Ahogy a Nap kezdett al�bb hanyatlani, �gy t�mad fel a sz�l. Nagy, sz�rk�s felh�k �sztak be az �gre, jelezve a v�rhat� vihart.

Niela m�r eb�d �ta folyamatosan pr�b�lkozott a kavics lebegtet�s�vel. Vion maga is meglep�d�tt azon, hogy milyen kitart� a l�ny, de term�szetesen ezt nem tette sz�v�.

A f�rfi fent k�s�rletezett az emeleti laborj�ban, Rufus, a besz�l� farkas t�rsas�g�ban, amikor v�ratlanul ujjong�, �r�mteli hangra lettek figyelmesek, mely a f�ldszint fel�l j�tt.

- Siker�lt! Megcsin�ltam! - �rvendezett Niela. - Vion mester!

- Mutasd... - sz�lalt meg Vion, miut�n lel�pdelt a nappaliba. Niela sz�tnyitotta a tenyer�t �s a k�re f�kusz�lva koncentr�lni kezdett. A kavics r�videsen megremegett, majd lassan a leveg�be emelkedett �s Niela tenyer�t�l n�h�ny centim�ter magass�gban lebegett. Vion egy pillanatra meglepett arcot v�gott. Teh�t ezzel bebizonyosodott, hogy Niel�nak van m�gikus ereje.

Hesszenben ez id� alatt kiteljesedni l�tszott Romeria m�rg�nek puszt�t�sa. A kentaurok sorra lettek rosszul �s estek �ssze. A m�g talpon l�v�k pr�b�lt�k ell�tni t�rsaikat, de teljes volt a fejetlens�g, ami, csak tov�bb nehez�tette a helyzetet.

Az �rny�kboszork�ny el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy t�mad�sba lend�lj�n. Hezit�l�s n�lk�l berobbantotta a v�ros f�kapuj�t �s a r� t�mad� k�t kapu�rt k�nny�szerrel kiv�gezte. Hesszen utc�i szinte kihaltak voltak, k�sz�nhet�en a m�regnek, de, m�g �gy is siker�lt n�h�ny katon�t riad�ztatnia az �rs�gnek. Felharsantak a k�rt�k, jelezve a t�mad�st. Patadobog�sok zaj�t lehetett hallani, ahogy a f�st�lg� f�kapu fel� tartottak a v�rosv�d�k.

Panteas megel�zve �ket, veszett vadk�nt rontott a katon�kra �s egyet azonnal siker�lt is led�ntenie a l�b�r�l. A t�bbi harcos ekkor megtorpant, veszt�kre, mert Romeri�nak k�sz�nhet�en a f�ldb�l vastag ind�k t�rtek el�, szorosan r�juk tekeredve.

A n� g�nyos mosollyal az arc�n l�pdelt a foglyokhoz.

- Csak, ennyi? - k�rdezte len�z� hanggal. - Hesszen test�rs�g�t�l t�bbre sz�m�tottam.

Ahogy ezt kimondta, egy sebesen sz�guld� ny�lvessz� tartott fel�, azonban nem �rte el �t. Panteas az utols� pillanatban Romeria mellett termett �s kez�vel felfogta a kil�tt ny�lat, mely �thatol a tenyer�n �s meg is �llt abban. A lid�rc semmi jel�t nem adta a f�jdalomnak. Let�rte a ny�l hegy�t, majd kih�zta tenyer�b�l a vessz�t.

- �gyes pr�b�lkoz�s... - pillantott az �rny�kboszork�ny a t�mad�s ir�ny�ba, ahol egy �jabb csapat, p�nc�los kentaur �llt, megfesz�tett �jakkal a kez�kben. - de, �des kev�s.

A harcosok �l�n egy id�sebb kentaur helyezkedett el, �lt�z�k�b�l �t�lve kapit�nyi rangot t�lt�tt be.

