ilyen szarságokat.”
- Mocskos vér? - Kérdezte meglepetten.
- Drake egy félvér... Az édesanyja ember volt, az apja pedig egy harcos, aki a Testvériség alapítójának az egyik leszármazottja volt. A szabály szerint nem szabadna egy harcost közénk fogadni, elvégre az anyja nem egy tiszta származású vámpír nő... Ó, hisz még nem is vámpír. Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy Drake-ben az apja vére erősebb volt, emiatt átváltozott. Viszont, több mint száz évig egyedül élt, és mikor Archibald rátalált, kritikus állapotban hozta a Testvériség Központjába.
- Úr Isten...
- Igen, Úr Isten. De itt viszont nem szeretnék még jobban belemenni a sztoriba, oké? Ha akarsz valamit, kérdezd meg tőle.
- Tényleg olyan nagy kérés lenne az, ha belőle szeretnék inni?
- Tessék? - Nézett rá döbbenten. - Hogy te Drake-ből?
- Igen - hajtotta le a fejét.
- Nézd, Drake csak kihasználja a nőket. Pontosabban, van egy-két olyan pletyka, miszerint az ágyába csalogatja őket, iszik belőlük, és utána eldobja őket, mint egy koszos rongyot. Egy igazi nő faló, és nem érdekli, hogy az illető férjezett, vagy sem. Sőt, szüzekkel is csinálja... Meg emberi prostikkal, és vámpírokkal is. Én a helyedben erről a gondolatról nagyon hamar lemondanék!
- De... Én... - inkább nem fejezte be a mondandóját, csak csendben lehajtotta a fejét.
Lehet, hogy a férfi elmondhatatlanul gyönyörű, de azért ez egy átkozottul nagy hazugság lehet. Nem, ez nem lehet igaz! K is úgy kezdte, hogy csak egy pletyka! Ó, Istenem, add, hogy ez csak egy idióta kitaláció legyen!
A lány ismét hallotta azt az idegen nyelvet. Ade hosszasan magyarázott valamit. Hangja ésszerűnek és megnyugtatóan hangzott. Pár percig próbálták egymást meggyőzni, majd a férfi felsóhajtott, és a lány felé fordult.
- Most viszont mennem kell. Egy fél óra múlva megbeszélésem lesz - állt fel. Kedvesét átölelte, arcát a lángvörös tincsekbe fúrta és halk, susogó szavakat mormolt. Megcsókolta a nő ajkait, gyöngéden ránézett, s egy pillanattal később már láthatatlanná vált.
- Ehhez még egy kicsit hozzá kell szoknom... - motyogta halkan Lia, miután nagy nehezen elvette a tekintetét a szerelmes vámpír nőről.
- Mihez? Ahhoz, hogy én és Khar így ölelgetjük egymást, vagy azt, hogy láthatatlanná válik?
- Az elsőt már megszoktam a jelenlétetekben - mosolygott. - Inkább a másodikat. Ha átváltozok, hogy tudok majd láthatatlanná válni?
- Először is le kell nyugodnod hozzá lelkileg. Gondolj egy békés helyre, vagy egy szép emlékre. Ha zaklatott leszel, vagy nem sikerül a folyamat, vagy egy teljesen más helyen fogsz kikötni. Mondjuk egy szép, napos tengerpartra. És, gondolom, azt nagyon nem szeretnéd - a lány megrázta a fejét válasz gyanánt. - Koncentrálnod kell arra a helyre, ahová szeretnél menni. A vámpír érzékeid bekapcsolnak és pár másodperc múlva már a kívánt helyen is vagy.
- Wow - nyögte. - Szívesen kipróbálnám. Milyen érzés? - kérdezte izgatottan.
- Mintha repülnél. Látod magad körül hipersebességel száguldani az útvonalat, amin jársz. Egyszerűen csodálatos! De majd te is meg fogod tudni - bíztatta kedvesen, mielőtt fölállt volna. - Ne haragudj, de nekem haza kell mennem. Mamánakmegígértem, hogy háromnegyed hatra otthon leszek. Segítenem kell neki... - fújta ki a tüdejében ragadt levegőt. - Szia Lia! - köszönt el, majd ő is eltűnt a szemei elől.
A lány egyedül maradt a több száz, talán ezernyi könyv társaságában. A legtöbbjük a vámpírok ősi nyelvén íródott, melyet a lány még nem értett. De ahogy hallgatta a házaspár dallamos párbeszédét, úgy gondolta, megéri megtanulni. Egy nyelvhez sem lehetne hasonlítani, mivel mindegyikből van egy csipetnyi... Alig várta már, hogy megértse, miről hadarnak, mikor átváltanak az ősi szavakra. Felemelkedett a helyéről. A könyveket egytől egyik visszatette. A tálcával nem kellett ügyeskednie, mivel Joseph volt olyan kedves és kivitte.
