A k�vetkez� p�r perc, szinte elviselhetetlen volt. Sz�rny� volt l�tni, Edward egyre feket�bb szemeit.
- H�t m�r tudja. - jelentette ki Jasper, �s pr�b�lt nyugalmat k�ldeni mindenki fel�.
�n pedig nem mertem megmozdulni, v�rtam, hogy mikor kapom a fejemre a t�m�rdek k�romkod�st.
- EZ HOGY LEHETS�GES? HOGY T�RT�NHETETT EZ?- fakadt ki, �n pedig egy pillanatra megrend�ltem. M�g sosem l�ttam, ilyen idegesnek.
- Meg tudn�m magyar�zni, de sajnos �n sem tudok…- mondtam volna, de a szavamba v�gott, ord�tozva.
- NEM �RDEKEL! HOGY? MI? HOGYAN?- hadart tov�bb, �n pedig m�g tudtam, hogy a java h�tra van.
- N�zd Edward…- kezdte volna Carlisle, ha nem v�g bele.
- TE TUDTAD? CHARLISLE TE TUDTAD?- �v�lt�tt r�, mint a t�bolyult.
- Igen, Edward tudtam. Hozz�m fordult Bella, el�sz�r.
- BELLA, MI�TA TUDOD?- n�zett r�m, �n pedig k�nytelen voltam m�s fele n�zni. Azok a d�ht�l izz� szemek…
- Csak t�netei voltak, de nem tudjuk biztosan. Carlisle egy bar�tja el fog j�nni ide, � majd megmondja mi a bajom.
- Mi�rt nem mondtad el?- v�ltott sokkal halkabb hangnemre, �n pedig feln�ztem v�gre r�.
- Nem tudtam. Nem tudtam, hogyan fogadn�d. Gondoltam, hogy �gy ki fogsz akadni �s.
- NAN�, HOGY KIAKADOK! AZZ� V�LT�L, AMIV� �N EGY�LTAL�N NEM AKARTAM, HOGY V�LJ!- ord�tott megint, �n pedig ism�t lehajtottam fejem. De azt�n a szem�be n�ztem.
- Nem tudom, hogy neked ebbe mi a rossz, elv�gre, nem kellett megtenned.
- CHARLISLE MI�RT NEM MONDTAD EL TEGNAP, HOGY BELL�VAL BAJ VAN? MI�RT NEM?- �v�lt�tte teljes torokb�l, r�m se heder�tve majd a t�bbiek is meg�rkeztek. - �S TI? TI TUDT�TOK?
- Mind tudtuk Edward. - mondta cs�ndesen Esme, mire m�g nagyobb d�h lobbant szem�be. Ha lehetett enn�l is nagyobb.
- Ezt nem hiszem el a saj�t csal�dom, ellenem, fordul!- mondta halkan, de hitetlenkedve.
- Edward, el akartam mondani. - suttogtam, �s k�zelebb akartam menni, de � elh�tr�lt.
- M�g is h�nyszor pr�b�ltad Bella? Mondj egy sz�mot!- mondta vissza d�h�sen. Zavaromban a hajamat csavargattam.
- Egy-szer.
- Belehalt�l abba az egybe is igaz? Jaj bocs, de te m�r halott vagy!- nevetett fel keser�en.
- Edward nyugodj le!- tette kez�t Emett, Edward karj�ra, de � elkapta.
�sszeh�zott szemekkel mindenkire r� n�zett, majd egy h�rd�l�ssel elt�nt.
Szomor�an s�hajtottam egyet. Gondoltam, hogy ez lesz, de akkor sem sz�m�tottam, ilyen megnyilv�nul�sra.
- Ne agg�dj! Ha lenyugszik, �s �tgondolta visszaj�n. - �lelt meg f�l karj�val Esme.
- Ide, biztos. De hozz�m?- k�rdeztem, kifacsart arccal.
- Ugyan m�r, ez�rt biztos nem szak�t veled!- b�ztatott, de az�rt �reztem hangj�ban a bizonytalans�got.
- Hogy lehetsz te f�lig v�mp�r?- trappolt el�m Rosalie.
- Nem tudom. Csak m�r nem vagyok olyan �gyetlen, mint r�gen, s�t sokkal �gyesebb vagyok mindenbe. �h�tozom a v�rre, �s ezen k�v�l, jobban �rzem az illatokat. �s a jelek szerint v�ltozik a szemem sz�ne. Nem vagyok biztos benne, hogy t�nyleg v�mp�r vagyok, vagy csak f�lig, vagy, hogy egy�ltal�n, mif�le l�ny vagyok. Semmit nem tudunk! Ez�rt lesz j�, ha meg j�n a bar�tod. - fordultam Carlisle fel�, mire � b�lintott.
