Freya - évszázadokkal később

Már megint ez a dögunalom. Villódzó fények. Üvöltő zene, alig lézengő emberek. Unott arccal támasztom a pultot. Mit mondjak, nem is olyan izgalmas ez a meló ebben a rock kocsmában, mint gondoltam. Itt is hajtani kell; itt is vannak részeg állatok, akik zaklatják az embert, és nem mindig olyan zene szól, mely a fogamra való lenne. Most hétköznap van - csütörtök. Azért ez a pangás. Hétvégén aztán van pörgés, ezerrel. Szusszanni nincs ideje szinte az embernek.
- Hello, Freya! Két Martini, egy sör, három vodka-narancs - koppantja le elém a tálcát munkatársam és barátnőm, Ilja. Végigpillant rajtam, ahogy faarccal csapolom a sört - unod a banánt?
- Te nem? - vonom meg a vállam - sehol, senki.
- Azt azért, nem mondhatnám - biggyeszt Ilja - két percre nem álltam meg a nyitás óta.
- Ma valami alter banda lép fel - duzzogtam - arra kevesen szoktak beesni.
- Meg, nyár van - von vállat Ilja - mindenki az Agressor-on tobzódik. Ne búsulj, egy hét és visszaszivárognak.
- Addig meg szívás.
- Nem egészen.. - Ilja megbök - nézd csak, ki jött be..
Az ajtó felé fordulok. S mikor meglátom a magas, robusztus alakot, rosszallóan összehúzom a szemem.
- Na ezt meg miért ette ide a fene?!
- De Freya..! - lepődik meg Ilja - már nem jártok?
- Nem is jártunk - vonom meg a vállam - ezzel?! Képtelenség.. Ha a hokedlinak szoknyája lenne, azt is megbaszná.
- Mit vársz egy zenésztől, úgy mégis? - érdeklődött Ilja - ha egyszer a csajok maguk kínálkoznak fel neki..
- Akkor sem kell minden lyukba bedugnia a micsodáját - háborgok.
- Férfiból van - legyint Ilja.
Míg ígyen társalgunk, odaér mellénk az emlegetett egyén. Per Yngwe Ohlin; avagy, ahogy zenészkörökben inkább ismeretes: Hagar. Énekes egy death metal bandában. Jól néz ki, nem mondom, hogy nem. Markáns vonásai; egyenes orra, lendületes, buja szája; mindig nevető kék szeme vonzza a tekinteteket. Csakúgy, mint derekáig érő vörösszőke haja, mely torzonborz keretbe foglalja klasszikus vonalú arcát. Termete robusztus, izmos; és legalább 198 cm magas. Széles vigyorral telepszik le a pulthoz.
- Hello, szép lányok! Freya, édesem a szokásosat, ha lennél szíves - fordult hozzám.
Pohárba töltöttem a whiskey-t, két jégkockát bele; s egy ujjnyi szóda. Összeráztam, s Hagar elé koppantottam.
- Vedelj.
- De kedves vagy.. - vonja meg a vállát, majd belekortyol az italba, aztán odahajol hozzám egy gyors csókra. Futólag smárolunk egyet, majd elkapom a fejem.
- Mi az, Per? Miért fanyalodtál rám? Már megint kirúgott az aktuális cicababád?
- Ne békétlenkedj már, Freya - próbál csitítani, s újfent a számat keresné - jól tudod, hogy nekem csak te számítasz.
- Meg a többi kilencvenkilenc.. - dünnyögöm, de hagyom, hogy megcsókoljon. Az az igazság, hogy elszédít a csókja. Bármennyire is haragszom rá, ha megkíván; nem tudok neki ellenállni. Soha. Egyszer sem. Most azonban megmakacsolom magam. A legutóbbi manővere igencsak kikészített: arra a bulira, ahová eredetileg ketten voltunk meghívva - együtt; egy kis tizenhat éves fruskával érkezett - talaj részegen, s egész idő alatt ott nyalták-falták egymást előttem.. Nem mondom, hogy féltékeny típus vagyok, pláne egy zenészre; de ez nekem is sok volt. Éjféltájban le is léptem; s Iljához mentem, hogy a vállán kisírjam magam. Ő vigasztalt, hogy Per ilyen, és hogy holnap egész biztos, hogy felhív. Fel is hívott.. Négy nap múlva. Csakhogy én akkor már nem vettem fel a telefont. Megpróbáltam elfelejteni. Félig-meddig sikerült is. Mostanra. Erre fogja magát, és besétál az ajtón, mintha mi sem történt volna! Elhúzom a fejem.
