"...dermedten n�ztem a kezemet, amelyr�l v�r�s foly�k�nt cs�p�g�tt a v�r, majd pillant�som az el�ttem hever� v�res hulla halomra t�vedt..."

Reszketve �ltem fel az �gyban, mik�zben h�tamon hideg ver�t�k csordog�lt. Els�rtam magamat, annak ellen�re, hogy pr�b�ltam visszafogni hull�mz� �rzelmeimet. Gy�l�ltem ezt az �lmot, amely szinte �jszak�r�l �jszak�ra k�s�rtett. Pedig mi�ta Hal�lsz�rnyn�l tanultam egyszer sem �lmodtam r�la.

Ez�rt haragudtam annyira Kawazo meg�l�s��rt. Tudtam, hogy az a l�tv�ny fel�breszti a lelkem legf�jdalmasabb eml�k�t. �n nem az�rt mondtam azt a mesteremnek... �n nem vetem meg �t az�rt, mert gyilkol. Hiszen tudom, milyen �rz�s. �s sz�gyen szememre, de akkor �lveztem is... Ennek beismer�s�re m�g hangosabban s�rtam.

 - Catherin k�rlek, ne s�rj! - k�rlelt egy enyh�n k�ts�gbe esett hang valahonnan az ajt� ir�ny�b�l. Ijedten kaptam arra fejemet, �s k�nnyeim f�tyol�n meg l�ttam mesterem szik�r alakj�t, amint k�zeledik fel�m. - �n... Csak d�h�mben mondtam azt amit... �n nem haragszom r�d. Tudom, hogy teljesen m�s vagy, mint az eddigi n�k... Catherin k�rlek, miattam ne s�rj! - elkerekedett a szemem.

Ez azt hiszi, hogy miatta s�rom ki k�t sz�p szememet? Istenem, hogy mekkora EGO-ja van. Ez m�r f�j... Egy pillanatra m�g s�rni is elfelejtettem.

 - Nem a miatt s�rok, hogy megs�rt�dt�l r�m. - mondtam �s volt egy olyan �rz�sem, hogy ha Hal�lsz�rny nem lenne olyan �tkozottul b�szke, akkor most alaposan elv�r�s�d�tt volna.

L�ttam, hogy haragszik mag�ra, ami�rt azt hitte miatta s�rok �s m�r indult is kifel�. �gy fordultam az �gyban, hogy ne l�ssa az arcomat �s �jra elkezdtem s�rni.

Rosszul �reztem magamat, mert el�tte s�rtam. De ezek az �lmok mindig ezt tett�k velem. �r�kig k�pes voltam s�rni, �s m�g m�s nap se j�ttem rendbe, annyira kibor�tott...

Kelletlen�l �szleltem, hogy �jra neki kezdett s�r�som hallat�n mesterem visszafordul a nyitott ajt�b�l.

 - Menj el, k�rlek! - r�ztam meg fejemet, mire az arcomon leperg� k�nnyek szertesz�t repkedtek. Megal�zva �reztem magamat, ami�rt l�tja eme gyenges�gemet. �s ezen csak rontott, hogy nem tett eleget a k�r�semnek.

Visszaj�tt, megfogta egyik sz�kemet majd lovagl� �l�sbe r�telepedett. �s csak n�zett engem. Felett�bb ideges�t� volt. Akkor m�r ink�bb idej�hetett volna, hogy vigasztaljon. De nem tette.

Hossz� percek teltek el �s az egyetlen dolog, ami megt�rte a csendet, az-az �n k�ts�gbe esett szipog�som volt.

 - Mi�rt s�rsz? - j�tt a k�zen fekv� k�rd�s, de nem b�rtam v�laszolni, csak csorogtak a k�nnyeim tov�bb. El akartam neki mondani. T�nyleg el akartam. De ak�rh�nyszor csak sz�l�sra nyitottam a sz�mat, �jb�l elkapott a s�r�g�rcs.

