�gy �reztem, egy kis friss leveg�re van sz�ks�gem. Nem tudom, hogyan, de meg�reztem, hogy szerelmem nincs a h�zban. Az �szt�neimre hivatkozva, az illat�t k�vetve eljutottam a kedvenc erdej�ig. Nem voltam, olyan gyors, mint �, de ahhoz k�pest, hogy milyen vagyok, el�g �gyesen mozogtam a f�k �gain.
Annyira aranyos volt, ahogy ott a r�t k�zep�n �lt, �s �res tekintettel el�re meredt. Hirtelen f�jni kezdett a sz�l, �s illatomat Edward fel� terelte. Egyb�l meg�rezte, �s fel is pattant hely�r�l. Elmosolyodtam magam.
Majd kil�pkedtem rejtekemb�l.
M�g mindig mosollyal l�ptem el�. Nem mondtunk semmit, csak le�lt, �s a k�t l�ba k�z� �ltem le, mik�zben karjait �tfonta k�r�l�ttem.
Hozz�simultam, olyan j�les� �rz�s volt, magam mellett tudni. �s szerintem ez �gy volt az � r�sz�r�l is.
- L�tod, m�r annyira ismersz, hogy b�rmikor megtal�lsz. - suttogta f�lembe, �n pedig megborzongtam.
- Nem �gy tal�ltalak meg, hogy ismerlek, b�r k�ts�gk�v�l tudtam, hogy itt leszel. De igaz�b�l most a szagl�somra hagyatkoztam. Hagytam, hogy az �mely�t� illatoddal magadhoz csalogass. - kuncogtam fel, �s egy kicsit h�tr�bb hajtottam fejem, de csak annyira, hogy egy gyors puszit tudjak adni arc�ra. Egy pillanatra elkomorodott, de azt�n vid�man felnevetett.
- H�t igen. B�r egy kicsit fura lesz megszokni, az �j helyzetet. - vihogta el mag�t, de az adott t�m�ra, mindketten elkomorodtunk. Csendben �lt�nk, egyik�nk se sz�lalt meg. V�g�l � t�rte meg a csendet.
- Mondott valamit?
- Nem. - v�laszoltam, de azt�n egy vigyor �lt ki arcomra. - Hisz hallottad nem?
�reztem, hogy neki is, nagy mosoly ter�l sz�t arc�n.
- Hallhattam volna, de a kedves fiv�rem, na meg az aranyos Alice, szab�lyosan kitess�keltek a h�zb�l. Azt mondva, hogy ez �gy nem fair.
- Igazuk van. - nevettem fel, �n is, majd komoly hangon folytattam. - Nem mondott nekem semmit Livjoy, csak amit eddig is tudtunk. Azt�n kik�ld�tt.
- Mi�rt van egy olyan �rz�sem, hogy m�g is megtudt�l valamit?- v�gott szavamba kac�r hangon.
- Ez…- tiltakoztam volna, de �gy nem lett volna helyes. - Igaz.
- �s mit?- faggatott tov�bb.
- S�rt�nek tal�ltam, hogy Livjoy a velem kapcsolatos dolgokat nem osztja meg. �gy mikor az ajt�t becsukta, �n ott maradtam, �s hallgat�ztam. - f�lve pillantottam az aranys�rga szemekbe.
- Helyes ez?- n�zett vissza, mire �n csak v�llat vontam.
- Musz�j volt, k�l�nben nem tudom meg azt, ami igaz�n fontos. Ki tudja, mikor akarta volna elmondani, mik�zben �n k�ts�gek k�zt gy�tr�d�k. - fakadtam ki, de h�la, nyugtat� simogat�s�nak, hamar lecsillapodtam.
- �s mit tudt�l meg?- k�rdezte pillanatokkal k�s�bb, �n pedig feltettem a m�r olyan sokszor feleml�tett k�rd�st.
- Edward, lenne, el�g er�d, hogy �tv�ltoztass?- fordultam meg, t�rdeimre t�maszkodva, �s megsz�ntettem a kett�nk k�z�tt lev� fizikai kapcsolatot.
- Mi�rt k�rdezed Bella? Hisz te m�r v�mp�r vagy, vagy m�g sem?- habozva tette fel a k�rd�st, de �n nem mertem a szem�be n�zni. Hideg ujj�val felemelte �llamat, �gy k�nytelen voltam oda n�zni.
Nagyot s�hajtva vissza�ltem �l�be, �s el kezdtem magyar�zni.
- Jobban nem tudom elmagyar�zni, �gyhogy figyelj. M�g �n magam sem �rtem, annyira. - b�lintott egyet, majd �jra testemet karjai k�z� z�rta.