- Vége a játéknak, Per Yngwe - mondom dacosan - a legutóbbival túlságosan messzire mentél. Ezt már nem tudom megbocsátani neked. És most, bocsáss meg, de melóznom kell - azzal otthagyom, s a pult másik végéhez vonulok; hogy egy szomjas vendéget kiszolgáljak. Hagar nem jön utánam, mint szokta. Elgondolkodva ül a székén, s néha-néha kortyol a whiskey-ből. Talán most az egyszer sikerült hatnom az értelmére? Vagy a lelkére? Ha van neki egyáltalán.. Térülök-fordulok, látom, elfogyott a narancs és a meggy lé is. Odaszólok Iljának.
- Hé, kocsmatündérke! Gyere, vedd át a stafétabotot, bemegyek a raktárba.
Ilja azonnal ott terem, s beáll helyettem a pultba.
A raktárhelyiség szűkös és sötét. Nem kapcsolok villanyt, hiszen a hűtőben úgyis ég a lámpa. Lehajolok, hogy kivegyem a narancsleves dobozt. Á, viszek kettőt. Felpakolom őket a hűtő tetejére. Aztán benyúlok a meggyért. Ám, amikor kiegyenesedem, hirtelen megérzem, hogy valaki még van a helyiségben rajtam kívül. S ez a valaki igen közel van hozzám.. Leteszem a meggyleves dobozt a narancslé mellé. Lassan, szaggatottan kezdem venni a levegőt. Derekamra izmos kéz fonódik; kemény és forró férfitest simul a hátamhoz. A mély hang kissé rekedtes.
- Egy örökkévalóság óta nem láttalak Freya. Kicseszettül hiányoztál..
- Magadnak köszönheted - morgom - nézd, én sok mindent eltűrök, de ez már..
- Csss.. Ne morogj már.. Engedd el magad.. Hol a régi, gondtalan boszorkány? Nem te mondtad, hogy nincs szükséged kötöttségekre?
- Az még azelőtt volt, hogy.. - hirtelen elhallgatok, majd felcsattanva teljesen mással folytatom - légy szíves, engedj el Per! Vissza kell mennem dolgozni. Nincs időm ilyen hülyeségekre..
Szorosabban ölel magához. Érzem, ahogy merev szerszáma a fenekemnek nyomódik, a vékony szoknyán keresztül is süt a forrósága. Kellemes bizsergés kél bennem: a vágy előjele. De igyekszem tudomást sem venni róla, s újfent szabadulni próbálok. De nem enged.
- Itt állok mögötted, álló farokkal - zihálja a fülembe - azt hiszed, hogy csak úgy - elengedlek? És hiába ficánkolsz, te is ugyanúgy kívánsz engem, ahogy én téged.. - felhajtja a szoknyám és alám nyúl. Mielőtt végképp megsértődhetnék, halkan felnevet, és simogatni kezd a bugyin keresztül - olyan nedves vagy édes, hogy a bugyiddal fel lehetne mosni az egész kócerájt - súgja közben csúfondáros felhanggal.
A rohadt, kurva életbe! - káromkodok csendesen magamban. Igaza van. Vágyom rá. Akarom. Mit tehetnék? Megfordulok, s egy mozdulattal lerántom magamról a könnyű tangát. Kicsatolom az övét, lehúzom a cipet. Benyúlok a nadrágjába, s ujjaim ráfonom játékra kész férfiasságára.
- Gyere - suttogom - a rohadt életbe, dugj meg, most azonnal! Hogy az istenbe' nem lehet neked nemet mondani?!
- Mert olyan ellenállhatatlan vagyok - nevet magabiztosan, de hamarosan elfojtott zihálásba fordul nevetése; ahogy masszírozni kezdem a farkát a nadrág alatt.. Hirtelen lefogja a kezem. Magával húz, beljebb, s felültet arra a pultra, ahol a sörös rekeszeket tároljuk. A nyakamig húzza a szoknyámat; a gatyáját már rég lerugdosta magáról; s én habozás nélkül tárom szét lábaimat előtte. Belém nyomul kérlelhetetlenül. Felsikoltok. A számra hajol, hogy befogja a magáéval; vadul csókolózunk, harapjuk egymás ajkát, miközben eszeveszett tempóban mozog bennem, s én úgy érzem, mindjárt elájulok a kéjtől..
