Mika G. Kenneth professzor a fej�t r�zva �lt az �r�asztal�n�l �s sz�vb�l el�tkozta azokat a napokat, amilyen a mai is volt. Az es� esett, neki eg�sz nap el�ad�sai voltak, ami nem is lenne meger�ltet�, ha arr�l tarthatna besz�mol�kat, amik igaz�n �rdeklik. �m a tudom�ny mai �ll�sa szerint a v�mp�rok nem l�teznek, b�rmennyi bizony�t�kot is halmozott fel ennek c�fol�sa �rdek�ben. Teh�t kedvenc t�m�ja, vagyis hogy az �l�halottak legend�ja nem is annyira fikci�, tilt� list�ra ker�lt a d�k�n parancs�ra, �gy a k�l�nb�z� misztikus, mesebeli �s csod�latos l�nyek is. A professzor pedig tov�bb tarthatta a mitol�gi�r�l �s fantasztikumr�l az el�ad�sokat an�lk�l, hogy b�rmit el�rult volna hallgat�inak abb�l, hogy amir�l besz�l, nem kital�ci�. Egy id� ut�n leadta az ezzel foglalkoz� tant�rgyait, mivel �gy �rezte, becsapja di�kjait, �s irodalomprofesszork�nt v�llalt �ll�s egy m�sik egyetemen, ahol nem merte megeml�teni felfedez�seit.

M�r r�gen v�ge volt az �r�inak, � m�g mindig dolgozatokat jav�tott. Nem volt sok kedve elindulni, a vihar egyre jobban er�s�d�tt, szinte negyed percenk�nt vill�mlott, a d�rg�s pedig mintha egy �r�ja nem akarna abbamaradni, folyamatosan, halkan duruzsolt. A h�ta m�g�tti �ri�si ablakot egy fa�g �temesen verte, a vihar zajai egybemos�dtak, �s nyugtat�an hatottak a f�rfi fesz�lt idegeire. Az �r�j�ra n�zett, �s nagyot s�hajtva vette �szre, hogy m�r megint elm�lt nyolc �ra, �s ideje hazaindulnia, hacsak nem akarja, hogy az �jszakai port�s �jfent megjegyz�seket tegyen r�, ami�rt harminchat �vesen nincs ki�rt hazat�rnie. Letette a tollat, a dolgozatokat az aktu�lis �vfolyam mapp�j�ba cs�sztatta, �s megd�rzs�lte a szem�t.

Miel�tt elindult volna, kil�pett az irod�j�b�l, �s a folyos� v�g�n lev� mosd� fel� vette az ir�nyt. Kezet mosott, majd az arc�t is le�bl�tette j�ghideg v�zzel, �gy n�zett vissza t�k�rk�p�re. Magas, sportos, izmos f�rfi volt, lapock�ig �r� haj�t kif�s�lte homlok�b�l, �s �ltal�ban egy fekete b�rszalaggal l�farokba k�t�tte �ssze s�r�ny vastags�g�, �jsz�n�en csillog� tincseit. Barna szemei l�gyan �s f�radtan csillogtak a neonf�nyben, �s kicsit v�r�sek voltak a folyamatos olvas�st�l. Soha nem hordott �lt�nyt, mint a t�bbi professzor, �gy gondolta, a farmer �s p�l� vagy egy ing is t�k�letesen megteszi, majd ha ki�regszik, �s nem �rzi j�l mag�t ezekben a ruh�kban, � is �lt�nyben �s p�r sz�mmal nagyobb k�t�tt mell�nyben fogja tartani �r�it, de addig is, neki ez t�k�letes volt. Sokan sz�lt�k meg laza, szinte vadnyugati k�lseje miatt, de j� tan�r volt, a di�kok szerett�k, �gy egy id� ut�n m�r nem sz�lt�k meg �lt�z�k�t. F�radt �s g�nyos mosolyt villantott a f�radt f�rfire a t�k�rben, majd megt�r�lte az arc�t, �s elindult vissza a szob�j�ba.

Ahogy a folyos�ra l�pett, felt�nt neki, mennyivel hangosabb lett a vihar, mintha valamelyik szob�ban nyitva maradt volna az ablak. Tudta, ha val�ban ez t�rt�nt, � nem sokat tehet, mivel kolleg�i mind z�rt�k irod�juk ajtaj�t, neki pedig csak a saj�tj�hoz volt kulcsa. Min�l k�zelebb �rt az irod�hoz, a vihar ann�l jobban hangosodott. K�v�ncsian nyitotta ki az ajtaj�t, amit a vad sz�l azonnal kit�pett a kez�b�l, �s felt�rult a harct�rk�nt kin�z� szoba k�pe. Az ablak sarkig nyitva volt, a f�gg�nyt a sz�l vitte, cib�lta, mag�val akarta ragadni a s�t�ts�g. A pap�rjai �ssze - vissza hevertek az asztalon �s a f�ld�n, a sz�nyeg vizes volt, ahol el�ztatta az es�.

