XXVI.

Beteg voltam, Wilde �polt. D�h�s volt r� Constance, Bosie �s Ross, de � hajthatatlan maradt.
Aggodalom t�kr�z�d�tt az arc�n, mondta, d�h�s r�m, ami�rt nem vigy�ztam magamra el�gg�.
Constance azt mondta, felesleges velem t�r�dnie, �s k�l�nben is csak m�g rosszabb h�re lesz, ha megtudj�k, hogy egy fiatal l�nyt gy�gy�tgat... Mit fognak r�la gondolni? Wilde ir�nti k�ts�gbeesett szeretete �s a t�rsadalomnak val� megfelel�s v�gya k�zd�tt benne. Meg a f�lt�kenys�g. Wilde mi�rt t�r�dik velem, mi�rt nem a saj�t fiaival?
Vyvyan �s Cyril Wilde mes�it mondt�k nekem est�nk�nt.
Bosie hallgatott, k�vette Wilde-ot, b�rhov� ment, s�rtett szerelemmel. V�d volt a szemeiben, hogy m�r megint nem vele t�r�dnek, hogy Oscar, most megint mit csin�lsz �s mi�rt? Sajn�ltam Bosie-t.
Ross, aki tal�n egy kicsit m�g kedvelt is, besz�lgetett velem, ha Wilde nem �rt r�, de m�g ink�bb mellettem maradt, ha � is ott volt. Bosie sosem tart�zkodott egy l�gt�rben velem �s Ross-szal. Robert Ross h�l�s volt nekem.
Cs�ny�n lefogytam, Wilde is sz�rk�nek t�nt mellettem, de v�g�l m�gis fel�p�ltem.
Wilde, Constance, Bosie �s Ross analitikus hangulatban figyelt�k utam, mint emberek �s archet�pusok, �s n�ha talpra�ll�tottak, ha megbuktam, megpofoztak, ha t�vedtem, de soha nem t�r�tettek m�s �tra, m�g ha tudt�k is, mennyire rosszfel� megyek...

XXVII.
(P�tverzi�)

Megk�rdeztem Wilde-ot, mit gondol a rokonokr�l, mit gondol a rokonaimr�l. Tapintatosan nem sz�lt semmit, s azt�n, amikor v�gre megeredt az �n nyelvem, mikor elmondtam, mi f�j igaz�n, l�ttam, hogy nem �rti meg.
Le�rtam, mi b�ntott �desany�mmal kapcsolatban, le�rtam, mennyire magamra hagyott.
Amikor v�geztem, m�r tudtam, hogy nem vagyok a l�nya.

Letettem a tollat, s�rtam.
S�rtam, ahogyan egy elany�tlanodott gyerek csak s�rhat. Nem volt benne hiszt�ria, csak a gy�sz magasztoss�ga �s f�jdalma. Lass�, k�v�r k�nnycseppek sz�ntott�k v�gig az arcom.
Wilde �t�lelt, elringatott, vigasztalt, de � sem tehetett semmit.
Wilde rajongta az �desanyj�t, tudtam h�t, hogy el�t�l, ahogyan el�t�l majd mindenki, aki hasonl�an szereti sz�l�j�t.
Wilde �t�lelt, ringatott, �s m�gis pokolian mag�nyos voltam, mert tudtam, hogy a sz�ve m�ly�n � sem �rt meg.
Wilde ringatott �s hossz� id� �ta el�sz�r �lomba s�rtam magam.


XXVIII.

F�jt.
Minden �z�ben f�jt.
Minden pillanatban f�jt.
Minden tekintetben f�jt.
F�jt Wilde-nak is.
Ha hallgatott, f�jt.
Ha r�m n�zett, f�jt.
Ha belegondolt, f�jt.
A f�jdalom forr�sa m�s volt, de a reakci� ugyanaz.
Az �r� szervezete a f�jdalomra olyan reflexszel v�laszolt, ami a l�tfenntart�st nem biztos�totta, �s megold�st sem ny�jtott semmire, mint az �r�mre a mosoly. Eset�nkben a kiv�ltott dolog nem cselekv�s volt, hanem elvont fogalom, t�bbnyire sz�, de vers vagy m�s.
Ha f�jt, valahol a mem�ria egy h�ts� zug�ban megb�jt szavak bugyogtak a felsz�nre, m�s r�mekbe szedett f�jdalma bor�totta l�ngba az �n lelkem is, Wilde-�t is.
Ha �gy f�jt, hogy m�s szav�t nem tal�ltam megfelel�nek r�, le�rtam �n, vagy le�rta Wilde.
Amikor a f�jdalom minden sallang n�lk�l val� volt, egyszer� �s megvetend�, Wilde nem �rta le, �s �n is csak jeleztem magamnak. Wilde azt mondta, tegyem a polip mell�.
F�jt.
F�jt Wilde-nak is.
De nem tetszett egyik�nknek sem.
F�jt, de sz�t nem sz�lt.
Haszontalan �rz�s volt.

