Niela �rdekl�dve pillantott Illor�ra �s a vele �rkez� m�sik elfre. Az idegen arcvon�sai m�lt�s�got �s b�lcsess�get t�kr�ztek, termete magas �s ar�nyos volt, haja pedig, mint a legt�bb elfnek, cs�p�ig �r� �s ez�st�s sz�n�. Hossz� k�k lepelruh�t viselt, hozz� f�ldig �r�, aranyh�mz�ssel d�sz�tett pal�stot. Ami Niel�nak egyb�l felt�nt, hogy koron�t hordott a homlok�n.

- Niela, had mutassam be neked birodalmunk uralkod�j�t, Solufel kir�lyt.

A l�ny hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Nem sz�m�tott r�, hogy alkalma lesz tal�lkozni az elfek kir�ly�val is. V�g�l meghajolt Solufel el�tt.

- Fels�g...

- Isten hozott n�lunk Niela - v�laszolta a kir�ly k�zelebb l�pve. - K�rlek, gyere �s foglalj helyet - mutatott k�t k�nyelmesnek t�n� karossz�k fel�. A l�ny engedelmesen le�lt �s v�rta, hogy mit akar mondani neki a f�rfi.

Solufel bar�ts�gos tekintete hirtelen elkomorult, amint k�zelebb h�zta sz�k�t �s maga is elhelyezkedett benne. V�g�l n�h�ny pillanatnyi hallgat�s ut�n sz�lalt csak meg. - Niela, tudnod kell, hogy Garan meghalt.

A l�ny fel sem fogta r�gt�n az elhangzott szavak �rtelm�t, majd mikor tudatosult benne, hogy mit mondott az im�nt a kir�ly, arca els�padt �s seg�lyk�r� pillant�ssal n�zett Illor�ra. Az elf tekintete azonban ugyan olyan b�natos volt, mint az uralkod��. Niela l�tva, hogy ez nem csup�n egy f�lre�rt�s, Garan napl�j�ra meredt, mely ott pihent az �l�ben, majd szemei megteltek k�nnyel, amik lassan v�gigfolytak az arc�n. Solufel egy�tt �rz�en a v�ll�ra helyezte kez�t. A l�nyb�l ekkor felt�rt a zokog�s.

***

Pokoli sz�lvihar tombolt. Pokoli sz�lvihar egy olyan helyen, ahol t�bb m�ter h� bor�totta a talajt �s a h�f�v�st�l alig lehetett l�tni. A magas, d�lceg feny�f�k �gait szinte let�rt�k a r�juk nehezed� h�t�megek �s a t�bb sz�z lecs�ng� j�gcsap egy�ttes s�lya.

A t�volban k�t alak jelent meg, vastag bund�ban, lass�, de hat�rozott l�ptekkel k�zeledve az el�tt�k ny�l� barlang bej�rata fel�. Amint el�rt�k az enyhet ad� hasad�kot, az el�l �ll� szem�ly kioldotta az arc�t �v� s�lat �s ledobta a bundakab�t kapucnij�t. Ez a valaki nem m�s volt, mint Romeria. B�re kiss� kipirult a hidegt�l �s szapor�bban szedte a leveg�t is. Mindezek ellen�re tekintete el�gedetts�get t�kr�z�tt. K�s�r�je �s h�s�ges szolg�ja, Panteas, figyelmesen v�rta az �rny�kboszork�ny k�vetkez� l�p�s�t.

- Gyer�nk tov�bb - adta az utas�t�st a n�, azzal megindult el�re.

Nem kellett sok�ig v�rakoznia, a monoton k�folyos� egy id� ut�n kisz�lesedett �s egy hatalmas terembe torkollott. K�zep�n ott lebegett f�nyl� var�zsbotja egy m�ly g�d�r felett, melyben l�va fortyogott.

Romeria �pp k�sz�lt mag�hoz h�vni var�zs eszk�z�t, amikor hatalmas mennyd�rg�s r�zta meg a barlang falait. A boszork�ny szemei el� kapta a kez�t �s h�tr�lt n�h�ny l�p�st.

