Miért sír a bohóc?
Veronica von Krolock 2008.10.28. 21:23
Novella, befejezett történet.
Anya, miért sír a bohóc? Miért szomorú? Hiszen annyira vicces… Tudod, én nem szeretem a bohócokat. De ő sír. Anya, mondd, miért? Hisz nincs semmi gondja. Vagy az a baja, hogy ő bohóc? Hogy a közönség kineveti? Mondd, anya, a bohócnak fáj a nevetés? Rossz neki, ha az emberek kikacagják, hahotáznak rajta? Akkor a bohóc szíve megfájdul? Olyankor folynak végig óriási bohóckönnyek a kifestett arcon?
Mondd, anya, miért sír a bohóc? Hisz mindenki szereti… vagy nem szeretik? Az a baja, hogy egyedül van, magányos, hogy nem ölelték meg szívből, szeretettel? Mindig azt hittem, a bohócok nem sírnak. Ő mégis. Anya, segítsünk neki! Ne hagyjuk, hogy szomorú legyen! Egy bohóc nem lehet szomorú.
Anya, nézd, annyira fura! A szája nevet. De ha a szája nevet, akkor a szeméből miért peregnek könnyek?
Anya, mondd meg nekem, miért sír az a bohóc? Fáj neki valami? Fáj, hogy vidámnak kell lennie, akkor is, ha nem tud? Hogy nevetnie kell, pedig a szíve összetört? Fáj neki az arcára festett boldogság? Egyáltalán igaz volt valamikor?
Anya, mi van a festék alatt? Mi van a vidám maszk alatt? Könnyek és bánat? Ő tud szeretni, mondd, anya? Van valahol egy bohóclány, aki megszünteti az ürességet a szomorú szívben? A bohócoknak az a munkájuk, hogy nevessenek? Akkor én sose lennék bohóc. Nem szeretnék sírni. De megértem őt. Én is biztos sírnék. És ha én lennék az a bohóc, akkor valaki ugyanígy sajnálna engem, anya? Szerinted, lenne valaki, akinek megesik a szíve a szomorú nevettetőn?
Anya, elmondhatom neki? Elmondhatom, hogy nem akarom, hogy szomorú legyen? Hogy nevessen, az a lényeg? Hogy a szeméből hulló gyémántok nem oldanak meg semmit, csak ezt a hihetetlenül erős szétfeszítő érzést csökkenthetik, amit érzek most én is, és fáj, fáj, hogy sírni látom, hogy rossz neki.
Anya… a bohócmaszk szép lassan lefolyik a keserű könnyek alatt. Az emberek már nem nevetnek rajta. Sajnálják, pedig nem sajnálatra, szánalomra, hanem megértésre van szüksége. Egy ölelésre, egy mosolyra, amikor RÁ mosolyognak, arra, aki igazán Ő, nem a színes arcú alakra, aki még csak nem is hasonlít rá.
Anya, nézz rá! Mi a baja? Mondd el nekem, kérlek! Miért sír az a bohóc?
|