Ez �gy ment vagy 8 percen kereszt�l, m�gnem mesterem t�relme felmondta a szolg�latot. Nem is csod�lom, hiszen �reztem a bel�le �rad� fesz�lts�get. K�nyelmetlen�l �rezte � is mag�t, hogy csak �l �s n�zi az �n szenved�semet. Fel�llt.

 - Nos, ha majd lenyugodt�l, tal�n majd besz�lhet�nk. - �s kiment. Illetve kiment volna, ha - magam sem tudom mi�rt - nem kapok a keze ut�n. Er�sen fogtam a kez�t, olyan �rz�sem volt, mintha ez lenne az egyetlen t�masz az �letemben.

 - Cathe… - senki sem sz�l�tott m�g �gy, de olyan j� volt az � sz�j�b�l hallani, hogy r�gt�n kedvesked�nek tal�ltam.

�reztem, ahogy m�sik keze megpr�b�lja lefesz�teni szor�t�somat. Nem engedtem el. Meg makacsoltam magamat. V�g�l mesterem val�sz�n�leg enged�lynek vette marasztal�somat arra, hogy mag�hoz vonjon. Le�lt mell�m �s kezemn�l fogva mag�hoz h�zott. A bal kez�vel (amit a jobbal ellent�tben nem szor�tottam) kedvesen simogatni kezdte a hajamat.

 - Mi�rt s�rsz Cathe? Mond el, k�rlek. Rossz t�ged ilyen �llapotban l�tni. – a k�rd�s is �s a hang is kedves volt, olyan, amilyet nem v�rtam volna t�le. Egy kicsik�t megnyugodtam t�le, k�nnyeim is el�lltak.

 - �n nem akartam… Nem tudom mi lett velem akkor. �n csup�n… - felr�mlettek r�m�lmom sz�rny� k�pei, �s �jb�l elkapott a s�r�s. Nem, ez m�r nem s�r�s volt, ez egyenesen zokog�s. �nk�ntelen�l beleharaptam mesterem v�ll�ba, hogy ezzel is tomp�tsam torkomb�l el�b�j� jajgat�st. Mesterem egy szisszen�sen k�v�l nem reag�lt semmit erre, tov�bbra is szorosan mellkas�hoz szor�tott �s csit�t�an simogatta hajamat, majd h�tamat.

Id��rz�kem r�ges-r�gen felmondta a szolg�latot, m�g is �gy sejtettem, hogy j� f�l �r�t zokogtam mesterem v�ll�t harapd�lva. Nagyon sok�ra hagytam csak abba majd remegve k�zelebb h�z�dtam mesteremhez, eg�szen �sszeg�mb�ly�dtem kedves �lel�s�ben. Csak most vettem �szre, hogy a v�ll�b�l cs�p�g a v�r, onnan, ahonnan bel�haraptam. Elrebegtem egy halk „bocs�natot” majd homlokomat a nyak�hoz hajtottam. � m�g hossz� ideig csak simogatott, majd mikor megsz�lalt kedvesen csengett a hangja.

 - Fek�dj le aludni, itt maradok �s vigy�zok r�d. Majd, ha jobban leszel elmes�lsz nekem mindent. De nem szeretn�lek tov�bb k�nozni azzal, hogy eml�keztetlek azokra a f�j� eml�kekre. – fel akart �llni, hogy betakarhasson, de nem engedtem. B�r elpirultam a gondolatra, nagyon j� volt karjaiban lenni.

Eg�sz l�nyem megnyugodott ett�l az �lel�st�l, �s nem akartam kiv�lni bel�le. Mesterem teste felhev�tette az eny�met �s ezt a meleget egy takar� sem tudta volna megadni. M�g jobban bevackoltam magamat, jelezve, hogy �gy nekem t�k�letesen k�nyelmes.

– Ha neked j�, nekem is j�. – s�hajtott f�l Hal�lsz�rny �s valamivel k�nyelmesebb poz�ci�t vett fel, tov�bbra is szorosan tartva engem.