- Ez az els� �s utols� figyelmeztet�s, boszorka! Vagy feladod a harcot, vagy elpuszt�tunk - ki�ltotta a f�rfi hat�rozottan. Romeria egy pillanatra lehunyta a szem�t, mik�zben arc�n m�g mindig �lveteg mosoly bujk�lt. Var�zsbotj�t a megk�t�z�tt kentaurok fel� billentette, mire a foglyok k�r� tekered� ind�kb�l t�bb sz�z t�hegyes t�ske t�rt el� hal�lra sebezve �ket.

- Kiel�g�t� a v�laszom? - k�rdezte �s felkuncogott. A kentaur kapit�ny d�h�s arccal intett az embereinek, hogy t�madj�k meg a boszork�nyt.

- Nem az�rt j�ttem, hogy j�tszadozzak - v�ltott komoly hangnemre a boszork�ny, majd csettintett az ujjaival. R�videsen �jabb patadobog�st lehetett hallani, t�bb sz�zat, mintha az �sszes kentaur egyszerre indult volna meg fel�.

- Rendben van, akkor holnap innen folytatjuk a tanul�st - mondta Vion, miut�n Niel�nak siker�lt v�grehajtania a k�lebegtet�st. - M�ra el�g volt ennyi is - a l�ny egyet�rt�en b�lintott. Nagyon kimer�tette az eg�sz napos koncentr�ci�.

- �n is megyek - sz�lalt meg Rufus Vion mellett �llva. - Esetleg elk�s�rhetlek az erd� sz�l�ig? - fordult Niel�hoz a farkas.

- Hogyne - v�laszolta a l�ny.

�t k�zben a monoton csendet Niela t�rte meg.

- Sz�val, hogy lehet az, hogy k�pes vagy az emberi besz�dre?

- Vion m�gi�j�nak k�sz�nhet�. K�ly�kkoromban egyszer megmentette az �letemet. H�l�b�l rendszeresen visszaj�rtam hozz�, �s ezt l�tva egy var�zslat seg�ts�g�vel k�pess� tett az emberi besz�dre - v�laszolta Rufus.

- �rtem - t�n�d�tt el a l�ny a hallottakon.

Egy �jabb sz�lhull�m s�v�tett kereszt�l az erd�n, megborzolva a f�k lombj�t. A farkas v�ratlanul megtorpant �s m�lyet szippantott a leveg�b�l. Niela ek�zben �rdekl�d� pillant�ssal fordult fel�.

- Valami baj van?

- Hm... - sz�k�ltek �ssze Rufus szemei. - Rossz el��rzetem van. Menj�nk - azzal folytatt�k �tjukat az elf kast�ly fel�.

A Necronomicont Hesszen k�zpontj�ban �rizt�k, egy robosztus �p�letben, melynek bej�rata mellett k�t oldalr�l egy-egy, 10 m�ter magas, b�szke tart�s�, p�nc�los k�kentaur �llt, d�rd�jukat elsz�nt tekintettel az �g fel� szegezve. Az eg�sz �p�tm�ny, er�t, �s b�szkes�get sug�rzott. Homlokzat�t �s k�rben a falakat a kentaurok harci jelenetei d�sz�tett�k a k�t�mb�kbe v�sve. Az �p�let kiemelkedett a t�bbi hesszeni h�z k�z�l, mivel egy talapzatra �p�tett�k. A bej�ratot sz�les l�pcs�soron feljutva lehetett megk�zel�teni.

A k��p�letet k�v�lr�l �lland� �rs�g v�dte, e mellett bent 3 elf is tart�zkodott, hogy vigy�zzanak a k�nyvre.

Mire Romeria oda�rt, az elfek m�r tudt�k, hogy bek�vetkezett az, amit�l Solufel annyira tartott, vagyis, hogy az �rny�kboszork�ny k�pes a Necronomicon k�zel�be f�rk�zni. Csataki�lt�sok �s robban�sok hallatszottak kintr�l, de Solufel odak�ld�tt katon�i nem mozdultak a k�nyv mell�l.

