"Let's play a game of two, I'll play God, and you play You,
Let's play a game tonight, I'll play Dark, and you play Light..."*
Csak futottam, mint egy őrült, követve érzéseim. Száguldottam utcákon, sikátorokon keresztül. Fellöktem pár halandót, de nem érdekelt. Most csak az lebegett a szemeim előtt, hogy láthassalak. Hamarosan kifulladva érkeztem meg a Notre Dame előtti térre. Ott ültél a hatalmas katedrális lépcsőjén. Ledermedten álltam. Hat év... Biztos ilyen sok volt? Szinte semmit sem változtál.... Ugyanolyan vidámak voltak szemeid, és a szád. Csak a hajad lett hosszabb, arcod valamivel férfiasabb. De ugyanolyan esetlennek, és ártatlannak néztél ki, mint hat évvel ezelőtt.
Észrevettél. Rám emelted tekinteted. Megannyi kérdés volt benne. Az első, a miért volt.
- Miért? Miért hagytál ott? Miért nem magyaráztad el? Mért hagytál szenvedni? - kérdezted keserűen.
- Nem csat te szenvedtél... - suttogtam, s közelebb sétáltam. Előtted álltam meg. - Ott kellett hogy hagyjalak. A Malkaviták folyamatos fenyegetést jelentettek ránk, s mi öten nem állhattunk szembe egy egész klánnal. Amúgy is öngyilkos akció volt újra visszatérni Iowába akkor. Már egyszer elüldöztek minket.
Hallgattál. Vártad a folytatást. Milyen gyönyörű vagy...
- Nem magyaráztam el, mert úgysem hittél volna nekem. Nem vagyok ember. 1335 óta az Éjszaka Gyermeke vagyok. Véren élek, és embereket ölök. Én nem öregedtem volna meg, de te igen. Látnom kellett volna, ahogyan egyre közelebb húz magához a Halál. Aztán feldolgozni az elvesztésed. Sosem voltak vámpírként halandó barátaim, nem tudom milyen érzés elveszíteni valakit, aki fontos. Nem voltam még soha szerelmes. Új volt nekem minden, amit adtál. És hogy mért hagytalak csak úgy ott? Én sem tudtam mit kezdeni a helyzettel... Nem tudtam, mit mondjak, vagy tegyek. Könnyebb volt elmenekülni. Ezerszer bántam meg. De így alakult, meg már nem tudom változtatni. Sajnálom.
Felálltál, és közelebb jöttél. Átöleltél, ami hirtelen ért.
- Úgy hiányoztál! Nem múlt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád! - suttogtad
- Én is állandóan rád gondoltam - mondtam, és átöleltem vékony tested. Ó, hogy mennyire vágytam rád!
Óráknak tűnő percekig álltunk így, s reméltem, hogy soha többé nem veszítelek el.
- Mesélj el mindent. - kérted, s én eleget tettem kérésednek.
Elmeséltem, hogy hogyan lettem vámpír, milyen volt Lasombrának lenni, miért léptem ki, hogyan szedtem össze a barátaim, és hogy mit csináltam miután otthagytalak.
- És te? Veled mi történt? - kérdeztem
- Festő akartam lenni, és az is lettem. Miután elhagytál, egyfolytában alkottam. És kerestem. Vámpírokat, hátha a nyomodra bukkanok. Aztán találkoztam Seth - el...
- Mi? - szakítottam félbe. – De hát ők akartak megölni minket!
- Tessék? Nekem azt mondta, hogy a barátod. Azt mondta, segít megtalálni, és vámpírrá tesz, hogy örökké együtt legyünk... - magyaráztad
- Átvert... Az a mocsok! - dühöngtem
- Ne haragudj... - suttogtad
- Nem a te hibád - mondtam, és megsimogattam az arcod. - Majd megoldjuk valahogy, és aztán együtt leszünk...
- Scar, kérhetek valamit? - csak te hívtál régi Lasombra becenevemen.
- Igen, Nicki? - ha már becézgetjük egymást...
- Csinálj belőlem vámpírt!
- Mi?