- Azt aj�nlom, j�l gondold, meg mit teszel! - d�rm�gte egy m�ly �rces hang a moraj ut�ni felkavarodott porfelh� f�gg�nye m�g�l. A hang tulajdonosa egy n�gy m�ter magas, hegyes t�sk�kkel bor�tott feh�r h� s�rk�ny volt. Fenyeget�en magasodott a k�t betolakod� f�l� �s t�mad�sra k�szen v�rt.

- Ezek szerint Te �rz�d a var�zsbotomat - k�z�lte t�nyszer�en Romeria, b�r cseppet sem �r�lt.

- Eltal�ltad n�mber - sziszegte a s�rk�ny.

- Akkor had vegyem le eme terhet a v�lladr�l - v�laszolta egyezkedve az �rny�kboszork�ny. - Ha megkapom a botot, Te is elhagyhatod v�gre ezt a siv�r helyet.

- Megd�bbent� a naivs�god - g�nyol�dott nevetve a s�rk�ny. - Nem tudom, hogyan szabadult�l ki a b�rt�n�db�l, de am�g �n itt vagyok, nem teszed r� a mocskos kezed arra a var�zsbotra! - ki�ltotta a l�ny, azzal megrohamozta a boszork�nyt.

Romeria hirtelen k�dd� v�lt, Panteas pedig egy macska �gyess�g�vel ugrott el a lecsap� mancs �tj�b�l. K�t sz�kken�ssel fent termett a sziklafalon �s onnan meredt a d�h�s s�rk�nyra.

A l�ny az �rny�kboszork�ny ut�n kutatott tekintet�vel. A n� m�g�tte jelent meg, a l�v�val teli g�d�r sz�l�n�l �llva. Kezeit v�llai magass�g�ba emelve egy ig�zetet mondott, mik�zben med�lja felcsillant �s izzani kezdett. A g�d�rb�l ekkor karmos mancsok ny�ltak fel, �m k�zel sem voltak h�tk�znapiak, mivel �gy t�nt, hogy eleven l�va alkotja �ket. A mancsokhoz ezut�n fejek �s testek is p�rosultak, mire v�g�l 6 tagbaszakadt l�vatigris n�zett farkasszemet a s�rk�nnyal. Vicsorogva �s morogva m�regett�k v�rva alkot�juk parancs�t. Romeria sz�ja sark�ban kegyetlen mosoly bujk�lt.

- T�pj�tek sz�t! - utas�totta szerzem�nyeit, akik kim�rt l�p�sekkel, mint, ahogy a vad�sz szokta becserk�szni pr�d�j�t, kezdt�k k�r�lvenni a var�zsbot �rz�j�t. A h� s�rk�ny azonban nem rettent meg ilyen k�nnyen. Nagy leveg�t vett, majd jeges sz�ll�ketet k�ld�tt ellenfelei fel�. A l�vatigrisek sz�tugrottak, de ekkor m�r nem v�rtak tov�bb, egyszerre nekirontottak a s�rk�nynak. El akart�k kapni a nyak�t, azonban ez csak az egyik�knek siker�lt, a t�bbiek a l�ny mellkas�ba, v�llaiba �s h�t�ba tudtak belemarni. A s�rk�ny felord�tott �s pr�b�lta ler�zni mag�r�l a besti�kat. Hevesen l�b�lta a fej�t ide-oda, ezzel a nyak�ba csimpaszkod� l�vatigrist siker�lt lend�letb�l a falhoz v�gnia. Egy m�sikat a mancs�val z�zott apr� darabokra, a t�bbieket pedig hossz�, t�sk�s fark�val pr�b�lta elpuszt�tani. H�rom l�vatigris m�g �gy is talpon maradt, viszont a s�rk�ny b�re t�bb helyen is s�lyosan meg�gett �s felszakadt. Sebeib�l patakokban folyt a v�r. Kiss� zih�lt a heves csata ut�n �s tudta, hogy miel�bb v�geznie kell az �rny�kboszork�nnyal, ha s�r�l�sei miatt nem akar alul maradni.

