Hossz�-hossz� �vek teltek el, mialatt nem l�ttam Noirt, de valahogy mindig �reztem k�zels�g�t. Innen n�zve m�gis r�vid id�nek t�nik az az id�szak. P�rizsban maradtam nevel�nk hal�la ut�n. Sokszor visszamentem s�rj�hoz, h�tha m�g egyszer tal�lkozom n�v�remmel, de � akkor m�r messze j�rt. Ap�nkhoz, vagy sokkal ink�bb alkot�nkhoz k�sve �rkeztem. Noir el�sz�r v�gzett Levrayjel, majd a kast�lyt is felgy�jtotta. M�g par�zslott n�h�ny gerenda, mikor oda�rtem. Ami legink�bb meglepett, hogy Alchem eleinte s�t�t, nyomaszt� vid�ki v�rosnak t�nt, de a sz�rnyk�nt fenyeget� k�ria elpusztul�s�val, � is fell�legzett.
Noir sikeresen elpuszt�totta minden es�lyem, hogy megismerhessem m�ltunkat. Alkot�nkb�l csup�n �gett csontokat �s kormos h�smaradv�nyokat tal�ltam. Leverten hagytam ott mindezt. Egy valami biztatott mind�ssze, hogy v�gre �j �letet kezdhetek. S hab�r hi�nyzott Noir, valami�rt tartottam is t�le.
Any�nk s�rj�t hi�ba kerestem �vekig, nem tal�ltam. Nem tudom, hogy megk�sz�nni akartam-e, hogy megmentett, net�n elb�cs�zni t�le, vagy a szem�re vetni, mit tett? Kezdetben im�dtam �lni, kezdetben...
Igazi p�rizsi �rin� lettem. A v�ros nem sokat v�ltozott, de m�gis, a leveg� valahogy vesz�lyesebb� �s fenyeget�bb� v�lt, mint azel�tt. Az emberek m�r nem n�ztek egym�sra, a csal�dok idegenek lettek. Elterjedtek a vil�got v�ltoztatni, �s jobb� tenni akar� tanok, ideol�gi�k. Ezek mind hozz�j�rultak ahhoz, hogy �rezz�k, valami s�lyos dolog k�sz�l. Ez a valami egyre hatalmasabb, �s minden addigin�l gyilkosabb k�d�t bor�tott a lelkekre. Sokan �heztek, eml�kszem. Rengeteg el�gedetlenked�, l�zad� elv� idealista polg�r l�pett a sz�nre. Ki ne csatlakozott volna hozz�juk, ha a csillagokat, esetleg a kir�ly fej�t �g�rt�k?! Addig k�nnyed�n boldogultam a nagyvil�gi �let k�reiben. F�rfiakat f�rfiak k�vettek, egyik karj�b�l a m�sik�ba menek�ltem. Egy id� ut�n nem figyeltem, hogy sz�ke, barna, fekete, v�r�ssapk�s vagy koron�s, egyes-egyed�l �lel�s�kre �s biztons�gukra v�gytam. Kezdtem feledni any�inkat, alkot�nkat, de Noirt is. Tal�n azt hittem, minden csup�n rossz �lom volt. Azonban kezdett minden ki�resedni sz�momra h�sz-harminc �v ut�n. Hajam eg�szen vil�gossz�k�re fakult, ak�rcsak tekintetem, �rint�sem. Annyiszor �lvezhettem aktu�lis szerelmeim gyeng�d, vagy forr� cs�kj�t, a v�gy hevess�g�t, de a v�g�n m�r nem �rtettem mit v�rok t�l�k. Tudva, hogy nem halok meg, elvesztettem minden val�di �letc�lt �s a k�jes �rz�sek, szerelmes j�t�kok rabj�v� v�ltam. Nem vettem �szre, mi a fontos, ahogyan azt a porfelh�t sem l�ttam, amit a meg�jul�s �lnok szele hozott. Ostoba voltam, felel�tlen �s m�g mindig gyermek - feln�tt n�k�nt. Egyszer�en nem tudtam mit kezdeni a kapott id�vel.
Azt�n egy �jszaka, szok�sos-�j bar�ti k�r�mben �s valaki �lel� karjaiban �ld�g�lve, meg�t�tte f�lem p�r sz�: "Le a kir�llyal!", "Bastille!", "�ljen a forradalom!". Felkaptam fejem, de t�rsaim halkan besz�lgettek, kacar�sztak; el�tt�k pap�rok r�plapok hevertek, de l�tsz�lag nem tudt�k mit mondtak. R�k�rdez�sem ut�n hangos nevet�sben t�rtek ki �s nem �rtett�k, mir�l besz�lek. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, de az�ta t�bbsz�r meg kellett tapasztalnom ugyanezt: k�pess� v�ltam meg�rezni a vil�g csendes, de v�szj�sl� kezdet�, majd v�rbe csap� hull�mait. �s akkor is megrezd�lt a F�ld �s addig sosem l�tott v�ront�s vette kezdet�t.