Olyan fáradtnak és álmosnak érezte magát. Hm, most mennyire vágyik egy jó forró hab fürdőre! A gondolatra el is mosolyodott, s a szobája felé indult. Mikor megérkezett, egyből a fürdőbe igyekezett, és megnyitotta a csapot. A jakuzziba beletette kedvenc illat keverékét, és jól fölrázta, hogy eléggé habos legyen. Lassan leöltözött; a ruháit szépen összehajtogatva tette le az ajtó mellett álldogáló székre. Ellenőrizte a víz hőmérsékletét. Egy kicsit hidegebbre állította, majd beleült és élvezte a nyugtató csendet és egyedüllétet.
Bő fél órás megbeszélés után Drake idegesen állt fel. A francba, ez nem lehet igaz, gondolta dühösen. Még hogy belőle akar inni? Hát ennek a lánynak elment a maradék esze is!
Ő volt az első, aki távozott Khartolen dolgozószobájából. Öles lépésekkel ért el a titkos alagúthoz. Beütötte a kódot, és úgy érezte, ezer évet kell rá várnia, mire végre kinyílik az az átkozott ajtó. Utána hihetetlen gyorsasággal indult a lány szobája felé. Várjunk csak... Talán mégsem kellene harci öltözetben elé állni. Delia biztos nem szokott még hozzá, hogy ennyi fegyvert lásson egy férfin. Könyörgöm, úgy nézett ki, mint egy két lábon járó karácsonyfa, annyi különbséggel, hogy nem csinos kis angyalkák, hanem halálos fegyverek csillogtak rajta! Láthatatlanná válva, a szobájába bukkant elő. Unottan ledobta a viharkabátját magáról, miután egy kilencmilliméteres, ezüstös színben pompázó pisztolyt gondosan betette a páncélszekrénybe, a tizenöt darab shuriken, a négy darab kés, az egyik fekete markolatú tőr, és három kézi bomba mellé. Levette a sötét színű, krododilbőrből készült fegyver tartót, miután onnan is gondosan eltávolította a harci eszközöket. Bár, ha őszintének kellene lennünk, Drake nem nagyon használta ezeket. Esetleg a shurikeneket, vagy a késeket, de persze nem éppen krumpli pucolásra... Ő inkább a közelharcot szerette.
Gondosan becsukta az acélozott ajtót, bepötyögte a kódot, majd kilépett a gardrób szobából. Hm, elmenjen még letusolni, vagy most azonnal rohamozza meg a lányt, és verje ki belőle ezt az eszement ötletet? Majd később lemossa a harc, és a szex szúrós szagát. Most csak egy dolgot látott maga előtt, és az nem más volt, mint Delia Elizabeth Oldben.
Nem volt kedve egy maratoni távot lefutni, így ismételten a könnyebbik módszert választotta. Miután a lány szobája elé ért, kopogás nélkül benyitott.
Hol a fenébe van? Várjunk csak... Víz csobogását hallotta. Na ne, nem mondhatja, hogy fürdik! A hozzá hasonló lányok képesek akár órákat is a kádban tölteni. És a vámpír most átkozottul nem akart várni. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és a fürdőhöz lopakodott. Halk dúdolás szűrődött ki a zárt ajtón. Ökölbe szorította a kezét. Nem érdekel, akkor is bemegyek! Rátette a kezét a kilincsre és mielőtt agya tiltakozhatott volna, lenyomta azt.
A lélegzete is elállt. A lány háttal volt neki, testét hófehér habok vették körbe. A pára felcsapódott, ezáltal az ablak illetve a tükör üvegei bepárásodtak. Milyen lágy, és gyönyörű a hangja... Magában még egy pár másodpercig dühöngött, majd mélyet lélegzett, és halk, rekedtes hangon megszólalt:
- Úgy hallottam, azt szeretnéd, hogy én legyek az, akiből majd iszol.
Halk csobbanásszerű hangot hallott, amikor a lány döbbenten megfordult. Abban a pillanatban, hogy rájött, Ő áll vele szembe, automatikusan eltakarta a mellét a kezével. Drake halványan elmosolyodott, mikor megpillantotta pipacspiros arcát, zavart tekintetét.
- Te... Te meg mit keresel itt? - cincongta dadogva.
- Igaz, Delia? Belőlem akarsz inni? - lépett beljebb mezítláb, s letérdelt a lány elé. Hüvelyk- illetve mutató ujja közé csippentette a lány állát. - Igaz?
- Igen, igaz - nyögte nehezen. - Belőled akarok inni!
- Akkor mondj le erről, szívi, mert belőlem nem kapsz! - állt fel. - Igyál Dariusból. Ő a legjobb választás a számodra. Minden téren - fordult meg, majd kilépett az ajtón.
Hallotta a lányt, ahogy kiszáll a vízből; a törülköző susogását, ahogy magára ölti, és a vizes cuppanásokat, mikor nedves talpa a márvánnyal ütközik. De ő csak ment előre, az ajtó felé.
- Drake!
Ott állt előtte, vizes hajjal, mely meztelen vállára tapadt. Arca kipirosodott, a levegőt sűrűn vette. Egyszerűen lélegzetelállítóan gyönyörű volt... Lassan megfordult, hideg ujjai már a kilincsre fonódtak.
- Mért olyan nagy baj, ha belőled akarok inni? Te nem vagy mocskos...