Belekapaszkodok a vállába, körmeim a húsába vájnak, a kéj és gyönyör borzongása cikázik fel-alá testemben.
- Gyerünk, gyorsabban..! - bíztatom csődörömet - még.. még.. ez, az.. Jaj, Pelle..
Felemeli a fejét. Szemei furcsán ragyognak.
- Pelle-nek neveztél.. Akkor megbocsátottál..?
Nem mondok erre semmit, csak haloványan elmosolyodom. Összekapaszkodunk újra. A tempó egyre vadabb, keményebb, lökései hatására oda-odakoppanok a falhoz. Nem bánom.. Nem bánok semmit..! Leírhatatlan a gyönyör, az öröm a mámor, mit érzek.. Ó, miért van az, hogy csak ezzel az akasztófáravalóval tudom mindezt átélni?! Zihál ő is. Szaggatott, kapkodóak a légvételei. Keményen markolja derekamat, s a világért abba nem hagyná.. Érzem, lassan mind a ketten a határra érünk.. Ebben a pillanatban Ilja hangja hallik be:
- Hé, Freya, előkerülnél végre?! Beesett egy nagyobb társaság, nem győzöm egyedül..
- Hallottad - mormogom Per fülébe - kapcsoljunk rá, mert vissza kell mennem melózni..
Szó nélkül gyorsabb tempóra vált. Zihálásunk, halk kiáltásaink egybevegyülnek. Olyan szorosan nyomom csípőmet az övéhez, ahogy csak tudom.. Már nem kell sok.. Igen.. Most.. Még egy utolsó lökés.. Kitör testemben a tűzhányó. S a következő percben elélvezek én is, minden porcikámat az elmondhatatlan gyönyör árasztja el. Úgy látszik, nekünk ez a zsigereinkben van. Mindig egyszerre megyünk el. Hirtelen felocsúdik. Még mozdul bennem egyet-kettőt, mielőtt kivenné. Aztán egyszercsak mohón rám veti magát, csókolja a számat, magához ölel szorosan, szorosan..
- Veled a legjobb, Freya.. - suttogja a fülembe.
Nem szólok erre semmit. Eltolom magamtól, megkeresem a bugyimat, rendbe szedem magam. Félszemmel nézem, ahogy öltözik ő is. Aztán előzékenyen segít kicipelni az üdítős dobozokat. Odakint Ilja, s egy egész hadsereg. Fürgén bekapcsolódom a melóba, Per visszamegy a whiskey-jéhez . Amint egy kicsit lanyhul a tömeg, Ilja a szája sarkából odasúgja.
- Láttam, hogy Hagar utánad ment. Keféltetek?
- De még hogy..
Vigyorog.
- Úgyis tudtam, hogy ez lesz a vége.. - büszkélkedik - nem bírjátok sokáig egymás nélkül..
- Nonszensz, de szeretem őt, Ilja - mondom halkan - ezért fájt úgy, hogy azzal a kis picsával..
- Értem én - mondja Ilja s elmosolyodik - értem én..
Megvonom a vállam; s újfent a munkába temetkezem. Aztán színpadra lép a banda, kicsit megsűrűsödik a tömeg, a munka elveszi gondolataimat; nem érek rá Per-en és magamon agyalni, méricskélek, csapolok, mosolygok, hárítok. Mint minden éjjel.. Mellettem Ilja; egy szemvillanásból értjük egymást, a másik keze alá dolgozunk, könnyebb így.. Aztán - végre! - záróra. Ilja számolja a bevételt; én a megmaradt üvegeket leltározom; közben rápillantok a bejáratra, ahol Jöns már kifelé tessékeli a vendégeket. Hallom, hogy valakivel vitatkozik. Felnézek.. Ismerős, vörhenyes sörény, félszekrényi hát. Elmosolyodom. Jöns csak egy hónapja dolgozik itt, nem ismerheti Per-t és a viszonyunkat.. Odaintek.
- Hagyd Jöns, ő velem van!
- Oké. Bocsi, nem tudtam! - kiált vissza testünk őre, s bezárja a boltot.