Igazam lett; P�rizs n�ma utc�in s�t�ltam pr�b�lva �rj�ng� gondolataimon �rr� lenni. Bevallom, v�gezni szerettem volna �nmagammal, mert elvesztettem (vagy tal�n sosem volt) �letkedvem. Hatalmas h�zak nehezedtek f�l�m, l�bukn�l nyomor�kok, �hez�k. H�t ez lett a Napkir�ly orsz�g�b�l? Fogalmam sem volt, hogy az az �jszaka mindent megv�ltoztat bennem.
Az utakon nem j�rtak m�r kocsisok, mindenki hallgatott. Az �g komoran sz�rke volt nappal, majd �jjel v�r�s f�nyt kapva borult P�rizsra. Megmutatta mi fog folyni: v�r. A sz�l, az illatok mind-mind elb�jtak a forrong� vesz�ly el�l, �s egy �rz�s kezdett er�s�dni bennem. Nem eml�keztem r� honnan, vagy egy�ltal�n kihez k�thetn�m, de tudtam, baj van.
Ebben a n�ma csendben, ebben a fojtott keser�s�gben pillantottam meg �t. Haja pont olyan hossz� volt, mint nekem, de �benfeket�n hullott fedetlen v�llaira. Ruh�ja j�val szeg�nyesebb volt, mint eny�m. Tekintete fagyosan m�rt v�gig; kez�ben n�m�n, egy karddal v�rt r�m.
- R�g tal�lkoztunk. - t�rtem meg a k�nz� csendet.
- Oui, dr�ga Blanc. Sokat v�ltozt�l ez alatt a r�vid id� alatt. L�tom, pomp�s kis �leted voltr30; eddig. - nevette keser�en.
- Mir�l besz�lsz? - suttogtam elhal�n.
- Tudom, sok mindent nem �rtesz m�g, �gy mindenek el�tt szeretn�m elmagyar�zni mi t�rt�nik k�r�l�tted. Nem kell f�lj, tal�n m�r magadt�l is r�j�tt�l, hogy mi mennyire m�sok vagyunk?!
- Igen, Noir, �szrevettem. De te mindent megtett�l, hogy semmit az �gvil�gon ki ne der�thessek.
- Vraiment? H�t �gy gondolod? V�g�l is nekem oly mindegy, hogy mit hiszel. - l�pett k�zelebb hozz�m. Nem akart b�ntani.
- Mi�rt j�tt�l?
- Figyelmeztetni. Sejted m�r, hogy mi folyik P�rizsban? A te oly szeretett v�rosod, hamarosan a v�r �s hal�l b�lcs�je lesz. Hallottad az emberek ki�lt�s�t; itt minden meg fog v�ltozni, �s nem marad semmi sz�modra.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Mi f�l�tt�k �llunk... - Sosem felejtem el azt a pillanatot. Eg�szen k�zelr�l suttogta f�lembe ezeket a szavakat, majd szinte felfogni sem volt id�m, olyan gyorsan ker�lt m�g�m. Meg�rintette v�llam, mire �n ijedtemben h�tran�ztem, azt�n lend�letem elvesztve zuhantam a f�ldre, de � akkora m�r r�g elt�nt.
Hossz� percekig maradtam mozdulatlan, magam k�r� tekintgetve, pr�b�lva meg�rteni, mi t�rt�nt. De nem �s nem j�tt �jra el�, nem jelent meg nekem. A mellettem elhalad� emberek rosszall� pillant�ssal m�rtek v�gig, tal�n azt hitt�k r�szeg vagy feslett vagyok. V�g�l �sszeszedtem magam �s hazaindultam. Ism�t a s�t�t utc�kon bolyongtam, ak�rha az �jszaka lenne az �r�k �r. Hab�r nem tudtam, �lmodtam e az eg�szet, vagy val�s volt, de �reztem, hogy figyeli minden l�ptem. "F�l�tt�k �llunk"; mit akart vele mondani, az�ta sem �rtem eg�szen, de v�g�l m�gis igaza lett, mert aznap �jjel t�nyleg minden megv�ltozott.