A marad�k l�vatigrisek �jra megrohamozt�k, h�rman, h�rom ir�nyb�l, �gy a s�rk�ny a magasba ugrott �s sz�rnyait sz�tt�rva felrep�lt a barlang tetej�ig. Onnan ind�tott ellent�mad�st, �m most Romeri�t vette c�lba. Egy �jabb jeges sz�ll�ket seg�ts�g�vel pr�b�lta letasz�tani a n�t a m�g�tte l�v� g�d�rbe, �m a boszork�ny ekkor maga el� tartotta med�lj�t, amib�l �rv�nyszer� l�ngok t�rtek el� semleges�tve a t�mad�st. A j�g �s a t�z tal�lkoz�s�nak k�sz�nhet�en feh�r p�ra keletkezett, mely eltakarta mind Romeri�t, mind a l�vatigriseket, �gy a s�rk�ny csak a fortyog� l�va halv�nypirosas k�rvonalait l�tta a k�dfelh�n �t. Kicsit lejjebb ereszkedett, hogy jobban r�l�sson az alatta fekv� ter�letre.

Alig, hogy p�r m�terrel a talaj felett lebegve k�melt, a tejszer� p�rafelh�b�l v�ratlanul egy alak ugrott a mellkas�ra �s miel�tt a s�rk�ny b�rmit is tehetett volna, t�mad�ja szuronyszer�, karmos kez�t belev�gta az ott l�v� v�rz� sebbe. A l�ny felki�ltott �s szinte azonnal b�n�t� �rz�s futott v�gig eg�sz test�n, amikor meg�rezte, hogy ellenfele megmarkolja a sz�v�t. A s�rk�ny elvesztette egyens�ly�t, sz�rnyai elernyedtek �s h�trazuhant a f�ldre, felkavarva a terjeng� k�d�t. Hatalmas puffan�ssal �rkezett a talajra, az eg�sz hegy bel�remegett. H�r�gve kapkodta a leveg�t �s pr�b�lt feln�zni a sz�v�t szorongat� alakra, aki nem m�s volt, mint Panteas. A f�rfi �lvezettel az arc�n tekintett �ldozat�ra, karja k�ny�kig a s�rk�ny test�ben volt, szemei �jfeket�n csillogtak.

- L�tod, l�tod... - sz�lalt meg a k�zeled� Romeria g�nyos hangon, nyom�ban a l�vatigrisekkel. - Addig kellett volna elfogadnod az aj�nlatomat, am�g volt r� lehet�s�ged.

- Menj a pokolba... - sziszegte a s�rk�ny, azzal, utols� erej�vel meglend�tette Romeria fel� t�sk�s fark�t. Siker�lt s�rolnia vele az �rny�kboszork�ny arc�t, aki felsikoltott a f�jdalomt�l �s h�trazuhant.

Panteas l�tva a s�rk�ny tett�t �sszeroppantotta annak sz�v�t, �m nem volt el�g gyors, mivel �rn�je �gy is megs�r�lt. Romeria ny�sz�r�gve szor�totta kez�t felhas�tott arc�ra, melyet teljesen pirosra festett a v�re. Panteas odasietett a n�h�z �s �l�helyzetbe seg�tette. A boszork�ny nagyon d�h�s volt, ugyan akkor pokolian f�jt az arca.

- Nyomorult f�reg... - sz�rte fogai k�zt az imm�r halott s�rk�nynak c�mzett szavakat, majd var�zserej�vel gy�gy�tani kezdte s�r�l�s�t. - Eml�keztess r�, hogy amint a d�monok �tveszik a vil�g felett az uralmat, �rtassam ki az �sszes s�rk�nyt a f�ld sz�n�r�l - mondta gy�l�lett�l ittasan a mellette guggol� szolg�j�nak.