- Mi�rt �rdekel, hogy mi van velem? - k�rdeztem halkan, mivel a sok s�r�st�l kisz�radt a torkom. Mesterem el�sz�r nem sz�lt semmit, majd mire m�g egyszer megism�teltem a k�rd�st, m�lt�ztatott v�laszolni.

- M�r mikor megl�ttalak, �rdekelt�l. Mi�ta pedig t�bbet vagyunk egy�tt r�j�ttem, hogy m�g �rdekesebb szem�lyis�g vagy, mint azt els�re hittem. Ott van az p�ld�ul, hogy te vagy az els�, �s val�sz�n�leg egyetlen n�, akire nem hatott a v�rem b�d�t�sa. Az els�, aki fel�r velem v�v�sban, aki nem vet meg a gyilkol�s miatt. Az els� n�, akit k�pes vagyok… Akinek mindenn�l jobban �rdekel a sorsa. Aki el�tt nem kell sz�n�szkednem, mert bar�tk�nt tekint r�m. Aki nem v�r el t�lem semmit. – egy pillanatra elhallgatott, majd egy gonosz kis mosoly k�s�ret�ben majdhogynem �sszefoglalta az el�bb elhangzottak t�bbs�g�t. –Az els� n�, aki kih�v�st jelent nekem. –elmosolyodtam.

 - Te pedig az els� nekris… Az els� f�rfi, aki t�r�dik velem �s akit �rdekel a sorsom. – tettem hozz� halkan, olyan halkan, hogy szerintem Hal�lsz�rny sem hallhatta meg.

J� p�r percig j�t�kony cs�nd borult r�nk, amit �n csukott szemmel �lveztem Hal�lsz�rny ringat� karjai k�z�tt.

 - Cathe… - �rt el hozz�m hangos d�rd�l�sk�nt mesterem hangja.

 - Hm? – �lmos voltam a s�r�st�l, enyh�n feldagadt szemeim �gtek a f�radts�gt�l �s alv�s�rt �v�lt�ttek.

- Te b�zol bennem? – egy szempillant�s alatt elt�nt az �lom a szememb�l. Elh�z�dtam Hal�lsz�rnyt�l, de csup�n csak annyira, hogy a szem�be n�zhessek. N�ztem azokat a hideg sz�rke szemeket. M�g most is hidegek… Mikor r�m n�z, akkor is. De v�laszolnom kell, m�gpedig az igazat.

 - Igen, mindenkin�l jobban. – mintha ez olyan nagy dolog lenne… Hal�lsz�rnynak azonban l�that�an j�l estek ezek a szavak, szemei is hajland�ak voltak egy cseppet megl�gyulni.

 - Ezt �r�mmel hallom. – mondta. L�ttam a szem�ben, hogy t�nyleg �r�l neki. �s �n �gy �reztem, hogy meg kell neki h�l�lnom ezt a legal�bb egy �r�s itt l�t�t, �s hogy csit�tani pr�b�lt.

Remegve a f�rads�gt�l, k�zelebb hajoltam mesterem arc�hoz �s egy cs�kot nyomtam annak ajkaira. Miel�tt gyors visszavonul�t f�jhattam volna – �gy ahogy azt nem is olyan r�gen szint�n h�l�b�l adott cs�k ut�n tettem - Hal�lsz�rny visszacs�kolt. De nem �gy tette ahogyan eddig. Hanem l�gyan, �s gyeng�den.

Soha senki nem cs�kolt m�g meg �gy engem, �gy hogy k�pzelhetitek mennyire j�l esett. De miut�n leveg� hi�nya volt mindkett�nknek, f�lbeszak�tottuk ezt a cs�kot, majd �n egy apr� mosollyal magamra r�ntottam a takar�t �s j��jszak�t k�v�ntam neki.

Csak sokkal k�s�bb �rkezett egy, az eny�mhez hasonl�an halk v�lasz, ami elkergette a r�m�lmaimat, ami felmelengette a sz�vemet.

 - Vigy�zok r�d.