Rohan� alakok suhantak el mellettem, nem �gyelve arra, hogy fell�knek. A t�volban t�z f�nye vil�g�totta meg az �g alj�t, de az emberek nem v�zzel, vagy agg�d� tekintettel futottak fel�, hanem �r�mittas, vagy kiss� m�g zavart tekintettel. K�v�ncsis�gt�l hajtva k�vettem �ket eg�szen a Bastille romjaihoz. �nnepl� t�meg vette k�rbe, j�form�n csak k�rt�ncot nem j�rtak. A katon�k sem a rendre �gyeltek, hanem a n�p k�z� �llva ujjongtak. Skand�lva ki�ltotta a t�meg, v�rt�l izz� tekintettel: "Le a kir�llyal". B�nult f�lelmemb�l egy fiatal ifj� �bresztett, mid�n egy r�plapot adott kezembe. Fel sem fogtam, mit �rnak rajta. Arcok jutottak eszembe: arisztokrata �s most m�r bizony�ra j�l �rtes�lt, retteg� rbar�taimr1;. A k�vetkez� pillanatban tudatosult csak bennem mit jelenthet egy forradalom nekem. A n�p feld�h�d�tt, dr�ga v�rt akar majd, a mi�nket.
Hazafel� m�r �reztem, l�z�lmok gy�t�rnek - �bren. K�nz� f�lelem, retteg�s, k�ts�gbees�s �s hontalans�g-�rzete gy�t�rt. Otthon t�rsalkod�n�im mind elt�ntek; a f�rfi, aki oly nagy t�zzel szerettem, elhagyott; a csel�dek sz�tsz�ledtek. �sszet�rten borultam le a nyomaszt�an �res nappali s�t�t �rny�k�ban. Akkor �bredtem r�, hogy nincs tov�bb. Egy valakim maradt csup�n, aki valahol odakint v�r r�m, de nem tudom, mit akar. B�r sosem �reztem m�g oly f�jdalmat, valahol m�gsem �rt v�ratlanul. Tudnom kellett volna.

A r�k�vetkez� napokban egyszer�, polg�r ruh�t h�ztam, de a v�rosba nem mer�szkedtem. H�rb�l hallottam a szomsz�dokt�l, a falakon �tsz�r�d� vit�kb�l, �rul� bar�taim leveleib�l, hogy �j t�rv�nyek vannak, �j alkotm�ny, �j vezet�k. A vid�ki arisztokrat�k vagyon�t elkobozt�k, h�zukat �s olykor �ket is elevenen el�gettek. Az emberek a nagy boldogs�gban �s szabads�gban m�gis �heztek, nyomorukat nem enyh�tett�k.
Egy id� ut�n m�r nem sz�moltam a napokat, az �jeket - nekem �gyis mindegy volt. Megk�zd�ttem saj�t d�monaimmal, �s azok legy�ztek.
M�gis, egy f�nysug�rb�l el�t�r� k�z ragadott meg a s�t�t �g alatt. R�gis, �gy h�vt�k, azt hiszem. Hossz�, piszkos-barna haj�t szalaggal k�t�zte h�tra, j�gk�k szemei biztons�got adtak minden �jen. A girondiak lelkes sz�sz�l�ja volt, �s pont egy olyan felsz�lal�son tal�lkoztam vele. Fiatal, magas, vonz� tekintet�, arc�, hang� f�rfi volt. "Egy pillant�s kellett"; ezt mondta ut�na. Megb�ztam benne, de nem mondtam el neki semmit m�ltamr�l. Hi�ba pr�b�ltam ellen�llni, v�g�l beleszerettem. Az�ta sem �reztem ahhoz foghat�t, mikor � �lelt, mikor �reztem teste meleg�t, cir�gat� lehelet�t. Azonban elk�vettem egy nagy hib�t: azt hittem, biztons�gban vagyunk.
Aznap �jjel m�r r�g aludt. Gy�ny�rk�dve csod�ltam m�g mindig, sz�p metsz�s� arc�t, szinte nem hittem el, hogy l�tezik. Az ablakon �t a Hold jeges f�nye t�rt utat mag�nak. H�rom �v telt el az�ta, ami�ta tal�lkoztam Noirral. V�gig kellett n�znem sok sz�rny�s�get: emberek �h�ns�g�t, h�bor�kat, utcai v�res harcokat �s a kir�ly lehull� fej�t is. Elvesztettem j�zan �t�l� k�pess�gem, megfert�z�tt az �j vil�g �s a v�r l�tv�nya. Nem vehettem �szre a k�zeled� �s egyre ink�bb fenyeget�v� v�l� jeleket. N�m�n �ltem az ablakn�l, mik�zben kedvesem n�ztem.