- De hogyan lett�l? Elv�gre nem Edward harapott meg, te magad mondtad. - k�rdezte Jasper.
- �n sz�val. Azt hiszem, hogy amikor James megharapott, h�t sz�val, Edward nem sz�vta ki az �sszes m�rget. Csak erre tudok gondolni. Csak akkor haraptak meg!
- Holnap megj�n Livjon �s akkor mindent, megtudunk. Legal�bb is rem�lem. - mondta mag�nak Carlisle, �s a szob�j�ba ment. Esme m�g r�m mosolygott, azt�n ut�na eredt.
- Azt hiszem, hazamegyek.- jelentettem ki, �s az ajt� fele mentem.
- Mi�rt?- j�tt ut�nam Emmett feles�g�vel egy�tt.
- Edward-nak id�re van sz�ks�ge. Tudja, hol tal�l meg, ha l�tni akar, vagy v�gre besz�lgetni szeretne. - mondtam m�g mindig szomork�san.
- T�l fogja �lni. Hamarosan �tgondolja �s ut�nad, megy. - pr�b�lt b�ztatni Rosalie.
- Nem tudom. B�zom benne, de, amilyen d�h�s volt, eltelik egy kis id�be, am�g feldolgozza. Nem akarta soha, hogy �n is v�mp�r legyek. Irt�zott a gondolatt�l.
- Biztos, hazaj�n. - n�zett r�m Emmett.
- �n is rem�lem.- suttogtam.
- Na gyere, hazaviszlek.- s�t�lt el�m Emmett, �s a gar�zsba ment.
P�r perc m�lva m�r r�gi dzsipj�vel �llt el�.
Bepattantam, �s integettem egyet Rose-nak.
Visszainteget, azt�n Jasper-re n�zett. Mondott neki valamit, de nem tudtam kivenni, hogy mit.
Amilyen gyorsan vezet Emmett, hamar haza�rt�nk.
- Minden rendben kisl�ny?- k�rdezett nevetve, de az�rt agg�d� hangnemben.
- Persze, semmi bajom. - egy angyali mosolyt pr�b�ltam er�ltetni magamra, ami el�g rosszra sikeredett.
- Semmi baj nem lesz. �g�rem. Meg keresem �s besz�lek vele.
- Nem kell Emmett! Nagyon aranyos vagy, de ezt egyed�l kell �tgondolnia.- mondtam gyorsan tiltakozva.- De t�nyleg j� lenne, ha a k�zel�be maradn�tok. Nehogy valami h�lyes�get csin�ljon. B�lintott, majd egy Emmett f�l� mosolyt villantott fel.
- Jobban ismered, mint mi!- mosolygott, mint egy dr�ga gyerek. B�logattam egy kicsit, azt�n s�hajtottam egyet.
Kik�sz�l�dtam a kocsib�l, �s hulla lassan, bel�ptem az �res h�zba. Led�ltem egyb�l a szob�mban az �gyamra �s ism�t gondolkoz�ba estem.
Mi lesz most? Ha v�mp�r vagyok, akkor mi lesz a sz�leimmel?
Elhagyom �ket. Magukra maradnak. Ap�m pedig ism�t. Anya nem lesz egyed�l rem�lhet�leg.
Sose gondoltam, hogy �gy f�jni fog, ha egyszer, Edward ilyen d�h�s r�m. Sosem szoktam magamra harag�tani, de err�l nem �n tehetek!
Ha keres egy pali madarat, akit hib�ztatni akar, akkor n�zzen mag�ra. Igen, ez v�g�l is az � hib�ja! Nem sz�vta ki teljesen a m�rget!
B�r m�r �gy is olyan sokat tett �rtem! �s �n v�g�l is �r�l�k neki, hogy �gy alakult. �r�kre vele lehetek, �s m�g nem is kellett megharapnia.
De mi lesz ezut�n? �n is �r�kre 17 �ves maradok?
Nekem is, majd k�lt�zn�m kell, hogy ne t�nj�n fel m�soknak, hogy hopp� de �n m�g 20 �v m�lva sem �regedtem semmit?!
H�t igen, b�r mindenbe van valami rossz, de az a gondolat, hogy �r�kre Edward mellett maradhatok, nagyobb a passz�v �rz�sekn�l.
F�jt, �s �getett az, ha arra gondoltam, mi lenne, ha Edward elhagyna.
Szinte, mondhatni, minket egym�snak teremtett a sors. Vagy Carlisle. Nevettem fel. Hiszen, ha �, akkor, nem v�ltoztatja �t a szerelmemet, akkor val�sz�n�leg, mi sosem tal�lkoztunk volna. De a sors �gy hozta, hogy igen is nek�nk egy�tt kell lenn�nk. Tal�lkoznunk kellett az iskol�ban!
