Annyira elmerengtem, hogy �szre se vettem, hogy Edward m�g�ttem �ll. Csak mikor m�r a hajamat elh�zta a v�llamr�l, �s h�trasim�totta a h�tamra, akkor rezzentem fel.
- Semmi baj!- Nyugtatott meg, �s �tkarolt. �ll�t a v�llamra helyezte, �gy n�zt�k egym�st a t�k�rben. – Annyira sz�p vagy!- Suttogta halkan, �s megcs�kolta v�llamat, majd �jra visszahelyezte fej�t.
- Te se panaszkodhatsz!- Jelentettem ki hirtelen.
Megeresztett egy vigyort mag�nak.
- �n az vagyok ami. Csak vonzom magamhoz az embereket, de egy�bk�nt, �n sem lenn�k olyan j�k�p�. �s nem is vagyok. Csak a l�nyok n�znek annak. De te nem vagy az. �s �gy is vonzol minden egyes �l�l�nyt magadhoz.
Egy g�nd�r tincset felemelt �s azzal j�tszadozott. Olyan aranyos volt. Mint egy macska egy c�rnasz�llal. Elnevettem magam, mikor ugyanazzal a tinccsel, a kil�tsz�d� nyakamat megcsiklandozta.
- Gyere, menj�nk.
- Rendben. - Kiment, �s �n is mentem volna, de m�g egyszer visszan�ztem a t�k�rbe.
A szemem megint barna volt. Lehet, hogy k�pr�zott a szemem? Mondjuk, ez el�gg� abszurd.
Les�t�ltam, ahol az ajt�ba m�r v�rt r�m Edward. Felseg�tette a kab�tomat, majd bez�rtam az ajt�t.
- H�t a te kocsid?
- Alice-al elhozattam magam a suliig. �s � hazavitte a Volvo-t.
- �rtem. Egy�bk�nt mi�rt is megy�nk hozz�tok?
- Mi�rt ne?- Fordult fel�m nevetve, mik�zben megint a nem j� helyen nyitotta ki az ajt�t.
Egy fancsali arcot v�gtam, hisz mindig olyan sokat v�rt szeg�ny kocsimt�l. M�g meg �rt neki!
- Gyer�nk!- Intett fej�vel az �l�s fel�, �n pedig k�nytelen voltam bel�tni, �gy se engedn� meg, hogy �n vezessek. J�tsz�d� s�rt�d�ssel be�ltem.
M�r nem is tudom, hol j�rhattunk, m�g az �t fel�n�l se kb., amikor v�ratlanul megsz�lalt.
- Mire gondolsz?
- Csak �gy n�zel�d�k. - Nem volt �rtelme, sok mindent n�zni, csak az erd�t.
- J�l vagy?- K�rdezte agg�d� hangon, �s fel�m fordult.
- Mi�rt ne lenn�k?- K�rdeztem vissza zavarodottan.
- Olyan feh�r vagy. - A visszapillant�ba megn�ztem magam, �s igaza volt T�nyleg, kicsit feh�rebb voltam az �tlagosn�l. Nem tudtam, hogy a k�vetkez� percekben, olyan v�r�s leszek, mint egy r�k.
- Egy�bk�nt mi volt, az a dolog, amit Jessic�val besz�lt�l?- Pedig m�r bizakodtam benne, hogy nem hozza fel.
- Semmi k�l�n�s.
- Valami olyan dologr�l volt sz�, hogy. - M�r folytatta volna, ha �n nem v�gok a szav�ba.
- Semmi fontos dolog. Egyszer�en k�rkedett azzal, hogy � m�r nem sz�z. B�r nem tudom, hogy ezzel mit lehet dicsekedni. - T�nyleg ezt gondoltam, nem csak az � kedv��rt mondta ki.
- Te nem akarsz k�rkedni?- Nevetett fel, b�r ott volt hangj�ban a keser�s�g. Megforgattam szemeimet.
- Nem. - Suttogtam halkan.
- Hogy-hogy?- Lehelte � is halkan.
- Mert nem!- Csattantam fel idegesen, b�r ez ink�bb a zavar miatt volt. Zavarban voltam. J� ideig csend volt k�z�tt�nk. M�r k�zel volt a h�z. Pedig �ltal�ban Edward ki szokott akadni, hogy milyen lass� a furgon.
- Akarod?- Sz�lalt meg p�r pillanat m�lva.