- Mi a fene – mondta f�lhangosan, az ablakhoz l�pett, �s bez�rta azt. Ahogy v�gign�zett a szob�n, valami megragadta a figyelm�t, de el�sz�r nem tudta mi. �jra v�gigfuttatta a szemeit az asztalon, falakon, padl�n, majd a sz�nyegen akadt meg a tekintete �s kir�zta a hideg. Ugyanis j�l kivehet�, vizes l�bnyomok l�tszottak a vil�gos anyagon. Sose szerette ezt a sz�nt, mivel minden kosz megl�tszik rajta, nem besz�lve a l�bnyomokr�l. K�vette a furcsa alak� v�zt�cs�kat, amik k�t fekete csizm�n�l v�get �rtek. Lassan emelte fel a fej�t, hogy megn�zze ki lehet k�s�i l�togat�ja. Fekete nadr�g, ugyanilyen sz�n� k�peny, amir�l legnagyobb d�bbenet�re nem cs�p�g�tt v�z, hossz�, der�kig �r� ez�stsz�n� haj omlott le az ismeretlen v�ll�n �s h�t�n, ami szint�n sz�raz volt, majd feln�zett a leghihetetlenebb k�k szemekbe, amiket valaha l�tott. Egy kicsit lejjebb villantotta a szem�t, csak hogy biztos legyen… nem t�rt�nhet meg… m�g egyszer nem. De a f�rfi ajkai ekkor mosolyra h�z�dtak �s felvillantak a borotva�les, hossz�, h�feh�r szemfogak.

- J� est�t, Professzor. Rem�lem, megbocs�jtod hirtelen megjelen�semet. A nevem Daniel.

- �rvendek, Daniel. Minek k�sz�nhetem a l�togat�s�t? – Intett a v�mp�rnak, hogy �lj�n le, majd � is helyet foglalt az asztal m�g�tt �s �sszefonta hossz� ujjait, hogy eltitkolja azok remeg�s�t.

- Tegezz nyugodtan, Mika. �s nem kell f�lned, nem akarok bajt okozni. Csup�n besz�lgetni szeretn�k. �gy v�lem, rengeteg k�rd�sed van. Tudok a kutat�saidr�l, amiket Erd�lyben, itt Angli�ban, �s az �llamokban v�gezt�l. Igaz�n elismer�sre m�lt�, hogy tudtad k�l�nv�logatni a sz�nalmas k�s�rleteket az igazi, �rt�kes irom�nyokt�l, de hiszen ez a dolgod, nem v�letlen�l lett�l h�res professzora a misztik�nak, ha fogalmazhatok �gy. Teh�t: k�rdezz. Egyetlen k�rd�sre van lehet�s�ged, amire teljesen �szint�n fogok v�laszolni. Titkok, t�nyek, megtudhatsz mindent, amit szeretn�l. De csak egy k�rd�s, ne feledd.

- �s mit v�rsz ez�rt cser�be? Tiszt�zni szeretn�m a felt�teleket, am�g nem k�s�. Egyszer elbuktam egy v�mp�rral egy ilyen alkalommal, mert nem tiszt�ztunk mindent. Nem akarok m�g egyszer ebbe a hib�ba esni.

-  M�r nem vehetn�k el t�led semmit, Mika. Az a t�rsunk m�r elvette, ami sz�modra a legfontosabb volt, m�r a nyom�ba se �rhetn�k. Nincs csapda. Nincs apr� bet�s r�sz, ahogy ti, sz�nalmas emberek mondj�tok.

- Amikor az a v�mp�r megl�togatott, mes�lt nekem sok mindenr�l, miel�tt kilyukasztotta a b�r�met. Biztos voltam benne, hogy meg fog �lni, hogy ember ilyen tud�ssal, amit �tadott nekem, nem �lhet. M�gis �letben hagyott, �s nem v�ltoztatott �t sem. Mondd, Daniel. Nem f�lsz att�l, hogy �r�kk�? – A v�mp�r d�bbenten meredt az el�tte �l� fiatal professzorra, aki feltette azt a k�rd�st, amire a v�laszt �vsz�zadok �ta nem tudta megfogalmazni.