Ezt az eg�szet a nagy k�nyvben meg�rt�k, �s rem�lem azt is, hogy �n �r�kre, a t�k�letes g�r�g istenemmel maradok!




El kellett menek�ln�m, onnan, miel�tt olyan mondan�k, amit megb�nn�k. Bella, de mi�rt? Tudtam, hogy nagyon akarod, de ez az�rt t�lz�s! Sz�tt�pem, azt, aki megmer�szelte!
De, m�s nem harapta meg, kiv�ve az-az �tkozott James. De �t m�r meg�lt�k.
Akkor meg hogyan? �n b�ntottam volna? Akkor amikor, nem voltam magamn�l? Vagy mikor t�rt�nt? Hogy t�rt�nt? Mi�rt nem sz�lt a jelekr�l, vagy a nevel� ap�m, mi�rt nem mondta el?
Mi �rtelme volt titkol�zni? �s pont most! B�r �szrevehettem volna �n is. A m�ltkor t�l nagy ereje volt. B�r lehet, hogy akkor az�rt nem t�nt fel, mert annyira a v�gy elvette az eszem, hogy nem is figyeltem a t�bbire. Csak arra, hogy k�v�nom �t! De piszkosul! �s m�g meg�llni se tudtam! Ez a legbosszant�bb. Hogy nem tudtam uralkodni magamon! Igaz, Bella a n�lk�l is el�g k�v�natos sz�momra, minthogy bevetn� minden cs�b�t�sa erej�t! Istenem, az a cs�k, amit adott…
Szinte lerohant. Mi�ta egy�tt vagyunk, ez az els�, hogy majdnem megtett�k. El�g k�zel voltunk hozz�. M�r csak a ruh�k, �s gondolkoz�s n�lk�l megtett�k volna. De olyan volt, mintha � se lenne, a maga ura. �s ez zavar�! Mintha �t is a k�v�natos v�gy, �szt�n hajtott volna.
�s akkor, amikor el akart t�volodni, feladtam. Direkt j�tszott velem, azt l�ttam rajta. De akkor m�r �gy felkorb�csolta mindenemet, hogy nem tudtam nemet mondani.
Jaj Bella! Mi�rt kell neked, ilyen cs�b�tanak lenned? De lehet, hogy mostan�ban az�rt vonz�dom m�g jobban hozz�d, mert te is �rasztod magadb�l, azt a kellemes, meleg illatot. Ez a v�mp�r l�t, nem �ppen a legjobb. B�r, abban az egyben igazad volt, hogy most m�r legal�bb nem kell annyira azon agg�dnom, hogy midet t�rtem el.
T�l durva voltam hozz�d, val�sz�n�, de �gy kiakadtam. �reztem, hogy megint fel megy bennem a pumpa, �gy megpr�b�ltam megint ink�bb Bell�ra gondolni. Az �ltal�ban megnyugtatott.
Az-az �des m�mor�t� illata, a gy�ny�r� szemei. Azok is megv�ltoztak azon a d�lut�n. V�r�s sz�n�re v�ltottak �t, �s… a fogai.
�s sajnos be kell vallanom magamnak, hogy akkor, egy pillanatra f�ltem t�lem. Igaz, csak egy pillanatig, de akkor is! F�ltem t�le! Nevets�ges!
�s t�nyleg nem volt �nmaga. Nap, mint nap l�tom, hogy a hangom, mit v�lt ki bel�le, de akkor. Semmi!
M�g arra sem reag�lt, amikor m�r ord�tottam.
�s k�ts�g k�v�l, ha akkor, Alice nem l�tja, hogy mi fog t�rt�nni, �s �n nem kiab�lok, val�sz�n�leg, nem tudta volna meg�ll�tani senki. Sajnos, akkor az �llat r�szem gy�zedelmeskedett az er�m felett. A v�gyam hajtott, de nem lett volna er�m, hogy eltoljam magamt�l.
T�nyleg ezt v�ltan� ki bel�lem? Bella? Te t�nyleg ekkora hat�ssal vagy r�m?
M�g ennyi id� ut�n is neh�z bevallanom, de igen is, nagy hat�ssal vagy r�m. Mindig �tn�zel rajtam, �s folyton elpirulsz t�lem. Hm!
Im�dok veled lenni. Szeretlek, �s nem akarlak elvesz�teni soha!
B�rmi is �llja a boldogs�gunk �tj�t, megoldjuk, mert szeretj�k egym�st.
D�nt�ttem el magamban, �s fel�lltam a nagy feny�r�l, ami j� p�r m�ter magass�gban �llt a h�z melletti erd�ben.
�gy indultam vissza, a Cullen h�zba, �s szerelmemhez.