15.fejezet

Az eg�sz csarnokban izgatott k�sz�l�d�s, ny�zsg�s folyt. Mindenki seg�teni akart. El se hittem, hogy ennyi emberre sz�m�thatok, hogy ennyi bar�tom van. De �ket is ugyan�gy megr�zta a n�v�rem esete. Mind �t�lt�k m�r, amit �n, ha nem is ugyanilyen form�ban. �s m�r mindenkinek elege volt. Amanda hal�la m�r csak az utols� csepp volt a poh�rban.

Hannib�l az�rt szerencs�nkre nem volt itt. Ha m�s nem is, � biztos meg tudott volna �ll�tani minket. De valami�rt megint fel kellett mennie. �gy elj�tt a cselekv�s ideje. Most majd megmutatjuk!

Visszagondolva borzaszt� nagy ostobas�g volt t�l�nk, hogy teljesen felk�sz�letlen�l harcba indultunk. Nem volt kidolgozott strat�gi�nk. De f�t�tt minket a harci kedv, �s min�l t�bb Korm�nytaggal le akartunk sz�molni. M�r nem volt vissza�t.

- Besz�lned k�ne vel�k! –s�gta oda Zo�, mikor m�r teljes fegyverzetben �llt mindenki.

V�rakoztak. Arra v�rtak, hogy sz�ljak hozz�juk p�r sz�t.

Zavarba j�ttem. Eddig m�g soha nem �lltam ki ennyi ember el�. De Zo� olyan kem�nyen n�zett, hogy ink�bb nem ellenkeztem.

- Emberek! –�lltam f�l egy nagy k�re. –Mindenkinek k�sz�n�m a seg�ts�g�t! N�lk�letek m�g mindig be lenn�k z�rva. �s most nem a szob�ra gondolok, hanem a tudatlans�g b�rt�n�re. Lucy volt az els�, aki megmutatta milyen fantasztikus emberek vagytok! B�szke vagyok r�, hogy a bar�taimnak nevezhetlek titeket!

A l�gk�r megv�ltozott. Az el�bbi fesz�lts�g elsz�llt, �s a meghat�dotts�g l�gk�re vette �t a hely�t.

- Mindazon�ltal –folytattam elkomorulva–egy nagyon vesz�lyes dologra v�llalkozik aki velem tart. Lehet, hogy elfognak, meghalunk, esetleg veres�get szenved�nk. Ez�rt senkit�l nem v�rom el, hogy velem tartson! Aki �gy �rzi ez nem az � �gye, maradjon itthon, egy rossz szavam nem lesz ellene.

Itt sokan m�rgesen n�ztek r�m. M�g a felt�telez�s is s�rtette �ket.

- Aki viszont �gy d�nt, csatlakozik hozz�m, -folytattam szenvtelen�l –az k�sz�lj�n fel mindenre. Ha meg kell halnunk, halljunk meg emelt f�vel! �s vigy�k magunkkal a pokolra az �sszes rohad�kot!

A kiab�l�s �s �ljenz�s bet�lt�tte a termet, �s sok�ig visszhangzott. Sok b�tor fiatal vonult aznap a hal�l�ba. Gyerekek voltunk, d�h�sek, �s ostob�k. �s �n m�r soha nem bocs�tom meg magamnak, hogy felbuzd�tottam �ket. Rem�nyt adtam a szabads�gra, a bossz�ra, de csak keser�s�get hoztam. De akkor mindez akkor m�g fel se mer�lt bennem.

T�bb sz�z f�s, felfegyverzett L�zad� indult �tnak aznap este. A szem�kben csillogott a t�z, lelk�ket f�t�tte a v�gy. A v�gy, hogy annyi �v bujdos�s ut�n most v�gre harcolhassanak.

B�szk�n haladtam el�l. Fejemet magasra emeltem, b�bor sz�n� szemeim rubink�nt csillogtak. Hajamat a fejem tetej�n copfba fogtam, h�tamra kardot t�ztem, az �vembe pisztolyokat. Mellettem Zo�, �s Lionel l�pkedett.

Zo� egy hatalmas pusk�t tartott a kez�ben, az arc�ra festett k�t v�r�s cs�k olyan volt, mint egy-egy v�res sebhely. Kopasz fej�n megcsillantak a hold besz�r�d� sugarai. Egyenesen a Korm�ny �p�lete fel� tartottunk a csatorn�kban. Mivel t�m�tt sorokban tudtunk csak k�zlekedni, a csapatott t�bbfel� osztottuk. �n, Zo�, �s Lionel vezett�k a v�r�s csapatot. Yoru, Gloria, �s Marcos a feh�r csapatot. Valerie, Janice, �s Danielle a fekete csapatot. �s v�g�l Jose, Klio, �s Dan a k�k csapatot. Minden csapatban kb. sz�z ember volt. Kevesen voltunk, de ann�l elsz�ntabbak.

A f�l�nkbe jutott, hogy ma este egy nagy gy�l�s van, a Korm�ny emberei k�zt. �ket akartuk megt�madni. Tudtuk, ez m�g csak a h�bor� eleje. De valakinek el kellett kezdenie v�gre.

- �n megyek fel els�nek! –mondtam Zo�nak. –Ha tiszta a leveg� intek, �s j�hettek.

� csak n�m�n b�lintott, jelezve, hogy meg�rtette.