- Khartolen olyan, mint egy vén nyanya... Pletykás és idegesítő.
- Ne mondj ilyeket! Kérlek, engedd meg-...
- Nem akarom! Az én vérem megölne téged, mert nem elég erős. Nézz rám, egyáltalán nem vagyok olyan, mint a többiek.
- Pont ez az! Nincs két ugyan olyan ember! Pont emiatt szeretnélek téged, mert te más vagy, mint a többiek.
- És mi tetszik bennem annyira? A vadságom? A hidegségem? Az a finom és szaftos pletyka, ami rólam terjeng? Á, tehát a szexre vágysz? Rendben, megkapod!
Úgy rontott neki, mint egy ágyúból kilőtt torpedó. Felkapta pihe könnyű alkatát, és a mindenféle lágyság nélkül a királyi ágyhoz hasonlító fekvőhelyre dobta. Ajkait durván a lányéra préselte, kezei fel és lebarangoltak vizes testén. Dühösen szétfeszítette az apró, eper ízű ajkakat, hogy nyelvét vadul egy táncba hívhassa. Szemfoga megnyúlt, így a lány érezhette éles hegyét. Egy pillanatra elengedte, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen rajta, és mialatt nagy kezével szétnyitotta volna a fekete köntöst. Egy másodpercre elállt a szava, ahogy megpillantotta azokat a gyönyörű melleket, melyeken a rózsaszín színű, megkeményedett mellbimbói mereven álltak, és vártak, hogy végre hozzáérhessenek.
Drake ismét lehajolt, ám most már egy fokkal gyöngédebben csókolta meg, miután kezével marokra fogta volna a kemény, gömbölyű halmot. Masszírozni, nyomogatni kezdte. Ujjai feljebb vándoroltak, és morzsolgatni kezdték a bimbókat. Hallotta a lány halk nyögését, sűrű lélegzetvételét. Nem tiltakozott; csendesen megadta magát neki... Megengedte, hogy a magáévá tegye.
Túlságosan el volt foglalva a testével, és a vágyával, mely azt parancsolta neki, azonnal nyissa szét a formás combokat, a fejét tegye a lány lába közé, és addig ingerelje, amíg el nem élvez. Ezáltal nem vette észre, hogy Delia tekintetébe könnyek szöknek, és csendben folynak végig az arcán.
Lejjebb haladt, s mivel melleit már eléggé megcirógatta, apró csókokkal elhaladt a köldöke mellett. A törölközőből teljes mértékben kiszabadította, és meglepetten nézett végig az édes kis kelyhen, mely halványan szőrös volt. Ó, igen, hisz Delia még nem vámpír, tehát még nem szőrtelen. Mindegy, a lényeg, hogy Ő Delia, és senki más.
A vágy hatalmas örvényként zubogott végig a testét, és lenn, a lába között gyűlt össze. Férfiassága fájdalmasan lüktetett, és arra várt, hogy kiszabadítsák börtönéből, hogy mélyen elmerülhessen a lány szűk hüvelyében. A fenébe, bele fog őrülni, mire elér oda!
Mélyet szippantott. Istenem, milyen finom illata van! És mennyire felkészült már rá! Óvatosan megnyalta a kis háromszög alakú vágatot, mire érezte, hogy a lány megborzong. Ugyanakkor mást is érzett...
Ó, a fenébe! Ez nem lehet igaz! Krisztusom, mit tett?
Olyan gyorsan tisztult ki a feje, mintha egy számítás technikus átprogramozott volna az valamit az agyában. Fölpattant az ágyról, és rémülten lépett hátra pár lépést. Mit tettem?
- Thally, teham phean leelliwn! Shourry ne! - ekkor pillantotta meg Delia könnytől áztatott arcát, amitől még jobban megijedt.
- Drake...? - hallotta a lány halk, kicsit rekedtes hangát. A tekintete ködös volt a vágytól, és az ő teste is arra várt, hogy mihamarabb magában érezhesse ezt a csodálatos férfit.
- Nem... Nekem most... Mennem kell... - hátrált. Kirántotta az ajtót a helyéről, és elrohant.
Legközelebb a szobájában találhattunk rá. Idegesen levette magáról a felsőjét, s a földre dobta. Ezután, egy mahagóni fából készült dobozkát vett elő, melyben egy tíz centiméter hosszú tőrt találhattunk. Hosszú, éles pengéje ezüstös színben pompázott, és sötétkék, puha markolatára pedig már ráfonta az ujjait. Mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát. Megkereste a fehér színű, török párnát, és rátérdelt. Halkan mormogott valamit a saját nyelvén.
A vámpíroknál ősi szokás volt, hogyha valakit megsértettek, megbántottak vagy megaláztak, testi fájdalommal érezték át a sértett fél bánatát. És ő most meggyalázta Deliát. Azt a kezét, melybe a tőrt rejtette előre emelte. Az ima végére a hangja egyre hangosabb lett. Lehunyta a tekintetét, összeszorította a fogát, és a kést végighúzta a mellkasán.
AJÁNLOM AZ OLDALT
