2.fejezet

A nevem Bart�k Alexandra. Egy teljesen �tlagos l�ny, egy teljesen �tlagos csal�ddal. 15 �ves vagyok, els�s gimnazista. Felvettek egy j�h�r� iskol�ba, �s most ott tengetem a mindennapjaim. Nem vagyok se kit�n�en sz�p, se okos, �s a hangom is borzalmas. A mellem t�l kicsi, a l�bam t�l r�vid. Na j� ez csak az �n v�lem�nyem, mert a fi�k nagy t�bbs�g�nek tetszem. Barna szemem, �s hajam van. Sz�val egy mindennapi l�ny vagyok.
Vagyis voltam! Eg�szen tegnap estig…

K�s� volt, �pp a legjobb bar�tn�mt�l, Krisztit�l tartottam hazafele. Gondoltam lev�gom az utat, mert nem akartam elk�sni.
De v�gig furcs�n �reztem magam. Biztos voltam benne, hogy valaki k�vet. Egyre gyorsabban mentem, m�g v�g�l m�r futottam.
Hirtelen el�m ugrott valaki. Nem l�ttam, hogy ki lehet, mert az arc�t csukja fedte. Magas volt, legal�bb 190 cm, val�sz�n�leg f�rfi, �s nagyon er�s. Odaszor�tott a sik�tor fal�hoz. Feln�ztem r�, de csak a sz�j�t l�ttam, a t�bbit eltakarta a s�t�ts�g. A sz�jat, amelyben k�t hegyes, ragadoz�szer� szemfog volt. Sik�tani akartam, de nem j�tt ki hang a torkomon. �s � egyre k�zelebb hajolt a nyakamhoz…
- �hhhhhhhhh! –ki�ltottam fel f�jdalmamban.
Senki nem j�rt erre, de m�g csak az ablakokon se n�ztek ki. Az emberek m�r csak ilyenek! Nem szeretnek beleker�lni ilyen dolgokba.
Nem tudom, meddig sz�vhatta a v�remet. A v�g�n m�r nem sik�tottam, csak er�tlen�l ny�sz�r�gtem. �s akkor minden els�t�t�lt…
�r�k m�lva t�rtem csak magamhoz, a telefonom cs�rg�s�re.
- Igen anya? Nem, mindj�rt otthon vagyok! –nyugtattam meg.
Hazarohantam, amilyen gyorsan csak tudtam. De nagyon rosszul voltam. �melyegtem, forgott velem a vil�g, �s minden olyan b�d�s volt, hogy majdnem �sszeh�nytam magam.
Mikor haza�rtem any��k �gy megijedtek, hogy m�g leszidni is elfelejtettek.
- �risten kicsim, de s�padt vagy! �lj le! –azzal al�m tolt egy sz�ket.
- Ne haragudjatok a k�s�s�rt, id�be elindultam, de rosszul lettem, �s azthiszem el�jultam az utc�n!
Anya �s Apa teljesen k�ts�gbe voltak esve. Am�gy is alacsony a v�rnyom�som, de ilyen m�g sose t�rt�nt. Nem csoda, hogy hazudtam. Ki hinn� el nekem, hogy egy v�mp�r t�madott meg?! B�r akkor m�r �n magam sem hittem.
Gyorsan elmentem lefek�dni, mert a sz�d�l�s egyre er�s�d�tt. �gy ahogy voltam, ruh�stul bed�ltem az �gyba, �s r�gt�n el is aludtam.