- Vigy�zzatok, d�lr�l l�nek! - �v�lt�tte a h�rmas osztag egyik tisztje n�h�ny bajt�rsa fel�, majd visszavet�d�tt a t�bbiek mell� az �rokba.
- Kezd elegem lenni ezekb�l az anyaszomor�t� n�met kuty�kb�l! - d�h�ng�tt mellette egy t�rsa.
- Mi sem vagyunk jobbak nekik. - felelte az egyik t�vcs�vel k�mlelve a k�zeli s�ncokat.
- Persze, de a h�bor�t nem mi kezdt�k. Ezeknek sosem el�g, amij�k van. Tudja egy�ltal�n valaki, hogy hol van Lengyelorsz�g?
- A t�rk�pen. - jegyezte meg egy m�sik, majd mind nevet�sben t�rtek ki. Hab�r tombolt a m�sodik vil�gh�bor�, �k m�gis k�pesek voltak szorult helyzet�kben is nevetni.
- Hamarosan v�ge a szolg�latnak, azt mondj�k, lassan befejez�dik a h�bor�. - vetette fel egy fiatalabb angol katona.
- Mindig ezt mondj�k, mi�ta elkezd�d�tt. - oltotta le �regebb t�rsa.
- De t�nyleg.
- Addig nem lesz v�ge, am�g az a n� itt van. - jegyezte meg keser�en a t�vcs�ves, oda sem heder�tve a t�bbiekre.
- Kir�l besz�l? Milyen n�? - �rdekl�d�tt a fiatal.
- Az csak mese! - legyintett valaki.
- Nem az. - adott igazat az id�sebb a t�vcs�vesnek. - �jszak�nk�nt l�tni itt-ott mostan�ban. Folyton utazik, azt mes�lik, halhatatlan, er�s �s gy�ny�r�, ahol pedig megjelenik, ott h�bor� lesz.
- Ti ezt beveszitek? Halhatatlan gy�ny�r� n�? M�g viccnek is rossz. - g�nyol�dott valaki.
- Hallottam egy francia katon�t�l tegnap, hogy l�tta egy karddal a kez�ben. A n� pedig r�n�zett, egyenesen a szem�be. - mes�lte, majd a katona saj�t szem�re mutatott - Egyszer� f�rfi azonnal beleszeretne, de az a n� �rd�gien gonosz, hal�lt hoz. - f�zte tov�bb.
- Na persze, majd elhiszem, ha szem�lyesen besz�ltem azzal a franci�val.
- Nem fogsz. Tegnap rajta�t�ttek az osztagukon �s mind meghaltak. �tkot hozott r�juk.
- Persze, biztosan. Ezek a rohadt n�metek hoznak �tkot r�nk, nem holmi n�k. - sz�lalt meg g�nyosan az �rkez� hadnagy, amivel v�get �rt a besz�lget�s.


