A három herceg
Rhea 2008.09.13. 14:03
Az eső és a természet halk táncjátékba kezdett. Az ég elborult, és könnyei, akár a krokodiloké, könnyedén szálltak alá. Itt egy csepp, ott egy és máris tócsák sokasága sorakozott juharfa őrmester körül. A szél felborzolta az őrmester koronáját és pajkosan körbejárta az apró haditanácskozást.
Sayuki hercegnő vidáman nézte ezt a táncot. Elmosta elméjéből az olyan gondolatokat, mint a házasság, amibe épp bele készült menni, apja akaratából. Már ünnepi díszben volt. Hosszú, ezüstös haját befonták és feldíszítették. Arcát baba szerűre mázolták és ruhája... na igen, az is álom szép volt.
Vállán apró tündér ücsörgött. Ezüstszín bőre és zöld haja volt. Arcához képest hatalmas, mélyzöld szemeit a hercegnőre meresztette. Majd megszólalt vékony, lágy hangján:
- Yuki... még megszökhetünk. - A hercegnő arca nem komorult el. Oda sem fordult úgy válaszolt:
- Drya, megígértem apámnak, hogy megteszem. Most már nem léphetek vissza. - Ekkor aranybarna íriszével belenézett az apró zöld szempárba. - De ne aggódj! Nem fogom őt tiszta szívemből szeretni.
- De...
- Csss. Most nem akarok erről beszélni. Azt mondják nagyon vonzó. Ez épp elég. Nem tudom fog-e szeretni, de nem is érdekel.
- Úgy teszel, mint akit nem izgat, de én tudom, hogy nagyon bánt. Apád akarata miatt le kell mondanod a szerelemről... ez nem fair.
- Tudom. De az is lehet hogy idővel megszeretem.
- Nem hiszem - rázta meg fejét a tündér - hozzád nem illik egy pöffeszkedő úr, kit nőcsábásznak tartanak. Hozzád valaki olyan való aki kiválóan harcol. Aki elég vad hozzád képest és nem gátol meg.... de mégis vissza tud rántani a valóságba, ha túl messzire mennél. És mégis annyira szeret, hogy nem tudsz betelni vele.
- Létezik egyáltalán ilyen férfi?! - nevetett fel a lány - Túl romantikus lélek vagy Drya. Szép elképzelés, de kizárt hogy valóra váljon.
Drya lehajtotta szép fejét és arcát elöntötte a pír
- De biztos vagyok benne, hogy van valaki a szeretni tudna - mondta kicsit szégyellve, de őszintén
- Igen....talán....
A kocsi amiben utaztak hirtelen elakadt. Néhány kósza halálsikoly hasított bele a levegőbe és vér szag kezdett terjengni. Yuki kikandikállt az ablakon, de csak annyi időre. hogy felmérhesse a helyzetet. A kocsit körbevették a banditák. A kocsist és a két őrt megölték. A lovakat pedig épp most kötik el.
- Ah...végre egy kis testmozgás - ásított, majd huncut mosoly jelent meg szája szélén. Gyorsan levette kimonóját és úgy lépett ki a kocsiból.
Drya felreppent válláról és aggódó pillantást vetett a ledobott ruhára, aztán a lányra
- Ezt nem kéne - suttogta
- Ugyan, csak egy utolsó kis játék. Ha már férjezett leszek, ezt biztos nem engedik meg.
Yuki pupillái kitágultak, vér erei össze szűkültek. Szeme megmacskásodott. Feltekintett az égre. A kövér vízcseppek másodpercek alatt megszabadították a felesleges máztól. Maradék ruhája testére tapadt és kellemes, langyos vízzel áztatták el a hercegnő finom bőrét, aki minden porcikájával élvezte a vihar jelenlétét.
Egy félszemű bandita nekirontott a hosszan ácsorgó lánynak. Fellendítette kardját, de csapása nem ért célt. A hercegnő felugrott, hihetetlen gyorsasággal kapta ki az öreg kezéből a pengét és ugyanezzel a mozdulattal gyomorszájon döfte.
Drya elfordította arcát, nem kedvelte az erőszakot, de nem hagyhatta magára barátját.
A harcoló lány teljesen elszabadult. A körülötte lévő négy banditára nézett, majd a legközelebbi felé dobta az imént szerzett fegyvert. A megtámadott menten szörnyet halt.
- Kettő meghalt maradt három - mondta éles hangon és következő áldozatát szemlélte. Puszta kézzel támadott rá, majd tőle is fegyvert szerzett és átsegítette a másvilágra. A másik kettő, aki még élt szűkölve futott el.
A lány szemében némi csalódottság volt érzékelhető,de ez eltűnt amint megneszelte a zajt az egyik bokorból
- Lám csak, még maradt valaki - gondolt és elindult a zaj irányába.
Onnan egy egészen más küllemű férfi tűnt elő. Nem volt szegényes az öltözéke, mint a banditáké. Lehelet finom bőr páncél fedte felső testét, valamint csuklóit. Magas,puha szárú csizmája megkönnyítette számára a mozgást. Ruhája hosszú palástszerűen omlott tovább derekánál. A víztől elázott, de a szél még így is meglebegtette. Csodálkozó, vörös szemeit a lány aranybarna, macskaszerűre összehúzott íriszére tapasztotta...
|