- Tess�k?- N�ztem r�, idegesen. - Ezt meg hogy �rted? Edward a fen�be is!- Szidtam le, de � nem sz�lalt meg. H�t megt�rtem �n a csendet. - Tudom, hogy mi�rt nem akarod, �s meg�rtem, egy�ltal�n tettem r� utal�st valamikor is?
- El�g akkor �szrevenni, amikor megcs�kollak. �s nem mondtam �n sem soha, hogy nem akarom, de most mit tegyek?- Ki�ltott fel m�rg�ben.
- Amennyire neked neh�z t�rt�ztetni magad ir�ntam, nekem is ugyanolyan, csak nem olyan nagym�rt�kben, mint n�lad. K�r, hogy ezt nem tudod felfogni!- Nem n�ztem r�. Kifele n�ztem az ablakon.
- Mit tegyek?
- Ne f�lj!- Suttogtam keser�en.
- Ne f�ljek?- N�zett r�m meglep�dve. Ahogy a szem�be n�ztem, l�ttam, hogy �risze teljesen fekete. J�l felbosszantottam!
- Igen. - Leheltem alig hallhat�an. – Ez arr�l sz�l. Nem lenne itt baj kett�nk k�z�tt, de te f�lsz, hogy b�ntan�l. Szerintem meg annyira szeretsz, hogy nem tudn�l �rtani nekem.
- Mi a fen�nek kell neked ennyire megb�znod bennem?- Csattant fel megint.
- Sajn�lom!- Ord�tottam d�h�sen.
Megint nem sz�ltunk. F�jt a cs�nd. Majd halkan megsz�lalt.
- Mib�l gondolod, hogy nem tudn�lak b�ntani?
- Tudom �s k�sz!- Mondtam norm�lis hangnemben, de egy er�s gondolat szomor�v� tett.
- Mi a baj?
- Mi�rt nem v�ltoztatsz v�mp�rr�?
- Bella, k�rlek!
- Ne Edward! Mi�rt nem? Nem szeretsz annyira, �gy csak egy ideig leszek j� neked?
- Dehogyis!
- Akkor mi�rt? Ha annyira szeretn�l, akkor te is �r�kre velem akarn�l lenni, �s akkor �tv�ltoztatn�l.
- Nem tudod, hogy mit k�v�nsz!- M�r nem egyszer mondta nekem ezt a mondatot.
- Ok�. Akkor megv�rhatod, hogy m�s tegye meg.
- Senki nem meri megtenni. - Ink�bb csak mag�t b�ztatta, mint engem, majd gonosz mosolyra h�zta ajkait. - F�lnek a haragomt�l. Tudj�k, ha engem egyszer nagyon feld�h�tenek, alig lehet meg�ll�tani.
- P�ld�ul James-n�l?- K�rdeztem hirtelen. Meglepte a k�rd�s, de neh�zkesen v�laszolt.
- Igen, p�ld�ul ott. Te vagy a legfontosabb most nekem. Nem tudn�m elviselni, ha elvesz�ten�lek!
- De �gy elfogsz!- Suttogtam, de �reztem, hogy f�lre�rtette, �gy gyorsan folytattam. - �n is nagyon szeretlek, �s soha nem hagyn�lak el, de k�rlek, �rtsd meg, hogy nem lehetsz mindig mellettem. Vesz�lyben vagyok, �rted?
- �n el�re megmondtam. Eml�kszel?
- Igen, de �n most nem r�d, vagy a csal�dodra gondoltam.
- Hanem?
- Victoria. - Halkan ejtettem ki ezt a sz�t.
Maga m�r a n�v is nagyon feld�h�tette.
- El�bb- ut�bb megkeres. Bossz�t fog �llni a szerelm��rt. �s �n meg�rtem.
- A hal�lodr�l besz�lsz!- D�rrent fel m�rges hangja.
- Edward, valamilyen fokig meglehet �rteni.
- James egy szadista �llat volt, meg�rdemelte a hal�l�t, de Victoria sem k�l�nb.
- Edward. Szerett�k egym�st. Az�rt �ltek, hogy �ljenek. V�g�l is, �n is emiatt ker�ltem vesz�lybe. Csak egy ember vagyok, James sz�m�ra t�pl�l�kot jelentettem.
- Hagyd, abba k�rlek Bella!- �v�lt�tte hangosan, mire mintha az ablakok megremegtek volna.
