D�bbenten �lltam el�tte, �s hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. A sz�mat r�snyire nyitottam, de hang nem j�tt ki rajta.
Edward t�relmesen v�rt, am�g v�gre ki tudtam ny�gni valamit.
- J�l van.
- T�nyleg? Beleegyezel? Hozz�m j�ssz?- k�rdezte, �s �gy l�ttam, hogy ennek nagyon �r�l.
- Igen, hozz�d megyek, mert nagyon szeretlek. Mindenn�l jobban a vil�gon. De nekem is van egy felt�telem.
- Hallgatom. - mondta m�g mindig mosollyal az arc�n, de az�rt �vatosabb lett.
- Miel�tt �tv�ltozom, le kell fek�dn�d velem.
Kicsit megdermedt a k�r�s hallat�n, de �gy l�ttam, hogy neh�zkesen belemegy.
- Edward, �n ezt az �rz�st �t akarom �lni, m�g emberk�nt. Sajn�lom, de ez az �n felt�telem. Elveszel, lefeksz�nk egym�ssal, azt�n �tv�ltoztatsz. - magyar�ztam, hogy egy kicsit �rthet�bb legyen.
Lehajtotta fej�t, hogy ne tudjak a szem�be n�zni, de b�lintott.
Nagyon meg�r�ltem. V�gre, valamiben �n dirig�lok.
- Szeretlek. - zengtem halkan f�l�be, �s meg�leltem.
- �n is, de n�ha kegyetlen egy n�szem�ly vagy!- v�laszolta nevetve.
- Nagyon vicces. - h�z�dtam el t�le.
M�g mindig kuncogva vont mell�re, �n pedig nem tiltakozva �jra meg�leltem.
Ha tudn�, ez a v�mp�r, hogy �n �t mennyire szeretem.
De nem b�rja felfogni. Azt hiszi, hogyha elhagyna, �n nagyon k�nnyen t�l jutn�k rajta. Pedig nem! Biztos, hogy �ngyilkos lenn�k. M�g a gondolat is f�jdalmas sz�momra, hogy elhagy.
Minket egym�snak teremtettek. Nem hagyhat el, mert akkor a sz�vem megszakad. Olyan f�jdalmat �ln�k �t, amihez James harap�sa csak simogat�s lett volna. De ha okos vagyok, nem gondolok erre, �s ink�bb terelem a j� ir�ny fel�, hogy neki is nehez�re esne, ha elhagyna.
Rem�lem, hogy �gy van.
Amennyire neki frusztr�l� az �n agyamban olvasni, nekem is nagyon nehezemre esik az � fej�be l�tni. De nekem az�rt m�g is, kicsit k�nnyebb. �n eddig sem hallottam a gondolatokat.
Fels�hajtottam, �s kiv�ltam az �lel�sb�l.
A nagy halom kacatra n�ztem, ami m�g arra v�r, hogy rendbe rakjuk �ket.
- Gyer�nk, meg kell csin�lnunk. – ny�gtem ki, �s let�rdeltem.
Zavart, hogy Edward nem j�tt oda mell�m, �gy r� n�ztem.
- Mi van?- k�rdeztem mosolyogva, hisz � nagyon komolyan n�zett engem. Most mi j�rhat a fej�ben?
- Gond van?- k�rdeztem, mikor mosolyom l�tt�n sem, enyh�lt meg arckifejez�se.
- Nincs. - mondta, �s mell�m l�pett. Kezemet megfogta �s felh�zott.
- Mi a gond Edward?- k�rdeztem, �s kezemet az arc�ra raktam. Nagyot s�hajtott �s lehunyta szem�t.
- Szeretlek. – suttogta �s v�gre felnyitotta szem�t. – Szeretlek mindenn�l jobban, �s nem b�rn�m ki, ha elvesz�ten�lek. Ez�rt vigy�zok r�d, annyira. El�tted minden m�s volt, csak voltam a vil�gban, �s nem tudtam, hogy igaz�n mi hi�nyzik. De mikor te megjelent�l, az eg�sz �letem felfordult. Minden er�mmel azon voltam, hogy kiverjelek a fejemb�l, �s az illatod miatt ne �ljelek meg. �s most itt vagy. Velem, �s lassan v�mp�rr� v�lsz. Felteszem a k�rd�st… megb�ntad?
- Nem. - r�ztam meg fejem, �s egy gondolatra elszomorodtam. – Te t�nyleg nem hiszed el, hogy �n t�ged mindenn�l, mindenkin�l jobban szeretlek a vil�gon?
- De, csak…
- Nem hiszed el, hogy t�nyleg bel�d szerettem. - suttogtam halkan, �s elkapott a s�r� g�rcs. Nem bizony�tottam el�gszer m�r? Mit k�r t�lem, mit tegyek? Mivel bizony�tsam m�g, hogy szeretem?