A m�regt�l a k�ls� �rs�g tagjainak t�bbs�ge ekkorra m�r hasonl� �llapotban volt, mint a v�ros lak�inak java. Sorban estek �ssze, �gy, hi�ba l�tt�k a k�zeled� ellens�get, tenni m�r nem tudtak semmit. Egyetlen egy katona volt m�g eszm�let�n�l, amikor az �rny�kboszork�ny az �p�let el� �rt. A harcos egy pillanatra m�g a bens�j�t �get� f�jdalomr�l is elfelejtkezett, amikor szembes�lt a n� m�g�tt h�z�d� ijeszt� alakok kil�t�vel...

- Itt van - sz�lalt meg az egyik elf.

- �s nem egyed�l - tette hozz� a m�sik. Ekkor az �p�let bej�rat�ul szolg�l� k�kapu nagy robajjal bed�lt.

Az elfek a Necronomicont tart� �llv�ny el� �lltak. Romeria ott �llt vel�k szemben, arc�n el�gedett pillant�ssal. �jra felhangzott a pat�k kopog�sa a k�vezeten �s lassan ide-oda imbolyg�, morg� hangot ad� kentaurok kezdtek felfel� l�pdelni az �p�let l�pcs�zet�n.

- Ez nem lehet... - hebegt�k az elfek. Hitetlenked�s�k oka nem m�s volt, minthogy az �rny�kboszork�ny m�rg�vel egyt�l-egyik �l�holtakat csin�lt Hesszen lak�ib�l. Az egyre k�zelebb �r� kentaurok tucatjai, mint a l�thatatlan madzagokon r�ngatott b�b�k, �gy mozogtak. Arcuk semmi f�le �rzelmet nem t�kr�z�tt, szemeik �lettelen�l csillogtak.

- H�rom elf? - k�rdezte g�nyosan Romeria. - Mind�ssze ennyit tud felmutatni a hatalmas Solufel kir�ly? Enn�l komolyabban is vehetett volna...

- Hogy mer�szelted ezt tenni a kentaurokkal? - k�rdezte d�h�sen a k�z�pen �ll� elf.

- Igaz�n nem volt neh�z, csak egy kis m�regre volt sz�ks�gem - vonta meg a v�ll�t a boszork�ny. Azzal intett az �l�holtaknak, akik megindultak a terem k�zep�n �ll� h�rom harcos fel�.

- Alas, Celanor - sz�lalt meg a bal sz�ls� k�nyv-v�d�, mire t�rsaival el�re l�ptek �s fegyvereiket a f�ldnek t�masztva �si elf nyelven besz�lni kezdtek. Erre a k�padl�n �t-�t k�r alak� �gsz�nk�k mint�zat jelent meg, m�gikus jelekkel, majd mindegyik jelb�l egy ez�st szobor emelkedett ki, elf katon�kat form�lva. A szobrok lassan megmozdultak �s harci alap�ll�st vettek fel.

- Hm... Nem rossz tr�kk - sz�lalt meg elismer�en Romeria.

- Ez�st elfek! - ki�ltotta az el�bbi harcos, akit Naimnak h�vtak. - �ll�ts�tok meg a t�mad�kat!

A szobroknak nem kellett k�tszer mondani, azonnal megindultak �s �sszecsaptak az �rny�kboszork�ny �ltal mozgatott kentaurokkal. �gy t�nt siker�lt megtorpan�sra k�sztetni az �l�holtakat, de Romeria nem akart a kellet�n�l t�bbet elid�zni a Necronomicon megszerz�s�vel. H�trany�lt a haj�hoz �s a hajfonat�ban d�szelg� h�rom v�r�s tollat kivette onnan.