XXIX.

�gy d�nt�ttem, miel�tt b�rhov� is utazom (k�lf�ldre vagy t�lvil�gra), le�rom, mi van a birtokomban:

- N�h�ny k�nyv, nem �pp vil�girodalmi remekek.
- Egy kifutott sz�ri�j�, alig haszn�lt �r m�v�sz (O. Wilde, ’54, 100 LE, automata).
- P�r t�k�letesen haszontalan gondolat, �s egy-k�t �rt�ktelen �r�s.
- M�g felhaszn�lhat� eml�kek.
- Alig m�velt tud�s.
- P�r bar�t (min�s�gi cikkek).
- Minim�lis tehets�g.
- Egy tolln�l alig k�nnyebb l�lek.
- �rt�k n�lk�l val� anyagi javak.

Arra jutottam, ha elindulok, erre az utols� kett�re m�r nem lesz sz�ks�gem. A t�bbin m�g gondolkodom.

XXX.

L�tod, mennyire f�lve-ocs�dva szeretlek, P., te?!
- Tetszik-e ez - k�rdem Wilde-t�l -, legyek-e id�m�rt�kes, j�l �ll-e nekem a hexameter?
Wilde felny�g, J�zsef Attila h�nykol�dik holt�ban.
- Vagy k�rjek keresztvizet, s �lljak hadba, csat�ba, s v�vjam a hit harc�t, v�djem Krisztust l�ndzs�val, kev�ss� figyeljek arra, amit mondok, csak legyen hossz�, �mely�t� k�rmondat, �s d�ntsek �gy, hogy itt �s most, mint egy katolikus templom arannyal, m�rv�nnyal, �veggel, b�rsonnyal d�sz�tett bels� ter�ben, olyan cifr�san �lljon a mondat a v�g�n az eszm�nyi, hatalmas, isteni, fens�ges, hiperbol�s jelz�halmoz�s?
(Wilde a nevemben eln�z�st k�r a barokk szerz�kt�l, �s az istenh�v�kt�l is.)
- Haszn�ljak-e mitol�giai utal�st, ha homlokon cs�kolnak a m�zs�k, ha az �n ajkam kell zengje az Apoll�n lantj�n kelt dalokat?
Wilde morog.
- Legyek tan�t�, �s egyszer�, �rjam gy�ny�rk�dtetve, hogy k�s, villa, oll� gyerek kez�be nem val�?
Az eny�mbe se a toll, vallja Wilde.
- T�rjek a term�szetbe, hogy a hatty�dalomban nimf�v� �rve t�rjek a m�svil�gra?
Wilde-nak mindegy, de az biztos, hogy �n a pokolra jutok, ha �t zaklatom, h�t, s�rba �z�m megint! P�rizs sz�p, persze, de m�g v�rhat…
- Legyek egy�n, szabad mad�r, t�rjek a spleenb�l a speedre, legyek v�gtelen�l romantikus?
Ha ez engem boldogg� tesz, �t meg nyugton hagyom, legyek romantikus, �men.
- Legyek az eszt�tizmus h�ve? Legyen a forma, az alak, a sz�p a m�rt�k?
Wilde el�tkoz. Ne cs�foljam az eszt�tist�kat, hiszen k�ztudott, hogy nincs �zl�sem. K�l�nben is hivatalosak vagyunk diner-re, �s � m�g nincs k�sz az anekdot�kkal, a ruh�j�r�l nem is besz�lve.
- Szocialista realizmus?
Felh�rd�l: szoci�lparazita vagyok.
- Modern? Individu�lis?
Ha ennyire nem tudom, ne �rjak, hanem n�zzek sz�t, mit vegyen fel.
- �n mit vegyek fel?! – m�ltatlankodom.
Azt mondja, van valahol egy szoknya, ami eg�szen…
- De nem szoknya! Nekem arc kell! Arc! Vagy �larc!
Ez nem b�l, nyugtat, nem Velenc�be megy�nk. Jaj, hogy �n m�g mindig az irodalomn�l tartok? Haszontalan kis teremtm�ny vagyok, de nem baj. Felejtsem el, majd eld�nt�m, vagy ha ennyire nem h�zok semmihez, h�t hallgassak. Lehets�ges, hogy nincsen semmihez tehets�gem.
- A tehets�gtelens�gnek nem egy kifinomult, krist�lyos form�ja a polihisztors�g? Semmilyens�gem kim�velhetem mindenf�les�gg�. Minden-s�gg�. Teljess�gg�.
Remek. Legyek polihisztor. Abban a szokny�ban legyek polihisztor, �s legyek hell�n, barokk, szentiment�lis, renesz�nsz, klasszicista, romantikus, eszt�tikus, szoci�lis meg re�lis, lehetek modern is, de az �g szerelm�re, lek�ss�k a diner-t!