- H�t val�ban ennyire szereted? - sz�lalt meg egy g�nyol�d� n�i hang. Tulajdonosa hossz� haj�t h�trak�tve viselte, fekete kab�tja eltakarta egy�bk�nt karcs� �s vonz� alakj�t. Szeme pont olyan rideg volt, mint azon az �jszak�n, amikor legut�bb tal�lkoztam vele. A s�t�t sarokban �llt �s n�ha r�m, n�ha R�gisre pillantott.
- Mit keresel te itt? - hallottam elcsukl�, remeg� hangom.
- Est-ce que je d�range?* Olyan f�radtnak t�nsz. Nem illik �gy k�sz�nteni a r�g nem l�tott n�v�redet. B�r, ha belegondolok ebbe a rr�gber1;? - nevetett kim�rten. - Nem tal�lod viccesnek?
- Egy�ltal�n.
- Vraiment? L�tom elvesztetted humor�rz�kedet is. Val�ban nagyon csinos fiatalember. - vizsg�lta meg k�zelebbr�l a szeretett f�rfit. Eg�szen arc�hoz hajolt. - K�r, hogy te legal�bb h�romszor annyi id�s vagy. Nem mondtad el neki?
- Mit kellett volna elmondanom? - b�torodtam fel. Ism�t az ablak fel� fordultam �s ink�bb a Holdat b�multam.
- C'est regrettable.**
- Mi?
- Hogy ilyen cs�nya v�ge lesz ennek a szerelemnek. - mondta g�nyosan mik�zben felegyenesedett egyenletesen l�legz� szerelmem mell�l.
- Ha b�ntani mered, �n esk�sz�m...
- Mit teszel, Blanc? Meg�lsz engem? - sz�nd�kosan tagolva mondta utols� szavait.
- Ism�t megk�rdem, mit akarsz itt?
- T�ged. - felelte t�m�ren. Tekintete mintha a szob�ban keresett volna valamit.
- Engem?
- Ugyan m�r, ne l�gy olyan �rtetlen. Nekem sem k�nny�, de azt akarom, hogy te is harcolj: ellenem. Addig nem fogom megtenni.
- M�gis mit? - fordultam fel� �jra.
- Hamarosan �jra tal�lkozunk, de akkor m�r te fogsz keresni engem; ebben bizonyos vagyok.
- Sosem menn�k el innen. R�gis itt van velem.
- �s ha nem lesz, aki itt tartson?
- M�gis mit akarsz tenni?
- �n semmit. Azt hallottam, a forradalom felem�szti �nmag�t. Nem lehetsz m�r sok�ig ilyen boldog, csak gondolj bele. Ostoba vagy, ha komolyan azt hitted, � majd megv�d b�rmit�l. � csak egy ember.
- De �n szeretem.
- Na �s? Att�l m�g meghal. - mondta nyugodtan.
- Hazudsz! - sziszegtem.
- Mi�rt tenn�m, kedvesem? Mon Dieu! Hogy elszaladt az id�, hiszen mindj�rt pirkad! Bocs�ss meg, de most mennem kell. Au revoir! - hajolt meg ked�lyesen, majd elt�nt az �rny�kos sarokban
�s val�ban elment. Nem tudom mi�rt, de m�r akkor hittem neki, hab�r nem szerettem volna.

K�t nappal a vele val� tal�lkoz�s ut�n, vacsorat�jban z�rgettek ajt�nkon. A v�ros sz�v�ben �lt�nk, egy egyszer� b�rlak�sban, oly k�zel a vesz�lyhez. �sszefolytak az esem�nyek eml�kezetemben. L�ncokat, ki�lt�sokat hallottam. L�ttam, amint elhurcolj�k szerelmem, engem pedig meg�tnek, �s a f�ld�n hagynak, mint az �rul� cafk�j�t. Igaza lett Noirnak: m�sok ker�ltek hatalomra, a jakobinusok, mint az �j vezet�s pedig a girondiak ellen fordultak.
V�gig kellett n�znem rengeteg ember kiv�gz�s�t, de sosem felejtem az utols�t. Bujdosva sz�ktem a t�megben a guillotine fel�. Akkor m�g utolj�ra egy ugyanolyan pillant�ssal, amivel megismertem �t, el is vesz�tettem - �r�kre. Perzsel� k�nnyeimen �t m�g l�ttam egy engem n�z�, el�gedetten a n�ppel tapsol� �s mosolyg� n�t, akinek hossz� fekete haja pont olyan volt, mint eny�m...


* Zavarok?
** Sajn�latos.