- Sz�val, az, amikor James megharapott igaz volt. Megt�rt�nt, �s �tv�ltoztam volna, ha te nem sz�vod ki a m�rget. De mivel m�s nem harapott meg, musz�j lennie, valami magyar�zatnak. �s, sajn�lom Edward de, �gy t�nik, hogy nem sz�vtad ki az �sszes m�rget a szervezetemb�l. Elb�d�tott akkor a v�rem, �gy csak azt hitted, hogy az �sszes kiker�lt a testemb�l. - aggodalmasan pillantottam h�tra, �s az arc�t tanulm�nyoztam.
Ott el�sz�r meg lep�d�s, majd d�h �s harag v�ltotta feltotta fel a sz�p metsz�s� arcot. Sz�m�tottam r�, hogy el akar menni, �gy er�sen megragadtam karj�t. De m�g �gy is, f�l t�rdre volt ereszkedve, mik�zben �n a kez�t fogtam. M�g jobban oda csusszantam hozz�, �s �t�leltem.
- K�rlek Edward, �n…
- Az �n hib�m…- lehelte, �s �n a legjobb esetben is elk�bultam az illatt�l, de most…
- Nem, Edward. – tiltakoztam hevesen, de � csak lehajtott fejjel, �s er�sen �sszez�rt szemh�jakkal t�rdelt el�ttem. Kezemet er�sen szor�totta. Bizony�ra, ha ember voln�k, m�r r�g �sszet�rte volna.
- Az �n hib�m…- ism�telte, de �n egyik kezemmel felemeltem fej�t, hogy n�zzen a szemembe. Egy pillanatra kinyitotta szem�t, �s el akarta a fej�t kapni, de �n mindk�t kezemmel megfogtam arc�t.
- Edward, figyelj r�m! Nem a te hib�d…
- Az �n hib�m…- suttogta �jra, mire �n er�teljesebbre fogtam hangom.
- Nem Edward, ez nem a te hib�d. �s �n nem haragszom r�d.
K�t hideg tenyer�t, az arc�n lev� kezemre helyezte, �s letolta onnan.
Fel�llt, mire �n is. M�g mindig nem engedte csukl�mat.
- Mennem kell. - mondta hirtelen, mire engem f�lelem j�rt �t.
- Nem, k�rlek Edward. - m�r el is t�volodott, nem t�r�dve tiltakoz�sommal.
M�r meg is fordult, hogy elt�nj�n, mire nekem k�nnyek sz�ktek szemembe.
- Edward k�rlek, nem hagy hagysz itt v�dtelen�l. - s�rtam fel, �s tenyeremet a homlokomra szor�tottam. Hagytam, hogy k�nnyeim szabadon csorogjanak le arcomon.
V�ratlanul egy hideg ujj t�r�lte le k�nnycseppemet. Kipattantak szemeim, majd megnyugv�somra, Edward volt. M�g mindig k�nnyeimmel, karjaimat �tb�jtattam a karjai alatt, �s szorosan �t�leltem mellkas�t.
Simogat�s�ra, h�borg� lelkem megnyugodott.
- Sajn�lom Bella. - hangja t�l hamar j�tt, m�g fel sem fogtam igaz�n mit mondott.
- Nem kell Edward. Nekem az a legfontosabb, hogy mellettem legy�l. - halkan mondtam ki, ezeket, a szavakat.
Mire feleszm�ltem, m�r �jra a puha f�ben tal�ltam magunkat.
Edward csillap�t�an ringatott karjaiba. Egy ideig, m�g mindketten csak cs�ndben voltunk. S�ri cs�ndben. De olyan j� volt, csak �gy, nem gondolva a k�lvil�gra, csak egym�ssal lenni.
Nem b�rn�m ki, ha elvesz�ten�m. M�r t�ls�gosan fontos!
Egy�bk�nt se lenne egyszer� elfelejteni egy v�mp�rt.
Sok�ig csend volt m�g, a k�vetkez� pillanatban pedig Edward egy szerelmes t�rt�netet kezdett mes�lni.
- Volt, r�gen egy f�rfi. Azt hiszem, haj�s vagy valami ilyesmi. Jack. T�m�rdek kincse volt, de mint mindenkinek neki is volt egy ellens�ge. Mont. N�ha bar�tok voltak, n�ha pedig m�r ellens�gk�nt k�zd�ttek egym�ssal. Ennek a f�rfinek volt egy h�ga. Gy�ny�r� teremt�s volt. �s szinte els� pillant�sra egym�sba szerettek. A f�rfinek, az volt az aj�nlata, hogy hozz�adja a h�g�t, �s �gy �k m�r sz�vetkeznek. �gy v�g�l is Jack k�tszeresen is j�l j�rt volna. A vagyona is megmarad �s m�g a szerelm�t is, megkapja. De a f�rfi el�rulta �t! Azt mondta az eg�sz csak csel volt, hogy a p�nzt, �s a kincseket megszerezze. A h�g�t pedig meg�lette volna, arra hivatkozva, hogy el�rulta a csal�dot. De hi�ba ment el Mont, az �sszes vagyonnal, r� 1 h�tre, viszont bandit�k t�madt�k meg �ket. Jack szeme l�tt�ra er�szakolt�k �s �lt�k meg a szerelm�t. Azt�n �t is meg�lt�k. B�r a legenda szerint, a f�rfi lelke nem tudott nyugodni, a hal�la el�tti esem�ny miatt, �gy nem tudott igaz�n a t�lvil�gra ker�lni. Sokak szerint, persze v�mp�rok szerint, m�g ma is sokakat k�s�rt a lelke.
