2. fejezet

Cesarina �s Devon m�g j� ideig a l�ny szob�j�ban voltak. Neh�z volt �gy ruh�t v�lasztani, hogy az terepre is j� legyen �s ne is legyen rosszul, ha t�k�rbe n�z. R�ad�sul Cesa ideges is volt az �gy miatt, ami meg is l�tszott rajta.
- Rem�lem �pp azon agyalsz, hogy jutunk �t az erd�n. - Zavarta meg gondolatait bar�tn�je.
- Persze..m�r az odajut�s is k�sz gy�ny�r, lesz. Csak az nem fog �szrevenni minket, aki nem akar. - mondta, �s kivette kedvenc fekete ruh�j�t. - Azt hiszem ker�l� �ton kell menn�nk, a S�t�t T�lgyesen.
- Hurr�! - Fintorgott a l�ny nagy lelkesen. - Nagyobb ker�l� nem jutott eszedbe? - Cesa �tpillantott a v�lla f�l�tt, �s megvillant a tekintete. - Van jobb �tleted? Ha igen, epekedve v�rom.
- Szerintem r�videbb lesz az �t, ha van mivel el�tni az id�t. - Vigyorodott el a l�ny. - Nem semmi a k�s�ret�nk, nem?
- Te hogy tudsz egyik percben szemtelen, a m�sikban pedig rohadtul kaj�n lenni? Am�gy is te ismered �ket, �n nem. Nekem �k csak egy �jabb feladat.
- Igen azt l�ttam. - Vigyorgott tov�bb. - K�l�n�sen ahogy a hercegre n�zt�lr30;
- Mire is c�lzol tulajdonk�ppen?
- Semmire. - Egy nagy s�haj ut�n, ink�bb t�m�t v�ltott. - Szerintem �gy is csinos vagy. Nem mehetn�nk m�r? Szeretn�k t�llenni rajtar30;
- Nem is tudom, ki van vele bar�ti viszonybar30; - felelte Cesa, majd m�gegy pillant�st vetett a ruh�j�ra �s elindult kifel� a szob�b�l. H�zi kedvence h�s�gesen k�vette.
- Nem is azt mondtam, hogy: rIlyen m�ly bar�ti pillant�sokat m�g �letemben nem l�ttamr30;!r1; - Kicsit r�j�tszott az el�ad�sra, s k�zben pr�b�lt l�p�st tartani Ces�val.
A l�ny lev�gtatott a l�pcs�n,�s egyenesen a nappaliba ment,ahol kinyitott egy szekr�nyt,ami roskad�sig volt fegyverekkel. P�r pillanatnyi tanakod�s ut�n k�t hossz� kardot h�zott el�,�s a h�t�ra er�s�tett tokokba cs�sztatta.
- Mehet�nk? - N�zett k�rbe.
- Alig v�rom. - Devon k�zben r�mosolygott k�s�ret�kre �s nagyon rem�lte, hogy remek�l ellesznek a fi�kkal az �ton.
A t�bbiek is b�lintottak, beleegyez�s�ket adva. Ces�val �s a herceggel az �len, megindult a csapat. A kast�ly oldal�n�l felnyergelve lovak �lltak. - Ezekkel megy�nk, mert r�z�s utunk lesz. - mondta a l�ny,�s fel�lt kedvenc feh�r h�tas�ra.
- Ezek szerint nem a szok�sos �ton k�v�n menni, igaz? - A k�rdez� a herceg volt, aki m�r szint�n lov�n �lt �s ism�t a l�ny mell� ker�lt.
- Igen. A S�t�t T�lgyesen �tmegy�nk. Vagy azt akarja, hogy mindenki tudja,kik vagyunk,�s hov� tartunk? - k�rdezett vissza Cesa �s elindult,nem v�rva meg a v�laszt. Nem volt t�l j� kedve ett�l az eg�szt�l.