Lassan végzünk, Ilja a páncélkazettába rakja a pénzt; azt meg a széfbe, én elrámolom a piákat, cigit, rágcsálni valót; s előkészítem a reggeles társaságnak a teát és kávét - lévén ez a hely délelőtt békés reggeliző-kávézóként üzemel. Aztán belibbenek az öltözőbe. Ilja már vetkőzik, én is csatlakozom. Hangtalanul vesszük fel az utcai ruhánkat s zárjuk szekrénybe az uniformist.
- Ma éjszaka is dögletes hőség lesz - nyújtózik Ilja - Jöns-szel azt terveztük, lemegyünk a tengerpartra szalonnát sütni. Ti is jöttök?
Megrázom a fejem.
- Nem, Ilja. Ma nem. Úgy vélem, rengeteg mindent meg kell beszélnünk Hagar úrral..
- Csak ne olyan keményen, Freya, ahogy szoktad - jegyzi meg erre Ilja - hidd el, Hagar imád téged. Talán te sem vagy elég kedves hozzá..
- Védekezésből. Hogy ne törje össze a szívemet..
- Hiszen így is összetöri, nem?!
Szomorúan bólogatok.
- Akkor? - néz rám Ilja.
Megvonom a vállam, s nyakam köré tekerem a pliszésálat. Egyszerűen nem tudok sál nélkül létezni! Még nyáron sem. Felkapom a táskámat; s válasz nélkül hagyom Ilját. Hang nélkül lépkedünk a hátsó kijárat irányába. A két lovag az utcán vár minket. Mint két viking harcos, valami ó saga-ból, úgy néznek ki. Jöns sem kis darab, tavaly a "Világ legerősebb embere" versenyen ezüstérmes lett vasgolyócipelésben. A főnökasszony nem véletlenül szerződtette kidobó embernek. Amúgy meg.. Igazán jóképű, pont mint Hagar. Fekete, vállig érő haja van, és világító zöld szemei. Az arca pedig.. Mint Luciferé, olyan gyönyörű. Ilja odafut hozzá, ő pedig felkapja és megforgatja a levegőben. Irigykedve nézem a kettősükről sugárzó boldogságot. Két hete találtak egymásra, de a kezdetektől vibrált közöttük a levegő. Míg állok, s bámészkodom, az én lovagom is odalép hozzám.
- Én is felemeljelek? - kérdi huncut mosollyal.
Aztán meg se várja a választ, felkap, s a karjába emel, így visz oda a parkolóban várakozó kocsijához. Beültet, s eligazgat az ülésen, majd behuppan a másik oldalra, s indít.
- Hozzád, vagy hozzám? - kérdi közben.
- Legyen az én lakásom - mondom tűnődőn - az közelebb van..
Mosolyogva bólogat, s odalép a gázra. Pár perc, s otthon leszünk.

A lakásban festői rendetlenség fogad. Az utóbbi időben nem volt kedvem a háztartással foglalkozni. Ám ez Per-t sose zavarta. Megkínálom whiskey-vel, én aquavitet iszom. Aztán.. Egymásra nézünk, s egyszerre tesszük le poharunkat az asztalra.
- Vetkőzzünk le - javasolja. Elmosolyodom. Van abban valami izgató, ahogy sztriptízt játszom előtte.. De most nem ez következik. Egyszerre szabadulunk meg a zavaró ruhadaraboktól. Aztán Per felemel, s letesz az ágyra. Mellém fekszik. Simogat; először csak a szemével. Aztán az ujjai is vándorútra indulnak..
- Szeretkezni akarok veled - suttogja fölém hajolva.
- Akkor mire vársz? - zihálom. Én már egy érintésétől, csókjától készen állok. Most is. Megmarkolom férfiasságát, és magamba akarom vezetni, de ő lefogja a kezem.
- Várj! Nem értettél meg. Ez csak dugás. Én viszont - szeretkezni akarok veled, végre. Simogatni. Csókolgatni. Kényeztetni.. - s minden egyes szó után ad egy csókot valahová. A nyakamra. A vállamra. A melleimre.. Felsóhajtok, s beletúrok a hajába. Rendben, leesett, hogy mit is akar; csak eddig ezt fölösleges időpocsékolásnak tartotta. Vajon mi történhetett?
De nem töröm a fejem hiábavalóságokon. Inkább élvezem a kényeztetést. Per nyelve lassan fel-alá siklik bőrömön. Ujjaival már minden egyes négyzetcentit feltérképezett rajtam; most a szája s nyelve követi e helyeket. Felsóhajtok, ahogy eljátszadozik a melleimmel; csókolja, simogatja, finoman harapdálja a bimbókat, hol egyiket, hol a másikat; s bennem jóleső borzongás kél. Ujjaim között pergetem rőt tincseit, újra és újra a hajába túrok, élvezem hajszálainak érdes selymességét.. Eddig ezt se nagyon engedte..