***

K�zeledett a telihold, a csatateret messzire megvil�g�totta, aranyl� sz�ne azonban bajt sejtetett. Az angol csapatok �rszemei magasan �s �beren k�mlelt�k a t�jat, nehogy rajta�t�s �rje �ket. Az egyik�k furcsa jelens�gre lett figyelmes: egy n�i alakot pillantott meg, amint kivont karddal halad fel�j�k lassan, vontatott l�ptekkel.
- Ki maga? - ki�ltott fel�. T�rsai kell� t�vols�gban voltak t�le, hogy ne hallj�k. A n� nem v�laszolt, csup�n r�n�zett, s �llva v�rta, hogy az �rszem oda�rjen hozz�.
- Ugyan m�r, tegye csak el. - kezdte nyugodtan a l�ny az �r r�szegezett fegyver�re utalva.
- Mit keres maga itt?
- Gondoltam k�r�ln�zek.
- Ha nem felel a k�rd�semre, k�nytelen leszekr30;
- Lel�ni? Ne legyen nevets�ges. Sem maguknak, sem az ellens�gnek nem vagyok bar�tja, ha ez �rdekli. Mind�ssze erre j�rtam, n�ha beseg�tettem az �ld�kl�sbe, ennyi.
- M�r tudom, ki maga. Az nem lehet, hogy t�nyleg l�tezik?! A n�, aki hal�lt hoz. - lehelte elhal� hangon az �r.
- H�t m�r �gy besz�lnek r�lam? Ugye maga sem hiszi el, ami mondanak?! - nevette cseng� hangon a n�szem�ly.
- Mit akar itt? - l�pett egyet h�tra a f�rfi.
- R�gen nem besz�lgettem m�r. Unatkozom. Pontosabban ami�ta a n�v�rem meghalt. - t�n�d�tt. - Tudja, azt is besz�lik, hogy n�ha, a haldokl�k mellett egy gy�ny�r�, feh�r haj�, kedves arc� n� jelenik meg, hogy seg�tsen rajtuk. Maga biztosan hallott r�la is, igaz?
- Igen, besz�lik. De az csak mese.
- Pont, mint �n. Teh�t hallott r�la. Nem tudja v�letlen�l, hol l�tt�k utolj�ra?
- �n nem. Nem... nem tudok semmit r�la.
- Akkor k�nytelen leszek m�shol k�rdez�sk�dni, nem igaz?! - v�laszolta a n�, majd megindult a retteg�st�l leb�nult f�rfi fel�.
- K�rem, nekem csal�dom van otthon.
- Mint itt mindenki m�snak is, de ez nem v�ltoztat azon a t�nyen, hogy a maguk sorsa, a hal�l. - felelte, majd les�jtott �les kardj�val.

F�radtan n�zett fel az �gre, karcs� alakj�t f�nybe vonta a Hold, a szell� l�gyan ringatta �jfekete haj�t, s s�t�t, hossz� kab�tj�t.
- H�t igen, �gy l�tszik m�gis meguntad. - sz�lalt meg m�g�tte egy vele l�tsz�lag egy id�s, fiatal f�rfi.
- Az�rt ezt nem �ll�tan�m, Julian.
- Ugyan m�r, Noir, h�gocsk�m. Pontosan tudom, milyen �rz�sek kavarognak benned. Hagyj fel a keres�s�vel, onnan nem tud visszaj�nni.
- Tudod, � mindv�gig hitt az emberekben. Azt mondta, hogy nekik van mi�rt meghalniuk. Most k�rdem �n, ezek mi�rt teszik? - n�zett le a f�ld�n, v�rbe fagyva fekv� �rre.
- Ezek csak ostoba b�buk. Fogalmuk sincs a szabad �letr�l, hab�r besz�lnek r�la �s joguk is lehetne hozz�. Az ember nem v�ltozik: szereti, ha ir�ny�tj�k. K�nnyebb dolga van vele, mintha � maga d�ntene.
- Egy maroknyi �t�l milli� f�l�tt; nem is �rtem �ket.
- Ez a sorsuk. �lnek, majd meghalnak; nincs v�laszt�suk. A m�dszereik pedig egyre kegyetlenebbek a puszt�t�sban. Irigylem �ket, micsoda fant�zia?!
- Ki gondolta volna, hogy ennyi �vsz�zad ut�n, m�g mi fogunk t�l�k tanulni? - nevetett g�nyosan Noir.
- Ha m�r �k nem teszik? - �lcel�d�tt b�tyja - R�gy�jtasz? - ny�jtott fel� egy sz�l cigarett�t.
- �s most? Merre? - k�rdezte, mik�zben elfogadta �s meggy�jtotta a sz�lat.
- Fel, �szakra.
- Eg�szen Szib�ri�ba? - f�jta ki a f�st�t Noir csal�dottan.
- Igen, �gy tudom, ott bujk�l mostan�ban, im�dott �cs�m.
- Remek, �gyis r�g j�rtam ott. - felelte kedvtelen�l a l�ny.
- Indulhatunk? - ny�jtotta fel� kez�t Julian.
- Oui, dr�ga b�ty�m. - mosolygott Noir �rd�gien, majd v�gleg elt�ntek a s�t�ts�gben.





V�ge