- Bocs�nat kisasszony. - Tov�bbi besz�lget�st ink�bb nem akart kezdem�nyezni. Meg�rtette a l�ny idegess�g�t �s nem �llt sz�nd�k�ban tov�bb bosszantani �t.
- Hanyagoljuk a kisasszony megsz�l�t�st,j� lesz a Cesa is. - morogta a l�ny. rA fen�nek kell ilyen rohadt udvariasnak lennie?r1; - �tkozta mag�ban a herceget.
- Ahogy k�v�nja. - B�lintotta. rAjjaj! Harap a h�lgy.r1; Mag�ban j�t mosolygott a golgon.
- Devon, te maradj az urakkal, �n egy kicsit el�re megyek. - mondta, mikor m�r n�h�ny �r�ja �ton voltak �s el�re lovagolt. Rossz �rz�sei voltak.
Ezek beigazol�dni is l�tszottak k�tsz�z m�teren bel�l. P�r t�nde ker�lt l�t�t�vols�gba, de �t m�g nem vett�k �szre. Gyorsan egy bokorcsoport m�g� h�z�dott �s f�lelni kezdett. T�l sokat nem hallott, mivel t�rsai hamar be�rt�k. Kis id�be telt, m�g meg�rtett�k m�rt bujk�l vezet�j�k, de addig is jobbnak l�tt�k le�llni �s csendben maradni. Mivel nem nagyon halott semmit, ez�rt el�b�jt rejtek�b�l,�s a t�nd�k el� lovagolt.
- �dv!
- �nnek is. - J�tt a kim�rt v�lasz egyik�kt�l.
- Nem ismernek meg? - k�rdezte csod�lkozva.
- De Cesarina kisasszony, megismerj�k. �ket kev�sb�. - Biccentett a m�g mindig bujk�l�k fel�.
- Velem vannak. - mondta a l�ny �s intett a t�rsainak, hogy b�jjanak el�.
- De n�lk�l�k kell �tmennie. - Nem hangzott valami kedvesen, de ez senkit sem lepett meg.
- Vel�k megyek �t. - j�tt a nyugodt v�lasz.
- Devon kisasszonnyal biztos, de azok ar30; sz�rnyasok itt nem mennek �t.
- Pedig �t fognak. Vel�nk egy�tt. Az uralkod�hoz j�tt�nk.
- � tud r�la?
- Most majd fog.
- Azt m�g megv�rn�m, hogy �rtes�tsen r�la.
- Ne raboljuk egym�s idej�t!
- Felt�teleztem, hogy nem j�kedv�b�l van vel�k. - Jegyezte meg g�nyosan, majd s�hajtott egy nagyot. - Ha v�llalja �rt�k a felel�s�get �s parancsba is adja az �tenged�s�ket, ekkor semmit sem tehetek. - A megad� hangnem m�g� m�g bef�rk�z�tt egy rsajnosr1; is.
- �n v�llalom a felel�s�get �rt�k. - mondta Devon. - Legyen el�g ennyi.
- Ahogy parancsoljar30;- Kelletlen�l intett a t�rsainak �s fortyogva n�zte, ahogy tov�bbvonul a csapat.
Az �rnyak Erdeje var�zslatos hely volt. K�l�nleges er� j�rta �t, �s megbabon�zott mindenkit. N�zel�dve �s egyesek olykor kicsit f�lve lovagoltak tov�bb l�p�sben �s szorosan felz�rk�zva.
- Csak nem f�lnek? - kacagott Cesa.
- Csak �n�rt agg�dunk. - Felelte egyik k�s�r�je. - Nem szeretn�k t�ls�gosan lemaradni, nehogy valaminek es�lye legyen kegyednek �rtani.
- Gondolja, hogy itt engem b�rmi baj �rhet?
- Sosem lehet tudnir30; A fogadtat�st figyelembe v�ver30;
- �n itt n�ttem fel. - felelte a l�ny. - �n itt otthon vagyok.