- Vagy is di�h�jban a f�rfi �tverte a szerelmeseket, �s miut�n nevetve elment, r� 1 h�tre egy bandit�t k�ld�tt a p�rra. - ford�tottam le, mert ezt a r�szt nem igaz�n �rtettem.
- Igen. - nevetett fel, �n pedig egy gondolatt�l vez�relve megfordultam �s a sarkaimra �lve, a szemeimbe n�ztem.
K�zelebb araszolta hozz�, �s finoman az als� ajk�t megcs�koltam.
- �s te?- leheltem, mikor egy kis ideig elv�ltam t�le. �jra megcs�koltam, most a fels� m�rv�ny ajkait vettem birtokba, azt�n folytattam. – Feladn�d a kincset a szerelem�rt?- felnevettem, �s elh�z�dtam t�le.
- Nem k�rd�s. - elmosolyodtam, �s �jra megcs�koltam. Mikor elv�ltunk, folytatta. - A kincset v�lasztan�m. - a v�laszra kiakadtam, hab�r tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
- Szem�t!- meg�t�ttem mellkas�t, persze f�jdalommentesen, de az�rt � vihogva a h�t�ra d�lt, engem is mag�val r�ntva.
- Nem, persze, hogy nem. De az�rt, v�g�l is igaz. Hisz, nekem te vagy a legdr�g�bb kincsem. - cs�kolt meg szenved�lyesen, mik�zben �n a mellkas�n fek�dtem.
Hossz� ideig, cs�kol�ztunk, hol apr� puszikat adva, hol m�r nyelveink j�rtak vad t�ncot.
Mikor azt�n abbahagytuk nagyot s�hajtva meg�leltem.
- Olyan j� �gy lenni. Nem gondolva m�sra.
- Nem gondolva arra, hogy vissza kell menn�nk a h�zba, ahol azt�n minden el�r�l, kezd�dik. - folytatta gondolatmenetemet.
- Nem sz�khetn�nk meg? Csak te �s �n. Itt hagyn�nk minden gondot. - aj�nlottam fel, b�r a v�laszt sejtettem.
Felkacagott.
- Hidd el, legsz�vesebben �n is ezt tenn�m.
- Kiskoromban, mindig arr�l �lmodoztam, hogy egy kis jachton kihaj�zok �s j�rom a vil�got. - nevettem fel. - El tudn�m k�pzelni, ahogy az �ce�n a kiskertem.
- Sz�val az �ce�n a kiskerted. - ism�telte, mire �n megint felnevettem.
- Ki tudn�l haj�zni az ismeretlen �ce�nba?- k�rdeztem, �s �llamat a mellkas�ra helyeztem, �gy pont a szem�be n�ztem. Jobb kez�t a feje al� helyezte, a ballal engem �lelt �t.
- Persze. Mi�rt ne? Ha te velem vagy. - mondta, �s ajkaink �jra �ssze�rtek.
�gy visszagondolva, furcsa volt, hogy �t sem, �s engem sem ker�tett hatalm�ba a v�gy. Nagyon zavar� volt, �gy megeml�tettem.
- Hogy-hogy nem est�nk k�s�rt�sbe, se te, se �n?
- Nem tudom. De j� ez �gy. Nem kell agg�dni, hogy akkor most, melyik�nknek esik baja. - egy mosolyt megengedett mag�nak.
�n is elvigyorodtam magam. Azt�n csak �t�leltem.
Azt hiszem, �gy visszagondolva, hogy elaludtam, �s az is r�seg�tett, hogy Edward a f�lembe d�dolta, az oly kedvelt sz�mot. Az altat�mat.
Mikor felkeltem, m�r s�t�t volt.
Edward, m�g mindig engem figyelt, �s aligha levettem r�la a szemeit.
- Elaludtam. – d�nny�gtem, mire csak egy vigyort ejtett meg. Nagyot �s�tottam, mire felh�zott mag�val. Kicsit d�l�ng�ltem, el�g� k�m�s voltam m�g.
- Gyere angyalom, menj�nk haza!- mondta, majd h�t�ra kapott, �s eszeveszett sebess�ggel rohant vissza a Cullen h�zhoz.