- Ne higgy�tek, hogy ennyire egyszer� dolgotok lesz velem - sziszegte a n�, majd a leveg�be dobta a tollakat �s var�zsbotj�t r�juk ir�ny�tva elmormolt egy id�z� var�zslatot. A tollak m�g a leveg�ben sz�trobbantak, mire sz�rnyak csapkod�s�t �s vijjog�, vis�t� hangot lehetett hallani. H�rom emberi alak t�nt el� a f�stfelh�b�l. A megid�zett l�nyek h�rpi�k voltak. S�padt b�r�, kecses n�i alakok, hossz� karmos l�bakkal, karjuk hely�n pedig nem kezek, hanem sz�rnyak helyezkedtek el, mint a sasokn�l.

- V�gezzetek az elfekkel! - intett nekik Romeria, mire a l�nyek nagy sz�rnycsap�sokkal, vis�tva indultak meg az �rny�kboszork�ny �ltal mutatott c�lpontok fel�.

Az elfek kit�rtek a lecsap� h�rpi�k t�mad�sa el�l, de viszonozni nem tudt�k azt, mert a sz�rnyek gyorsan tovasuhantak, �s mire a k�nyvet v�d� harcosok �jra harci �ll�st vettek fel, m�r j�tt is a k�vetkez� roham. Naim a fel� k�zeled� sz�rnyas n� fel� dobta d�rd�j�t, de az k�nnyed�n kiman�verezett el�le, �gy a fegyver j� p�r m�terrel arr�bb a f�ldbe csap�dott. A m�sik k�t elf sem �rt el t�bb sikert a h�rpi�k ellen. Bosszant� volt, mert a l�nyek k�nnyen �s gyorsan mozogtak, neh�z volt �ket hat�sosan megsebes�teni a f�ldr�l.

- Ez �gy nem lesz j� - mondta d�h�sen Naim, majd el�r�ntotta kardj�t. A h�rom elf egym�snak h�ttal �llva pr�b�lt ellen�llni a sz�rnyeknek, akik �les karmaikkal csapkodtak fel�j�k. Az egyik elfnek azonban t�madt egy �tlete, ahogy megpillantotta az im�nt f�ldbe f�r�dott d�rd�t.

- Naim, Alas - sz�l�totta meg t�sait. - Van egy tervem... Ha bev�lik, tal�n az egyik besti�val tudunk v�gezni.

- Mir�l besz�lsz Celanor?

- Megpr�b�lom elcsalni az engem t�mad�t... Ti addig terelj�tek el a m�sik kett� figyelm�t! - azzal a Celanornak nevezett harcos el�re ugrott �s kardj�val a vele szemben lebeg� sz�rny fel� suhintott, aki ett�l h�tr�bb rebbent. Ezt kihaszn�lva az elf futni kezdett a d�rda fel�. A h�rpia bekapta a horgot, mert t�rsait h�tra hagyva �ld�zni kezdte kiszemelt �ldozat�t. M�r majdnem utol�rte az elfet �s t�hegyes karmait el�re szegezve akart belemarni annak h�t�ba, amikor Celanor el�rve a d�rd�t, megragadta annak sz�r�t, megp�rd�lt k�r�l�tte �s h�tba r�gta az �t �ld�z� l�nyt. A h�rpia ett�l �s az egyens�lyveszt�st�l a f�ldre zuhant. A harcos nem t�tov�zott; kiszedte a fegyvert a f�ldb�l, majd odal�pett a verg�d� l�nyhez �s a mellkas�ba d�fte. A hal�lra sebzett sz�rny vis�t�s�ra a m�sik k�t h�rpia h�trakapta a fej�t �s amint felfogt�k a l�tottakat megindultak az egymag�ban �ll� Celanor fel�.

- Celanor! - ki�ltott�k t�rsai, �s a sz�rnyek nyom�ba eredtek. Ekkor azonban Naimot oldalr�l eltal�lta valami, amit�l a f�ldre zuhant. A v�ratlan t�mad�st�l az elf zavarodottan n�zett fel �s maga el�tt a d�h�sen vicsorg� lid�rcet, Panteast pillantotta meg. Nem t�tov�zott, hanem kardj�t �td�fte a f�rfin, az, azonban mintha meg sem �rezte volna. Megragadta kezeivel az elf fej�t �s egy pillanat m�lva kit�rte Naim nyak�t.