- Ez roppant megnyugtat�. - A mosoly m�g�tt meglapul� mondatot ink�bb megtartotta mag�nak. rAkkor majd meg tudja mondani, mi t�p sz�t minket.r1; Ekkor feh�r farkasok l�ptek el� a f�k s�r�j�b�l. Cesa �s Devon leugorottak a lovakr�l, �s j�l meg�lelgett�k a f�l l�nyi m�ret� l�nyeket.
- Hogy maguknak milyen sz�les bar�ti k�r�k van?! - Mosolygott r�juk a herceg odas�t�lva. - Megtiszteln�nek egy bemutat�ssal, ha sz�pen k�rem?
- �k az �rny �r�k. - mutatott az �llatokra Devon. - �k is elfek, csak alakv�lt�k. A l�nyek meghajoltak a herceg el�tt. � viszonozta a gesztus, majd bemutatkozott, v�g�l Cesa fel� fordult.
- A tov�bbiakban �k is megtisztelik t�rsas�gukkal a csapatot?
- Igen. Gond?
- Dehogy. - V�gta r� azonnal. - �n szem�ly szerint kifejezetten �r�l�k neki. - Cesarina elmosolyodott, el�sz�r a nap folyam�n.
- Folytathatjuk az utat? - Egy b�lint�s volt a v�lasz. Mivel a hercegnek nagyon �gy t�nt, hogy Cesa ma m�r nem fog harapni, b�torkodott visszaseg�teni �t a l�ra. A l�ny megengedte,�s a herceg szem�be n�zett. Tetszett neki, amit l�tott. A f�rfi is kihaszn�lta a lehet�s�get egykis rtanulm�nyoz�srar1;. Az a fajta volt, aki hitt abban, hogy a szem a l�lek t�kre. Cesarina elpirult,�s ink�bb elford�totta a tekintet�t. Alig h�sz perc m�lva el�rt�k a t�nd�k v�r�s�t. Apr� kis l�mp�k vil�g�tott�k meg az �rnyas v�rost. Egyeseknek m�g igencsak �j volt a l�tv�ny. Csak a k�t bar�tn� ismerte ezt a helyet annyira, hogy ne lep�djenek meg. Boldog, felszabadult mosollyal n�ztek k�rbe.
- Olyan j� itthon lenni. - suttogta Devon, ahogy a palot�hoz k�zeledtek.
Mindenhol megn�zt�k �ket,de az angyaloknak nagyon nem �r�ltek. Az el�g r�vid �t a palot�ba, most a legt�bb angyalnak �gy t�nt, van az egy �r�s is. A kiv�telt a herceg k�pezte, aki nem az utat vagy a lakosok reakci�it figyelte, hanem Ces�t. A l�nynak a tark�j�t csikizte a figyel� tekintet,de nem fordult h�tra. A palot�ban r�gt�n a kir�lyi p�r el� vezett�k �ket. A l�nyokat k�vet�en a herceg, majd az � p�ld�j�ra a t�bbi angyal is egy meghajl�st k�vet�en tisztelettel bemutatkozva k�sz�nt�tt�k az uralkod� p�rt.
- Fels�g, az�rt j�tt�nk, hogy figyelmeztess�k. - kezdte Cesa.
- Tal�n valami baj van? - A kir�lyn� hangj�ban aggodalom csengett, de ezt nem akarta kimutatni.
- Hallgatlak Cesarina. - B�lintott a kir�ly.
- H�bor� k�sz�l. Az Angyalokat megt�madt�k a mordelek. - A kir�lyi p�r meglepett tekintete az eml�tett faj k�pvisel�ire t�vedt, majd �sszen�ztek.
- Sajn�lom, hogy ezzel a h�rrel kellett hazat�rnem. - mondta Devon szomork�san.
- Ugyan! - Mosolygott r� a kir�lyn�. - Hisz nem tehetsz r�la. - Cesa h�tr�bb h�z�dott, hogy bar�tn�je nyugodtan besz�lhessen a sz�leivel. �szrevette,hogy valaki figyeli. Egy t�nde. Nagyon ismer�s volt az arca,de nem tudta,hogy vajon honnan.