Közben egyre lejjebb és lejjebb kalandozik. Az előbb a hasamat csókolta körbe; s most még lejjebb siklik. Elérkezvén szemérmemhez, lábaimat széttárom előtte. Ő átfogja a combomat, s nyelve nagyon finoman, lágyan simogatja a kisajkakat, egyszer-kétszer.. Mígnem megállapodik a csiklón, s nyelve hegyével apró köröket ír rá.. Gyorsuló légvételem hirtelen heves zihálásba csap át. Testem ívbe feszül a kéjtől.. Felsikoltok.
- Pelle..! Jaj, Pelle, istenien csinálod..! Ó, ne hagyd még abba.. Csináld.. csináld.. még.. Igen.. Ez az.. Egészen.. lágyan.. Így..! - elcsuklik a hangom, ahogy az újabb gyönyörhullám átcsap testemen. Per egy pillanatra sem hagyja abba az izgató játszadozást..
- Igen.. Kérlek, kérlek, csináld még.. Az ujjadat is.. érezni akarom.. Nyúlj belém, kérlek.. és közben.. nyalj még.. igen, így.. Ahh, ebbe beleőrülök, ha ezt tovább csinálod..!
Megteszi, amit kérek, két ujját rögvest belémnyomja; s közben hol a kagylócskákat, hol a kis érzékeny gombot nyalogatja, miközben ujjait mélyebbre és mélyebbre meríti belém.. Belemarkolok a hajába; elviselhetetlen szinte a kéj, mit okoz ezzel; lehunyt szemem mögött színes szikrák táncolnak; "oh, még egy kicsit.. Mindjárt elélvezek, egy másodperc.." Elborít a kéj. Hevesen összerándul a testem, aztán elernyedek. A szemem nem nyitom ki, élvezem a békés, harmonikus hangulatot. Felhúzom Per-t magamhoz és belecsókolok a nyakába. Gyengéden cirógatja az arcom, s nem szól egy szót sem. Sokáig, nagyon sokáig fekszünk így. Aztán megmoccanok. Most én hajolok fölé. Viszonozni akarom a kedveskedést. De nem hagyja.
- Nem, Freya, nem - rázza a fejét - nem kell viszonoznod. Én kaptam eleget.. Most te vagy soron.
Ámultan hallgatom. Ezt kicserélték valahol.. Ámde hirtelen kifut fejemből minden gondolat, mert újra nyalogatni kezdi nőiségemet. Megállás nélkül. S én - jóval hamarabb, mint az előbb - megint elélvezek. Aztán megint és megint. Az orgazmusok felhevítik vérem. Tombol bennem a vágy. Őt akarom. Magamban akarom érezni. Látni akarom, ahogy ő is élvez. Azt akarom, hogy testnedveink összekeveredjenek..
- Rakd belém, Pelle - nyüszítem szinte, a bennem dúló feszültségtől - érezni akarlak.. Gyerünk, dugj meg! Keményen..! Most..!
Belémhatol. Egyszerre nyögünk fel a testünkön átcsapó kéjtől.
- Freya.. - zihálja, s szorosan markolja a derekam - Freya, szerelmem..
Egyből gyors tempóra vált, nem is bánom; olyan fokú türelmetlenség van bennem, hogy nem ismerek magamra. Együtt mozdulok vele; ujjaink összefonódnak, szánk egymásra simul.. Egyre gyorsabban szedjük a levegőt, minden gyönyörhullámot, minden kéjbombát ugyanabban a pillanatban érzékelünk.. Sosem voltunk még ennyire összhangban..
- Oh, Pelle.. - zihálom - ez csodálatos.. Ahh, annyira élvezem, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre nyomulsz belém.. Teljesen kitöltesz.. Mmmm.. Bőrünk egymáshoz simul, nyelved ölelkezik az én nyelvemmel.. elmondhatatlan a gyönyörűség, mit érzek.. Ahh.. Ne hagyjuk.. abba.. soha..!
A tempó egyre gyorsul, egyre hevesebb; szenvedélyünk lassan eléri a tetőpontot..
