6.fejezet

Lassan egy h�napja edzek egy�tt Joruval. Vicces visszagondolni az els� napokra. - Ez a csaj nem norm�lis! –panaszkodtam Zo�nak. –N�zd meg! K�kre-z�ldre vert. �s igaz is volt. Joru, b�r ut�ltam beismerni, sokkal �gyesebb volt n�lam. Eleinte. De k�lcs�n�sen megtanultuk tisztelni egym�st. Joru kem�ny, �s kiv�l� tan�r volt. Er�s, nem riadt vissza a neh�z feladatokt�l, �s mindig jobb teljes�tm�nyre �szt�nz�tt. Le akartam gy�zni, f�l�l akartam m�lni �t. Szinte minden napot egy�tt t�lt�tt�nk. �s l�that�an � is �lvezte a kis csat�ink. Egyre ink�bb bar�tomnak, mintsem ellenfelemnek �reztem. Egyszer azt mer�szeltem neki mondani, mikor �pp a 300-adik fekv�t�maszt csin�ltam, hogy neki k�nny�, � csak n�zi. Erre be�llt, �s velem egy�tt nyomta ki a marad�k k�tsz�zat! Minden er�fesz�t�s n�lk�l. �s b�r �n m�g a 15-t se t�lt�ttem be nagyobb voltam n�la. Ez m�gse szegte kedv�t att�l, hogy n�ha j�l elverjen. Im�dtam vele harcolni. Bevallom, szenved�lyemm� v�ltak a k�zdelmek. �s nem csak karat�t tanultam Jorut�l. Egyre t�bbsz�r vettem r�sz az utcai harcosok gyakorl�sain, s�t Zo� meg�g�rte, hogy megtan�t a saj�t harc�ra, a kapuera. Viszont a kedvencem m�gis a kardforgat�s, �s a l�v�s maradt. Jorut�l kaptam k�t, r�vid peng�j� (kb. 20cm-s) kardot. A v�g�n olyan j�l b�ntam vel�k, hogy n�ha m�g �t is siker�lt legy�rn�m. Minden m�sodik este, volt egy kis sz�rakoz�sunk. Ez abb�l �llt, hogy kih�vtuk egym�st. Kis harcok voltak, els� v�rig mentek. �ltal�ban puszta k�zzel. A gy�ztest meg�nnepelt�k, a vesztest pedig felseg�tett�k. Olyan voltunk, mint egy nagy, furcsa csal�d. �pp egy ilyen harc k�zep�n voltunk Marcossal, amikor meg�rkeztek a felder�t�k, �s az �lelembeszerz�k. �l�k�n Kannib�llal. Minden r�gt�n f�lbemaradt, ment�nk �dv�z�lni a t�bbieket. Ismer�s arcot kerestem a t�megben. - Lionel! –ki�ltottam oda neki. – H� Lionel, v�rj! M�sodj�ra m�r el�rt hozz� a hangom. Mosolyogva megfordult, �s bev�rt. - Nah�t csinibaba, nem sokat v�ltozt�l! –n�zett r�m kaj�n vigyorral. –J� az �j frizura! �s a f�ls� is! A tekintet�t mereven a melleimre szegezte. �s mivel j� egy fejjel magasabb volt n�lam, t�k�letes bel�t�s engedett neki. - Auu! –fogta meg sajg� v�ll�t. –Mikor lett�l ilyen er�s? H�t igen, nem szeretem, ha sz�ke perverz sz�pfi�k m�regetnek. - Seggfej! –v�gtam oda neki. –Lionel. Nincs valami h�red a csal�domr�l? –v�ltottam kedvesebb hangnemre. Zavartan n�zett k�rbe. Tudtam, hogy nem szabad a fenti vil�gr�l inform�ci�kat kiadnia, de h�t ez teljesen vesz�lytelen k�rd�s volt. - H�t �hh… - Neked m�r nincs fent csal�dod! –csattant egy hideg, b�rsonyos hang a h�tam m�g�tt. Vill�mgyorsan tettem egy 180 fokos fordulatot. Hannib�l �llt el�ttem teljes val�j�ban. - Nekem ott a csal�dom, ahol �n akarom! –v�laszoltam cs�p�sen. –�s csak tudni akartam, mi van a n�v�remmel. Len�z�en m�rt v�gig. - Nem �rdekelnek minket olyan piti kis emberek, mint a n�v�red! –v�laszolt flegm�n. –Egy�bk�nt se tartoznak r�d ezek az inform�ci�k! �s ekkor sz�llt le a v�r�s k�d. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Mint m�r gyakran mondtam, egyre t�bb rossz tulajdons�gom is a felsz�nre bukkant, a j�k mellett. A hirtelen haragom is k�z�j�k tartozott. Megindultam el�re, de olyan gyorsan, mintha futn�k. Pedig nem siettem, csak hidegen, c�ltudatosan l�pkedtem. Felemeltem az �kl�m, �s meglend�tettem. Pont �llon tal�ltam el, a nagy Hannib�lt. D�bbent csend lett k�r�l�tt�nk. Hannib�l volt a f�n�k, ezt senki nem k�rd�jelezte meg. De hogy egy ilyen szem�t, aljas bunk�, azt nem gondoltam volna… - Ha tudsz valamit a n�v�remr�l, �ruld el! –mondtam parancsol�an. –Vagy sz�tr�gom a seggedet! H�t igen, a t�lzott magabiztoss�gom a m�sik rossz tulajdons�gom volt. Ahogy Lionel egyszer megjegyezte, �let�ben nem tal�lkozott m�g olyan t�zes kis n�csk�vel, mint velem. - �gy gondolod? –n�zett r�m, azokkal a jeges szemeivel. Ha tekintettel �lni lehetne, �n m�r r�g halott lenn�k. - �gy. –v�laszoltam t�m�ren. - L�ssuk! –mosolyodott el, �s ledobta a k�peny�t. Mindenki izgatottan figyelte a fejlem�nyeket. A sz�v�lt�st nem hallott�k, de a harc izgalmasnak �g�rkezett. Hannib�l eddig csak k�tszer vett r�szt ebben a j�t�kukban, �s mindk�tszer t�r�tt v�gtagokat hagyott maga ut�n. Ugyanakkor meg is ijedtek, mivel igaz�n megszerettek addigra. - Hannib�l hagyd! –l�pett oda mell� Zo�. –Hisz m�g csak gyerek! �des Zo�. Mindig �gy vigy�zott r�m akkoriban, mintha egy porcel�nbaba lenn�k. Most is megpr�b�lt megv�deni. - Ha ilyen nagy a sz�ja, viselje a k�vetkezm�nyeket! –mosolygott megvet�en Hannib�l. Biztos volt a gy�zelm�ben. –„Most majd sz�tr�ghatod a seggemet!” Olyan len�z�en nevetett, hogy legsz�vesebben r�gt�n nekimentem volna. De most uralkodtam magamon. Tudtam, hogy er�s ellenf�l, megpr�b�ltam j�zan maradni. Zo� f�lre�llt. Szinte soha nem fordult el�, hogy valaki ne hallgatott volna r�. M�g Hannib�l is nagyra tartotta a v�lem�ny�t. H�t most nem. - Mi az kiscica? –n�zett g�nyosan. –Beszart�l? Elindultam fel�, de h�rtelen m�sf�l m�tert estem h�tra. Hasbar�gott! Nem is l�ttam, ahogy megmozdult, olyan gyors volt. Ny�gve felt�p�szkodtam. A k�z�ns�g f�jdalmasan felszisszent. Egy�rtelm� volt az er�f�l�nye, de ezt sose ismertem volna be. Makacsul fel�lltam. Innent�l nem igaz�n eml�kszem a harcunk kimenetel�re. Nagyon sok �t�st kaptam, �s adtam is. Azt hiszem, egy combr�g�s ter�tett le a l�bamr�l. - Nem hittem volna, hogy eddig b�rod! –most mintha kev�sb� lett volna megvet� a hangja, �s a tekintete. –De mostm�r eleget kapt�l. Add fel! - Azt lesheted! –�s kik�ptem egy kis v�rt. Megt�r�ltem a sz�m, �s felt�p�szkodtam. Mostm�r senki nem �lvezte a harcot. Mindenki �rezte, hogy ez nem egy bar�ts�gos kis k�zdelem, hanem v�rre, tekint�lyre men� harc. Sz�nalmasan n�zhettem ki, a v�ral�fut�sos karommal, �s felrepedt arcommal. Ny�gve felt�p�szkodtam. - K�cs�g. –f�ztem m�g hozz�. Nem tudom mi hajtott, m�rt ingereltem. �lveztem, hogy kihozhatom a sodr�b�l. Az eg�sz kapcsolatunk ilyen volt, a kezdetekt�l. Egy k�m�letlen harc. Testekkel, vagy szavakkal. Senki nem hitte volna, hogy m�g k�pes vagyok egy�ltal�n mozogni is. De �n fel�lltam. �s �t�ttem. Hannib�l sz�j�b�l v�kony v�rcs�k indult. El�sz�r elmosolyodott, majd gonosz tekintet�t r�m emelte. - Ez f�jni fog! –p�rd�lt a l�ba, �s �n �jultan a f�lre rogytam. - M�g egy ilyen ideges�t� k�lyk�t! –d�h�ng�tt