- Neee! - ki�ltotta Alas, aki m�r f�l�ton volt Naim �s Celanor k�z�tt, amikor �szrevette, hogy p�r l�p�ssel m�g�tte fut� t�rsa elt�nt a l�t�ter�b�l. Naim hal�l�nak k�vetkezm�nyek�pp az �ltala megid�zett ez�st elfek semmiv� lettek.

Celanor ek�zben a d�rd�t maga el� szegezve pr�b�lta azt belesz�rni a hozz� k�zelebb lev� h�rpi�ba, �m az l�baival elkapta az eszk�z v�g�t �s ann�l fogva kezdte a magasba h�zni a harcost. Az elf k�nytelen volt elengedni a fegyvert, mert a m�sik sz�rny h�tulr�l akart r�t�madni. Kardj�t el�r�ntva m�g siker�lt idej�ben megfordulni a tengelye k�r�l, de, ahogy a d�rd�t elvev� h�rpi�r�l levette szem�t az egyb�l a h�t�ba m�lyesztette karmait. Celanor felki�ltott a f�jdalomt�l �s a kard kihullt kez�b�l. T�bb sem kellett a m�sik h�rpi�nak, r�vetette mag�t a csapd�ba esett harcosra.

Alas id�k�zben a neki h�ttal l�v� sz�rnyh�z futott �s lemetszette annak fej�t. Az utols� h�rpia fel akart r�ppenni, de Celanor leteperte, �gy t�rsa azzal is v�gezni tudott. �m sebes�lt t�rs�nak m�r k�s� volt... Mellkas�b�l �s h�t�b�l csak �gy �ml�tt a v�r.

- Menek�lj, Alas! - h�r�gte a haldokl�.

- Nem! Tarts ki, Celanor! - k�rlelte k�ts�gbe esetten a bajt�rsa, de a f�ld�n ker�lt elf addigra meghalt. Az � katon�i is porr� v�ltak. �gy m�r, csak �t ez�st harcos k�zd�tt a kentaurokkal, de azok r�videsen darabokra z�zt�k �ket. Alas imm�r egyed�l volt �s f�j� sz�vvel gondolt halott t�rsaira.

- L�tom m�r csak Te maradt�l - visszhangzott Romeria g�nyos hangja. Az elf gy�l�lett�l telve �llt fel �s fordult h�tra. Az �l�holt Hesszeniek �s Panteas k�rbe ker�tett�k a harcost. Az �rny�kboszork�ny kil�pett a t�megb�l. Csup�n n�h�ny l�p�snyi t�vols�g v�lasztotta el a Necronomicont�l. - Sz�p teljes�tm�ny, hogy meg�lt�tek mindh�rom h�rpi�mat, de mihez kezdesz most, hogy a t�said is ugyan �gy halottak?

- L�gy �tkozott! - sziszegte Alas.

- Vesztettetek... - v�laszolta a n� �nel�g�lten. - de, most az egyszer kegyes leszek �s meghagyom az �leted, hogy h�r�l tudd vinni annak az ostoba Solufelnek, mik�nt s�p�rtem el minden akad�lyt az utamb�l, amelyet � �s a sz�vets�gesei �ll�tottak el�m.

- Azt hiszed, hogy gy�zt�l? Az emberek �s a var�zsl�nyek nem fogj�k hagyni, hogy Te �s a d�monok romba d�nts�tek a vil�got! El fogsz bukni, ahogy 16 �vvel ezel�tt is! - ki�ltotta Alas, �s a l�b�n�l hever� d�rd�t felr�gta a kez�hez, majd Romeria fel� haj�totta. Ez ut�n kardj�t el�re szegezve teljes erej�b�l futni kezdett a boszork�ny fel�. Amikor a n� l�tta, hogy az elf k�zbe kapja a d�rd�t, csak elmosolyodott. Var�zsbotj�val szil�nkokra robbantotta a fel� sz�guld� fegyvert, �s ezt k�vet�en egy b�n�t� �tkot k�ld�tt a t�mad� harcosra, aki futt�ban mozdulatlann� dermedt.

