Soha nem voltak nagy �lmaim… soha nem akartam a vil�got, nem akartam hatalmat, p�nzt, h�rnevet. Egy �lmom volt csak f�ldi l�tem sor�n: azt szerettem volna, hogy szeressenek. Szerelemmel, bar�ts�ggal, odaad�ssal, h�s�ggel, mint �n tettem ezt annyi haland�val. Szerettem �ket, mert �gy �reztem, nekik kij�r, hogy �gy tegyek. Mindenkinek joga van a boldogs�ghoz. �s sz�ks�g�k van a szeretetre. Mint ahogy nekem is sz�ks�gem lett volna r�, annyi, annyi �ven kereszt�l, de mivel ezt nem kaptam meg, halv�nyodni kezdtem, feh�r sz�rnyaim piszkossz�rk�v� v�ltak, majd lassan kihullottak tollaim.

F�ldre �rkez�sem pillanat�ban nem tudtam, mi�rt olyan fontos, hogy valakinek bar�tai legyenek. Bevallom, nem voltam nyitott ezekre a kapcsolatokra, de soha senki nem is akart a bar�tom lenni. Nehezen ismerkedtem az emberekkel, nehezen fogadtam el a k�zeled�s�ket, m�g egyszer, sok �v ut�n megt�rtem. R�j�ttem, fontos, hogy olyanok vegyenek k�r�l, akikre sz�m�thatsz, mert az �let n�lk�l�k nagyon neh�z. F�ltem, hogy elj�tszottam az es�lyeimet, de szerencs�m volt. �jabb lehet�s�get kaptam. Itt t�nyleg elkezdtem ismerkedni, megismertem olyan �rz�seket, amikr�l �lmomban se gondoltam volna, hogy l�teznek… Milyen nagyszer�, felemel� �s magasztos �rz�s szeretni, �s szeretve lenni.

Amikor �gy �reztem, k�sz vagyok kit�rni a sz�vem, rosszul d�nt�ttem. Ez ind�tott el lefel� a lejt�n. Egy angyal lelk�n a sebek nem gy�gyulnak, csak az tudja begy�gy�tani, aki megsebezte. De az emberek nem foglalkoznak egym�s lelk�vel. �gy tartj�k, amit nem l�tni, az nincs is, �gy a l�lek, mivel megfoghatatlan, nem l�tezik. Amikor rossz fel� fordultam, sok�ig azt hittem, az a helyes ir�ny, szerettem a napf�nyt, a sz�l susog�s�t, a madarak �nek�t, ami v�gigk�s�rt r�vidke utamon. Azonban egyik pillanatr�l a m�sikra egy s�t�t erd�ben tal�ltam magam, ahol egy �ri�si sz�rny m�rgezett szavaival a sz�vembe �s lelkembe markolt.

�gy �reztem azokt�l a mondatokt�l, mindig egy-egy t�ske d�fi �t a sz�vem, �n pedig csak �lltam tehetetlen�l, potyogtak a k�nnyeim �s nem �rtettem, mit tettem rosszul. H�t az volt a baj, hogy teljes sz�vemb�l szerettem? Lehet hiba az ember �let�ben, ha valakiben megb�zik, aki azt hazudja, meg akarja �t ismerni, majd eltasz�tja mag�t�l? Ki volt a hib�s? �n, ebben biztos vagyok. Tudtam, t�bbet nem b�rok a szem�be n�zni ugyan�gy, m�gis, legk�zelebbi tal�lkoz�sunkkor azt akartam, legyen olyan, mint volt. Nem kellett volna sok, csak egy „sajn�lom”. Manaps�g az emberek azt hiszik, ha bocs�natot k�rnek, kevesebbek lesznek. Hogy megal�zz�k magukat egy egyszer�, sz�vb�l j�v� sz�val. Akkor, aznap m�g meg tudta volna menteni a lelkem. K�s�bb m�r senki nem lett volna k�pes r�.

A maszk, amit a napf�nyben levettem, mert zavart a tiszt�nl�t�sban, visszaker�lt arcomra, a lelkem, amit k�pes lettem volna p�r nappal azel�tt kit�rni a vil�gnak, most �jra rengeteg fallal v�dtem. Nem tal�lkoztam vele t�bbet. Azt hittem, m�r el is felejtett. Nem akartam, hogy tudja, mit tett velem, hogy att�l a napt�l fogva �jra f�ltem az emberekt�l. F�ltem valakinek a kez�be adni a kulcsot, ami megnyitja a lelkem a vil�gnak. Legut�bb vissza�ltek vele.

F�ldi alakom p�r �ve teljesen megsz�nt l�tezni. Elj�tt a temet�semre. S�rt. Megd�bbenve n�ztem az arc�t egy k�zeli domb tetej�r�l. Nem l�thatott egem. Nem is ismert volna meg. A kedves l�nyb�l �jra egy ragyog� angyal lett, kihullott tollaim hely�re �jak n�ttek. M�g aznap �j feladatot kaptam. A legnagyobbat, �s legragyog�bbat, amit csak egy angyal k�v�nhat mag�nak. �rangyal lettem. Nem is ak�rkinek az �rangyala. Az �v�. Minden l�p�s�t k�vetem, �vom a lelk�t, �gy, ahogy � sose volt k�pes �vni az eny�met. A szeretetem soha nem halt meg, �r�kre bele�gett a sz�vembe, mint az a p�r h�t, amit a boldogs�g ragyog� �sv�ny�n t�lt�ttem vele.