- Freya.. - nyögi nevem a rekedtes, mély hang - Freya.. Isteni érzés.. szeretkezni veled.. A puha, meleg tested.. bőröd bársonya.. fahéj illata.. Ölelő karjaid a nyakam körül.. Elvesztem az eszem tőled.. Szoríts erősen, Freya szerelmem.. Szoríts magadhoz.. még.. érezni akarlak..
Már oly közel a csúcspont.. Hallgatunk, csak mozdulataink lesznek egyre hevesebbek. És hevesebbek.. És hevesebbek.. Sikoly szakad ki belőlem.
- Pelle..! - sikítom szerelmem nevét - most.. mindjárt.. Igen.. Ó, Pelle, ezt nem lehet elviselni..
A következő percben mind a ketten egyszerre érjük el a gyönyörök csúcsát. Per a nevem sóhajtja; ahogy magja az ölembe zúdul. Felsóhajtok én is. Milyen régen vártam már erre a percre.. Lassan csitul az érzéki vihar. Per teste ernyedten hever rajtam; s én is oltárian kimerültnek és fáradtnak érzem magam. Azon se csodálkoznék, ha most, azonnal elaludnánk.
De nem alszunk. Bőrünk összeér, az áramkör izzik; nem hagy minket pihenni. Végül ő moccan elsőnek. Mellém fekszik, és sokáig csak hallgatagon szemlél.
- Én egy állat vagyok - szólal meg aztán nagy sokára - képes lettem volna eldobni, egy ilyen rendkívüli nőt, mint te..
Hallgatok. A világért se zavarnám meg; ez az első alkalom, hogy az érzéseiről beszél.
- Tudom, hogy hibáztam - folytatja a monológot - de meg kell értened Freya, amikor kezdtünk közelebb kerülni egymáshoz - megijedtem. Hirtelen, túlságosan is fontossá lettél. Féltem, hogy elvesztem a függetlenségemet; ha átadom magam annak a bontakozó érzelemnek, ami ekkortájt kezdett bennem kialakulni. Így inkább még jobban belebocsátkoztam azokba a hülye kalandokba. De, szeretném, ha tudnád; azok a csajok nem jelentettek számomra semmit. Egyedül, te. Azért tértem vissza hozzád újra és újra. És közben rettegtem attól, hogy nem is akarok elmenni. Azon a bulin.. Amikor eltűntél, rögtön utánad mentem. De nem voltál itthon. Akkor.. Akkor merült fel először bennem, hogy ha így folytatom - elveszítelek.. Ha meg nem történt már régen. És miután nem voltál itthon, arra gondoltam; hogy megelégelted a szemétségeimet, és elmentél valaki mással..
- Iljánál voltam akkor éjjel - szúrtam közbe.
Bólintott.
- Ezt akkor még nem tudtam - folytatta - így hát hazamentem; és ott rágtam magam, hogy most mi legyen. Azt is tudom, hogy botrányosan későn hívtalak fel. A helyedben én is levágtam volna a kagylót. De: egész egyszerűen féltem attól, hogy mit fogok hallani. S mikor már a telefont sem voltál hajlandó felvenni; elhatároztam, hogy elmegyek hozzád a Hurricane-be, és megpróbálom tisztázni veled a dolgokat.
- Aha - mondtam - ahhoz képest, beszéd helyett; inkább megdugtál. Ahhoz jobban értesz - vélhetted.
Elmosolyodott.
- Nem tehettem róla - mentegetőzött - én tényleg azért mentem, hogy beszéljek veled. De amikor megláttalak, minden gondolat eltűnt a fejemből. Olyan észvesztően szexi vagy abban a szerelésben! Onnantól kezdve, már csak a szexre tudtam gondolni. Gyönyörű vagy, Freya.. Édes.. Szexi.. Kívánatos.. És már olyan régóta nem voltunk együtt.. Elvesztettem a fejem.
Hallgattam. Jól esett a bók és a vallomás is. De nem értettem, hova akar kilyukadni Per.
- Mit akarsz ebből az egészből kihozni, Pelle? - kérdeztem.
Felcsillantak a szemei.
- Azt, hogy szeretném veled újra kezdeni. Ha még nem untál rám.. Ha te is akarod.. Ígérem, hogy..
- Ne! - kiáltottam fel, s Per szájára tettem a kezem - ne ígérd meg, hogy hű leszel. Egyáltalán, ne mondj semmit. Csak szeress..!