- K�r, pedig t�nyleg el akartalak engedni - mondta �lvetegen a boszork�ny, majd meglend�tette a kez�t. Ezzel egy id�ben Alas kardot tart� keze is ugyan �gy mozogni kezdett. Az elf hi�ba pr�b�lt ellen �llni. V�g�l Romeria egy utols� suhint�ssal el�rte, hogy a harcos �nmag�ba sz�rja fegyver�t. Alas t�gra ny�lt szemekkel rogyott t�rdre, majd nem sokkal k�s�bb �lettelen�l a padl�ra.

Miut�n v�get �rt a harc, az �rny�kboszork�ny feloldotta b�b�j�t a m�g talpon lev� kentaurokr�l, akik rongybabak�nt zuhantak a f�ldre.

- �s most l�ssuk azt a k�nyvet... - mondta komolyan Romeria k�zelebb l�pve a Necronomiconhoz. - Bizony�ra var�zslat v�di. Nem �rt �vatosnak lennem... - elm�lkedett hangosan. - Panteas, vedd le! - utas�totta a lid�rcet, aki gondolkod�s n�lk�l engedelmeskedett. Odal�pett � is az �llv�nyhoz, melyen a k�nyv fek�dt, �m, ahogy meg�rintette, teste azonnal k�v� v�lt. A n� h�tr�lt egy l�p�st, l�tva, mit tett szolg�j�val a v�d�var�zslat. - A pokolba... - m�rgel�d�tt. - Akkor is meg kell szereznem! Rajtam egy ilyen kis �tok nem foghat ki! - azzal var�zsbotja v�g�t a Necronomiconra szegezte, �s megpr�b�lta semleges�teni a r� helyezett v�delmet.

Ahogy a Romeria botj�n l�v� m�gikus k� felizzott, �gy a k�nyv k�r�l l�that�v� v�lt az �tok burka. A k�t var�zslat egym�snak fesz�l�s�b�l fekete �s feh�r szikr�k keletkeztek, melyek sisteregve �s pattogva cik�ztak a k�t t�rgy k�z�tt. A n� m�r minden erej�t latba vetette, amikor egy hatalmas csattan�s r�zta meg a termet �s Romeria h�trazuhant. Zih�lva kapkodta a leveg�t �s pr�b�lta �sszeszedni mag�t. F�l akart �lni, de jobb keze nem mozdult. V�ll�ig k�v� v�lt. A boszork�ny egy darabig m�g m�regette a sz�rke, merev v�gtagot, de tudni akarta, hogy siker�lt-e megt�rnie a v�d�var�zslatot. A Necronomiconhoz l�pett �jra �s lassan fel� ny�lt. Az utols� millim�terekn�l hezit�lt, de v�g�l meg�rintette a d�szes bor�t�lapot �s �r�m�re nem t�rt�nt semmi. El�gedetten felmarkolta h�t a k�nyvet �s var�zsbotj�t, azzal megindult kifel�. Nem agg�dott a karja miatt, mivel, miut�n megid�zi Amaron nagyurat, � bizony�ra h�l�b�l vissza fogja adni az �ps�g�t.

Alig, hogy az �rny�kboszork�ny el�rt az �p�let romos bej�rat�hoz szembe tal�lta mag�t a t�rre bevonul� Matheusszal �s sereg�vel. A Terenysiek egy pillanatra teljesen ledermedtek l�tva, hogy Romeria a k�nyvvel a kez�ben �ll el�tt�k.

- Elk�stetek - mosolygott a boszork�ny �s miel�tt Matheus �s a katon�k b�rmit tehettek volna, k�dd� v�lt.