valaki az �gyam mellett. - Ki a kurva….? –gondoltam. L�ktetett a fejem, nem l�ttam semmit, �s f�jt mindenem. Hallottam, hogy valakik besz�lgetnek az �gyam mellett. Ink�bb m�g nem f�lhulla poz�ci�ban maradtam, ugyanis �rdekesnek �g�rkezett az eszmecsere. - De van benne spiritusz, el kell ismerned! –hallatszott egy maszatos, n�i hang. - Ink�bb h�lyes�g! �gy is p�pp� vertem, ez meg a v�gs�kig folytatta. - Elsz�nt a kicsike, az t�ny. –mintha mosolygott volna. –De te is kapt�l p�rat! - H�h! –mordult fel a f�rfi. - Illene m�lt�nyolnod! –folytatta az el�z�. - Mire gondolsz?! –horkant fel a m�sik. - Vedd be felder�t�nek! Hasznodra lehetne! - Na azt lesheted! –olyan hangosan besz�lt, legsz�vesebben megr�gtam volna, de az �jultak ugyeb�r nem verekszenek.–Att�l hogy j�l n�z ki, vagy nagy a melle, nekem nem kell a nyakamra koloncnak! - Nah�t! –r�snyire nyitottam a szeme, �s l�ttam amint Zo� teli sz�jjal, vigyorog. –Nem csak egy k�ly�k? M�r j�l is n�z ki?! - Na h�zz a j� b�d�s pics�ba! –azzal Hannib�l kiviharzott az ajt�n. �n meg gyorsan visszaz�rtam a szemeimet. - M�r fel�bredhetsz, elment. –hallatszott Zo� hangja. Kicsit sz�gyenkezve pillantottam fel. V�gig tudta, hogy m�r magamhoz t�rtem. - H�t kicsi, mit ne mondjak, el�g szarul n�zel ki! –�llap�totta meg sz�nakozva. - K�ssz, a kedvess�ged mindig leny�g�z! –v�gtam vissza ep�sen. Megpr�b�ltam fel�lni, de ekkor �les f�jdalom has�tott az oldalamba. Ink�bb visszafek�dtem. Zo� szob�j�ban voltam, val�sz�n�leg r�gt�n ide hoztak miut�n Hannib�l ki�t�tt. - Most mindenki r�h�g rajtam? –k�rdeztem csal�dottan. - Nem! –v�laszolt Zo� magabiztosan. – H�ly�nek tartanak, de b�tornak is! - K�ssz! Te t�nyleg j�l esel az embernek. –morogtam. –Eg�szen felvid�tasz… - Sz�val ott tartottam, hogy az �ltal�nos v�lem�ny r�lad, kicsit elmebeteg, de b�tor. �s ezt Hannib�l is elismerte, pedig ez n�la nagy sz�! Mostant�l te is kimehetsz a felder�t�kkel. - J�j de j�! –vicsorogtam g�nyosan. - �n a helyedben �r�ln�k neki! –Zo� teljesen komoly maradt. –Ez egy nagyon komoly feladat, csak a legjobbak mehetnek. Ilyen kis �jonc mint te, �ltal�ban �vekig v�rni szokott, m�g el�g alkalmasnak bizonyul. Mit gondolsz, m�rt vannak ezek a kis k�zdelmek? - H�t nem sz�rakoz�sb�l? - H�t nagyon nem! Ezzel m�rj�k f�l, ki l�phet ki a harcmez�re! Elgondolkozva n�ztem r�. - Te m�rt nem j�ssz vel�nk? Zo� erre v�gre elmosolyodott. Fekete arc�b�l h�feh�ren villant ki a fogsora. - Valakinek tartania kell lent is a frontot! –vigyorgott. –K�l�nben ki vigy�zna a sok h�lyegyerekre! Vele egy�tt nevettem. B�r minden arcizmom f�jt, m�r nem igaz�n tudott zavarni. Az ut�bbi id�ben el se tudtam volna k�pzelni magam egy-k�t lila, vagy z�ld folt n�lk�l. De mikor megl�ttam magam a t�k�rbe, m�g �n is elborzadtam. - Ez t�nyleg �n vagyok?! –k�rdeztem d�bbenten. K�zelebb mentem a t�k�rk�pemhez, mintha rem�nykedn�k benne, hogy hallucin�ci�. De nem volt az. �n voltam, m�ghozz� teljes val�mban. Elbor�tottak a v�ral�fut�sok, �s a kisebb-nagyobb hegek. A m�skor olyan sz�p arcom felpuffadt, �s helyenk�nt felrepedt. A s�rg�s-fekete maszkomr�l nem is besz�lve. H�t igen, az �n h�lyes�gemnek is megvan az �ra!