- �rdekes �s meglep� sz�momra, hogy ezt k�rdezed. R�g�ta pr�b�lom megfejteni annak a sz�nak a jelent�s�t, hogy �r�kk�. �r�kre. Egy meghat�rozhatatlanul nagy id�, felfoghatatlan m�g nekem is, aki m�r k�tsz�z �ve vagyok halhatatlan. Tudod, annak, ahogy �n �lek, is l�teznek h�tr�nyai. Hib�t hib�ra halmozok, mint az emberek. De �k k�pesek felejteni. �n ennek a k�tsz�zharminc �vnek, amit eddig �sszesen �ltem, minden egyes perc�re, hib�j�ra krist�lytiszt�n eml�kszem. �n nem felejthetek, nem gondolhatok arra, hogy egyszer nem leszek, nem tudom elt�r�lni a rossz gondolatokat, hisz mindig csak az est�ben l�tezhetek. �r�kk�. Az emberek, hogy boldogan �lj�k le azt a kis id�t, ami megadatott nekik, k�nnyen elfelejtik a rosszat, a sz�pre eml�keznek, azokra az emberekre, akik j�t tettek vel�k, m�g a rosszat elf�jj�k magukt�l, mint a viharos sz�l a falevelet. Ha olyan az id�, mint most, arra gondolnak, hogy nem baj, majd holnap kis�t a nap. Nekem nincs m�snapi naps�t�s. Ha lenne, meg�lne. Sz�momra nincs olyan, hogy a holnap szebb lesz. Minden este ugyanaz. Hetente vad�szom, hogy ne fonnyadjak el, �s haljak meg k�nok k�zepette. Egy�bk�nt meg az utc�kat j�rom, �s pr�b�lok emberk�nt �rezni, sz�pnek tal�lni a langyos ny�rest�ket, a csillagokat, de nem megy, Mika. Belef�radtam. Abba, hogy �lek. Hogy megpr�b�lok r�j�nni, mi is az, hogy �r�kk�. Minden este, amikor jobban belegondolok, �rzem, hogy egy l�thatatlan nagy er� a v�llamra telepszik, �s nem ereszt. Nyom a f�ld fel�, m�g szinte t�rdre rogyok a s�lyt�l �s akkor egy pillanatra tudom, milyen s�lya van egy sz�nak. Becs�ld meg az �leted, Professzor. Keress valakit, aki�rt �rdemes �lned, aki szeret. Ne hagyd, hogy a hib�k, amiket elk�vett�l, v�gigk�s�rjenek az �leteden. K�v�nom, hogy l�gy boldog. �r�kk�. �n soha nem lehetek az. – A v�mp�r fel�llt a sz�kr�l �s a kez�t ny�jtotta Mika fel�. A szem�ben k�nnyek csillogtak. A f�rfi hitetlen�l n�zte az elhom�lyosult krist�lyk�k szemeket. – Ne lep�dj meg, Professzor. Nekem is vannak �rz�seim. �s ezt a f�jdalmat fogom hordozni, m�g �lek, azt�n egyszer csak el�g lesz, amikor nem b�rom m�r az �r�kl�t s�ly�t, tudom, mit kell tennem. K�sz�n�m, hogy meghallgatt�l. Elj�nn�k m�skor is hozz�d, de nem f�gghetek egy embert�l sem. �ket csak elvesz�tem. Az pedig f�jdalmas. �r�kk� elvesz�teni a bar�taidat, legsz�vesebben meghaln�l, csak hogy ne l�sd �ket szenvedni, meg�regedni… nem nekem val� ez. Viszl�t, Mika. L�gy boldog.

A v�mp�r elt�nt, Mika d�bbenten rogyott le a sz�k�be. Nem tudta, �lmodott-e, vagy val�ban ott volt a furcsa, ez�sthaj� f�rfi? �gy d�nt�tt, nem �rdekes. Hinni akarta, hogy megjelent n�la a fekete k�penyes Daniel, �s megfogadta, �r�kk� eml�kezni fog r�. Addig, am�g az az �r�kk� sz�m�ra tart. Tal�n m�g p�r napot, hetet, de lehet, hogy �vtizedeket. Le�lt, �s gyorsan v�zlatot �rt a m�snapi �r�j�hoz. Tov�bb akarta adni, amit a v�mp�r mondott. Azt szerette volna, hogy a di�kok eml�kezzenek r�, �s adj�k tov�bb m�soknak. Az igazat nem mondhatta, �gy az �r�j�t m�snap �gy kezdte: �lt egyszer, �vsz�zadokkal ezel�tt egy csod�latos ember… hihetetlen, de a bar�tomnak tartom �t, mert olyan szavakat mondott, amik �r�kk� �rv�nyesek… amik seg�tenek az embereknek helyesen �lni… A nagy el�ad� legt�volabbi, legs�t�tebb sark�ban ekkor egy ez�st�s villan�st l�tott, mintha valakinek a haj�t lebbentette volna meg egy k�sza szell�. Mika elmosolyodott �s ezt a mosolyt majd az ezt k�vet� szavakat, soha, senki nem felejtette el, aki aznap a teremben tart�zkodott.