- Örökké veled akarok lenni Sötét Istennőm... - suttogtad
- Biztos ezt akarod? A halhatatlan lét nem könnyű. Halandó családod és barátaid el kell felejtened. És látni, ahogyan a világ elpusztítja önmagát...
- Igen, ezt akarom! Veled lenni örökké! - makacs vagy, de ezt szeretem benned...
- Olyan ártatlan vagy... Fény és Sötétség... Ezek vagyunk mi - mosolyogtam
- Ellentétek vonzzák egymást... - mondtad, és elmosolyodtál.
- Rendben, ha ezt akarod, legyen. De ne itt - adtam meg magam.
Már indultam volna, mikor visszarántottál egy szenvedélye csókra. Fantasztikus érzés volt újra érezni ajkaid ízét. Ilyen lenne a mennyország, ha létezne...
- Induljunk - szakítottam meg a csókot. Kézen fogva húztalak végig egész Párizson, s te készségesen követtél. Végül az Aprószentek temetőjébe vezettelek. Mármint abba, ami megmaradt belőle. Besétáltunk a temető mélyére, majd egy kripta előtt állítottalak meg. Mosolyogtál, mire én értetlenül néztem rád.
- Szeretlek.. - suttogtad magyarázatképpen.
- Én is szeretlek.. - mondtam, majd megöleltelek.
- Milyen kár, hogy ezt a romantikus pillanatot meg kell szakítanom! - szólalt meg egy gúnyos hang mögöttünk.
- Mit akartok még? Nicki nem lesz Malkavita! - mordultam Seth - re.
- Ha egy Malkavita kinéz egy áldozatot, akinek át akarja adni a Sötét Ajándokot, akkor az áldozat úgyis az övé lesz.. - mondta a fekete
- Akarsz fogadni? - kérdeztem összehúzott szemekkel.
- Nem akarok Malkavita lenni! Átvertél! - szólt közbe a hátam mögül Nicki
- De végül is viszont láthattad életed szerelmét, akiben mellesleg nem bíznék meg a helyedben. Veszélyes egy olyan vámpírral összeállni, aki megpróbált Istent játszani....
- Miről beszél Scar? - kérdezte értetlenül kedvesem.
- Ó, nem is mesélted neki? Hogy lehet, hogy ez kimaradt? Majd én elmesélem...
- Fogd be! - kiáltottam rá.
- Ugyan, hát titkolózol előtte? - kérdezte gúnyosan.
Tudtam, ha most nem engedem neki, hogy elmondja Nickinek amit akar, ellenem fordíthatja. Ezt pedig nem akartam.
- Hát akkor kezdjük is a mesét. Mint tudod, Scar Lasombra volt. A Lasombra a Sabbath vezető klánja, ha lehet azt az anarchista klánt egyáltalán vezetni. Erős klán, de sokan fordulnak társaik ellen. Scar mikor elérte az Ancilla rangot, vagyis száz - kétszáz évnyi vámpírlét állt mögötte, új klánt akart létrehozni. Követőket toborzott, és legyilkolta fajtársait, akik nem csatlakoztak. Egy olyan klánt akart, ahol ő írja a szabályokat. Végül az Öregek leállították, mikor veszélyeztetni kezdte a klán létét. Híveit legyilkolták, azonban ő elmenekült. Milyen sokat menekülsz... Szóval azóta kitagadott Lasombra, nem pedig kilépett...
- Nem számít! Az már a múlt! Én akkor is szeretem! - jelentette ki Nicki
- Mindegy, ma itt mindketten meghaltok. - szólt közbe Damien.
- Akarsz fogadni? - kérdezte Doom
- Seldon! Grotesque! NecrO! Doom! - soroltam megjelenő barátaim nevét.
- Nem hagyunk meghalni kedvesem! - vigyorgott Grotesque
- Ha te meghalsz, ki lesz az én értelmes társaságom ezek közt? - színpadiaskodott Seldon.
- Ezért még számolunk... És ki fog velem vandálkodni? - kérdezte NecrO
- Na jól van! Ebből elég! - visított Sissy.
Megkezdődött a harc....
*DeathStars - Play God