Felm�sztam, �s lel�ktem a csatorna fedel�t. Ijeszt�en hangosat csattant a cs�ndes �jszak�ban. Gyorsan k�rbe n�ztem. Minden nyugodt volt. F�lelmetesen nyugodt.

Intettem a t�bbieknek, hogy m�sszanak fel.

Az erd� mellett voltunk, nem messze a Sz�khely�kt�l. Ezt az �lcsatorn�t mi �p�tett�k ki, hogy b�rmikor felj�hess�nk, vagy �pp elmenek�less�nk az orruk el�l. Nem volt felt�n� helyen. Mindenki gond n�lk�l fel�rt.

- Zo�, te menj az embereiddel, fel a h�ztet�kre. Onnan fedezzetek minket. Lionel megvannak a gr�n�tok? –kezdt�k az int�zked�st.

Erre � vigyorogva felmutatta a kez�ben tartott, robban�szerkezettel t�m�tt h�tizs�kot.

- Rendben. Ti el�re mentek, �s kezditek a csetepat�t. Csin�ljatok min�l nagyobb z�rzavart! Mi pedig v�runk r�juk. –fordultam a t�bbiekhez. –�s sz�tl�j�k a segg�ket!

A terv�nk sz�nalmasan egyszer� volt. A c�lja, hogy cs�be h�zzuk �ket. De b�ztunk benne, hogy siker�l.

Mindenki elfoglalta a hely�t. Lionel elindult el�re az embereivel. �s mi csak v�rtunk. Fesz�lten, �s n�m�n.

A harc el�tti v�rakoz�s a legrosszabb. Mikor tudod, hogy b�rmelyik percben r�d ronthat az ellens�g, de te csak v�rsz, �s v�rsz.

Sokunkra r�j�tt a h�nyinger, �s rosszull�t. Er�s b�tor embereket l�ttam, amint kiadj�k a reggelij�ket magukb�l, majd �jra vissza�llnak a hely�kre. �s �n voltam a vezet�j�k. Feln�ztek r�m, k�vett�k a parancsaimat. Az �n felel�ss�gem…

Robban�st hallottunk. H�t elkezd�d�tt!

Hirtelen t�rtek r�nk. Nem l�ttuk honnan, csak azt vett�k �szre, mikor m�r beker�tettek. Az �rszemeket, akiknek jelezni�k kellett volna, meg�lt�k. Ott fek�dtek a f�k t�v�ben, elv�gott torokkal.

- Most megd�gl�t�k rohad�kok! –�v�lt�s mindenhonnan.

K�ts�gbe estem. Erre nem sz�m�tottunk. Csapd�ba csaltak minket. �s �n voltam aki belevittem a t�bbieket.

- Vissza a csatorn�kba! –�v�lt�m, de a hangomat elnyomja a sik�t�s, �s fegyverropog�s.

Semmit nem l�tok. A v�ros fel� szor�tanak minket. Hatalmas a t�ler�, es�ly sincs a menek�l�sre.

Az �sszes goly�m elfogyott. El�h�zom a kardom, �s pr�b�lok utat t�rni. Nincs menekv�s!

Egy gonoszul vigyorg� f�rfi hull el�ttem a f�ldre. A peng�met v�r�sre festi a v�re, mik�zben undor�t� hal�lh�rg�st hallat. A gyomr�n l�v� lyukra szor�tja a kez�t, pr�b�lva bent tartani a bens�s�geket. Majd �veges lesz a tekintete, �s meghal. Sose fogom megtudni, hogy ki volt.

Mellettem egy l�ny sik�t. Hisz ismerem!

Egy nagydarab katona emeli r� a fegyver�t, �s v�gja fejbe. Kiloccsan� agyvel� hangja. A l�ny holtan esik �ssze.

Gondolkod�s n�lk�l emelem fel a kardom, mire a katona feje a porba hull.

�s mi futunk tov�bb.

�gy kergettek minket, mint a vad�sz a szarvast. K�m�letlen�l hajszoltak beljebb a v�rosba.

Fegyverropog�s, �s �ld�z�ink els� sora megt�ntorodik, majd elesik.

Feln�zek, pr�b�lom kivenni, honnan j�tt a seg�ts�g.

Hom�lyosan l�tom, amint egy kopasz fejb�r�n megcsillan a hold. Zo�! Ott �llnak fenn a h�ztet�k�n, �s pr�b�lj�k biztos�tani nek�nk az utat. Kevesen vagyunk.

Lionelt pillantom meg nem messze t�lem. Eszeveszett�l l�v�ld�z maga m�g�.

Fel� indulok. Olyan, mint egy �lom. Ahol minden lass�tott felv�telbe megy. Egy �lom, amely soha nem �r v�get. �s ez a r�m�lom az �let�nk.

Hirtelen �les f�jdalom has�t az oldalamba. Odakapom a kezem. Mi ez? Valaki meghalt mellettem?

K�rben�zek, de mellettem mindenki harcol. Sz�momra mintha meg�llt volna a vil�g.

Hiszen �n v�rzek!

A vil�g kezd els�t�t�lni. Mintha �r�mki�lt�st hallan�k. Vagy csak k�pzel�d�m. A zajok elhalkulnak. Az utols� dolog, amit m�g l�tok, egy gy�ny�r�, sz�rke szemp�r…