- Victoria szerette, �s meg akarja majd bosszulni. Elv�gre �n is ezt tenn�m, ha veled t�rt�nne valami. Vagy mi lett volna, ha nem �rsz oda id�ben a st�di�ba? Te is megbosszuln�l. - �reztem, hogy el�gg� fesz�tem ezekkel, a t�m�kkal azt a bizonyos h�rt, de azt vettem �szre Edward m�g b�rja, de nem sok id�m van h�tra. Nem sok�ra ez is el fog szakadni!
- De oda�rtem! �s ez mindig �gy lesz!- M�r megint mintha ink�bb mag�t b�ztatta volna ezekkel, a szavakkal, mintsem engem. Majd hirtelen r�m n�zett �s karj�val mag�hoz h�zott.
�tkarolt �s keze az �n kezemet kulcsolta �t.
A bal kez�vel vezetett.
Mikor lesz m�r v�ge ennek az �lland� veszeked�snek? A Phoenix- ben t�rt�nt dolgok �ta, ezen el�g sokat vit�zunk.
1 h�ten egyszer biztos, hogy mindig lezavarjuk. �s ut�na n�mas�g van.
�szre se vettem, de eltelt az id�, �s m�r a h�z el�tt is voltunk.
Edward le�ll�totta a motort, majd kipattant. Nem a m�sik oldalon sz�lltam ki, hanem Edward mag�val h�zott.
Mik�zben befele ment�nk elnevettem magam.
- H�t nem ironikus? Majdnem minden h�ten elj�tsszuk ezt a veszeked�st, a James dologgal, �s mindig ugyanaz a v�ge. N�ma burkolts�g.
- Egyszer ezt is megbesz�lj�k!
- Rendben. - Mondtam �s mosolyt csalt az arcomra, amit mondott, �s az, ahogyan mondta.
M�g mindig cs�ndben ment�nk be a h�zba, de legal�bb m�r nem volt annyira fesz�lt a hangulat.
A nappaliba ment�nk, ahol ott volt Esme, �s a t�bbiek. A nagy plazma tv ment, b�r nem igaz�n �rdekelte �ket, hanem n�m�ra v�ve, ink�bb egym�ssal t�rsalogtak �l�nken.
- Sziasztok!- �lt le a b�rkanap�ra Edward, nagyot s�hajtva. Mintha kif�radt volna.
- Mi az, Bella lef�rasztott?- Kezdte egyb�l cukkolni Emmett.
Egyik�nk se v�laszolt, csak komoly arccal egym�sra n�zt�nk.
Esme fel�llt, �s egy puszival k�sz�nt nekem. Olyan mintha a p�tany�m lenne. Nekem is!
- Kik�s�rsz, k�sz�tettem valami finomat a konyh�ba?- H�zott el a nappalib�l.
Persze, Edward biztosan egyb�l �tl�tott rajta, hogy mit akar. Faggatni.
Nagyot s�hajtva le�ltem a pultn�l lev� egyik sz�kre.
- Mi t�rt�nt?- Rakott el�m egy t�l s�tit, �s egy kis vizet. Esk�sz�m, ez a n� a lelkembe l�t.
- Semmi k�l�n�s. Csak veszekedt�nk.
- Hogy-hogy?
- Semmi.- Legyintettem, de szerintem l�tsz�dott rajtam a szomor�s�g. Egy�ltal�n mi�rt voltam szomor�, �s b�gyadt?
Elmondta, hogy szeret, �s �n vagyok a legfontosabb az �let�be, akkor meg mi�rt �rzem, �gy, hogy mindj�rt elb�g�m magam?
- J�l vagy?
- Persze, �gy is megbesz�lj�k! Alice �ltal�ban seg�teni szokott. - el�g ironikus hangom lehetett, �gy Esme gy�ny�r� arc�n d�h l�tsz�dott.
- Pedig megmondtam neki, hogy ne sz�ljon bele a kett�t�k �gy�be. Jaj az a l�ny. Alig lehet le�ll�tani. Sajn�lom Bella!
- Semmi baj. N�ha t�nyleg seg�t. – Mondtam egy kisebb mosoly k�s�ret�ben.
Vajon valaha t�nyleg megbesz�lj�k ezeket, a dolgokat? Vagy Edward soha nem akarja majd ezt kit�rgyalni?
Egy viszont biztos. Most m�r tudom, hogy szerelmemet mi d�h�ti fel a legjobban. Gonosz vigyorra h�ztam sz�mat, �s m�r a t�bbin gondolkodtam.