- Szeretlek, Freya - mondta önkéntelenül is, s zavartan rám mosolygott - lám, kimondtam.. Nem is volt olyan nehéz - tűnődött el.
Meglepődtem. Aztán elmosolyodtam én is. Eszembe jutott, mit mondott Ilja.
- Mondhatok én is valamit?
Kérdő tekintet.
- Én is szeretlek, Pelle - mondtam komolyan.
Mosolygott.
- Ennek, látod örülök - súgta és megcsókolt.
Elvesztünk egymásban.

A meglepetések, reggel folytatódtak. Ugyanis Per nem tűnt el, szokása szerint. Mikor kinyitottam a szemem, ugyan már nem volt mellettem; de - amint ásítozva és szememet dörzsölve - kicaplattam a konyhába, ott ült a pultnál és bőszen fújta a füstöt. Előtte gőzölgő kávésbögre. Amint lépteimet meghallotta, az ajtó irányába fordult, és rábökött a főzőre.
- Neked is főztem..
- Nocsak.. - lepődtem meg - Jó reggelt! Ezek szerint mégsem álmodtam a tegnap éjszakai beszélgetésünket?
Megrázta a fejét; s maga mellé intett.
- Csatlakozol?
Bögrébe töltöttem a kávét, s leültem mellé. Mélán rámoltam kockacukrot a reggeli gyorsítóba; míg Per le nem fogta a kezem.
- Hidd el, Freya - vigyorgott - elég édes így is.
Vállat vontam, s belekortyoltam a kávéba. Tényleg édes volt. De nem az általam belegórált cukroktól. Édes volt és illatos. És isteni finom.
- Hmmm! - mormogtam elégedetten - ez isteni.. Mit raktál bele?
- Volt itthon olasz kávéd. Egy kanál fahéj, egy kanál kakaó - sorolta - otthon mindig így iszom.
- Na, ezt megnyerted magadnak - pillantok fel - ezentúl te leszel a kávéfelelős.. Persze, ha továbbra sem válsz kámforrá reggelenként.
Elkomolyodva nézett rám.
- Mostantól minden másképp lesz, Freya..
- Valóban? - hitetlenkedtem - szóval tényleg komolyan gondoltad, amiket tegnap éjjel mondtál?
- Halálos komolyan - bólintott, majd visszakérdezett.
- És te is komolyan gondoltad, amit mondtál?
- Hogy szeretlek? - néztem rá gyengéden - hát persze. De ez nem változtat a tényen, hogy egy pernahajder szoknyapecér vagy.
- Igyekszem megváltozni. Kérlek, Freya.. Fontos nekem ez a kapcsolat. Adj még egy esélyt arra, hogy bebizonyítsam neked, méltó vagyok a szerelmedre.
- Egy esélyt?! Százat, ezret kaptál már egyetlen vikingem.. - sóhajtom - de nem bánom. Próbára teszlek.
Kérdőn néz rám.
- Hagyj fel a nőzéssel - mondom - kissé talán keményebben, mint akartam volna - felejtsd el a nőidet. Végleg. De úgy értsd Per, hogy egy flörtöt, egy ártatlan visszakacsintást, egy mosolyt sem engedélyezek! Semmit. Bírd ki, egy fél évig; s akkor elhiszem, hogy valóban megváltoztál.
Méla csönd. Szinte látom, hogy kattognak fejében a fogaskerekek. Majdnem lehetetlen dolgot kértem; tudom. Egy zenésznek megtiltani a flörtöt?! De nem mondja, hogy nehéz lesz. Semmi nyavalygás, hogy nem fog menni. Mélyen a szemembe néz.
- Megpróbálom - mondja egyszerűen.
Annyira más most, mint egyébkor, hogy hirtelen - elillannak a gondolataim. A máskor gördülékeny reggeli társalgás, most akadozik. Nézzük egymást. A bögrék már kiürültek; s tudom, az ő fejében is csak egy dolog jár. Én este hatig szabad vagyok, s most - úgy tűnik - kivételesen, neki sem kell rohannia sehová. Feláll, odalép hozzám, és leemel a székről. Bevisz a szobába. Az ágyra. Hanyatt dőlök, s magammal húzom őt is. Beletúr a hajamba; s olyan kiéhezetten csókol meg, mintha egy évszázada nem érintett volna nőt.. Viszonzom, s számunkra most nem létezik a világ egy darabig..