- Ez nem igaz Bella. �n elhiszem, hiszen �n is ugyanezt �rzem. De annyira f�lek, hogy elvesz�telek… - lehelte, �s er�sen meg�lelt. – El nem tudom mondani, mennyire f�lek, m�g a gondolatt�l is, hogy milyen lenne, ha nem lenn�l mellettem.
- Nem fogsz elvesz�teni. Meg�g�rem. – mondtam hat�rozott hangon.
Nyomat�kos�tottam, �s egy szenved�lyes cs�kot nyomtam sz�j�ra. Nem engedett el, csak percekig �gy �lltunk, a zene pedig m�g mindig ment. Eg�sz id� alatt, �szre se vettem, hogy t�nyked�s�nk k�zben, halk zene megy a lej�tsz�ban.
M�ly l�legzetet vettem, azt�n Edward fogta �s leh�zott a f�ldre. Az �l�be rakott, �s �gy rendezgett�k a dolgait.
- Nem eml�keztem, hogy ennyi mindent magaddal hozt�l volna. - ny�gtem ki, mire felkuncogott.
- �n nem is, de Alice gondoskodott r�la.
Felnevettem.
- Livjoy vajon hogy van?- k�rdeztem, m�r sokkal komolyabb hangnemre v�ltva.
- Nem tudom.
- Vajon Victoria v�gzett vele?
- Ha elmenek�lt nem hiszem, de hogyha keresztezte az �tj�t, akkor lehets�ges.
- Sajn�lom szeg�nyt. - mormoltam halkan, de Eward m�rgesen felhorkantott.
- �n nem! El akart szak�tani t�ged t�lem, csak egy hazugs�g miatt. Ny�ltan hitt benne, hogy te Elizabeth vagy.
- T�nyleg hasonl�tunk. - mondtam neki, mire meglepetten n�zett az arcomra.
- M�g is miben?
- Nagyon sok mindenben. P�ld�ul � is ilyen volt, mint �n. De Livjoy-nak volt esze, �s �tv�ltoztatta, m�g miel�tt meghal a f�jdalomba. A mindennapi k�nszenved�s lassan n�lam is el fog j�nni. - v�ltam ki az �lel�sb�l, �s fel�llva az erk�lyre mentem. Feln�ztem a hold gy�ny�r� vil�g�t�s�ra.
Edward m�g�m l�pett �s �tkarolt.
- �rzem, hogy mindennap egy kis r�szemet elvesz�tem. M�r er�sebb vagyok. Mikor l�tt�l utolj�ra �gyetlenkedni? �s m�r a v�rt is k�stoltam.
- A szemed, az m�g mindig nem v�ltozott.
- Majd fog. - halkan mondtam, de �gy is meghallotta. Er�sebben fogott, mintha soha nem akarna t�bb� elengedni.
- Semmi baj nem lesz. Ahogy csak tudlak, �tv�ltoztatlak. De nekem is fel kell k�sz�ln�m r�.
Megfordultam, mire �rtetlenked�sem l�tt�n magyar�zatba kezdett.
- Nem tudom megtenni, csak �gy. Fel kell k�sz�ln�m. Legut�bb nem tudtam, mert akkor minden perc sz�m�tott, de most m�g van egy kis id�m.
- Az�rt siess.
- Megpr�b�lom. �s azt hiszem, bevezet�nek, el�g lesz az, ha feles�g�l veszlek. - mondta boldog vigyor k�s�ret�ben, �s megcs�kolt.
Az nap este, m�g a legt�bb dolgot pakoltuk, de a v�g�n m�r annyira �lmos voltam, hogy alig b�rtam nyitva tartani a szemem. Edward m�r �jf�l k�r�l az �gyba parancsolt, �s �gy nyomott el az �lom, az � karjaiban.

Reggel nagyon k�m�san �bredtem. Mintha minden tagom elnehezedett volna. Mint egy izoml�z, de mivel nagy fizikai munk�t nem csin�ltam, nem lehetett az. Nem �rtettem.
Oldalra fordultam, h�tha megl�tom szerelmemet, de � nem volt mellettem. Kicsit megijedtem, de azt�n megnyugodtam, hisz biztos itt van a k�zelben.
Szemeimmel, lassan de megtal�ltam a ruh�imat. Fura. V�gig n�ztem magamon, �s csak akkor t�nt fel, hogy csak feh�rnem�ben vagyok. Nem eml�keztem, hogy levetk�ztem volna. Nagy s�hajjal a f�rd�szob�ba mentem. Olyan r�gen volt m�r, hogy hagytam, hogy a v�z ellaz�tson.
Be�lltam a meleg zuhany al�, �s hagytam, hogy a forr� v�zcseppek, v�gig folyannak rajtam.
Mikor m�r el�g er�t �reztem, hogy kimehetek onnan, a feh�r t�r�lk�z�t magam k�r� csavartam. Meg kordult a gyomrom. H�t igen, ami azt illeti el�g r�gen ettem m�r egy rendeset. M�g tegnap ettem egy fagyit, el�tte pedig csak v�rt ittam. Megborzongtam, ahogy megint felid�z�d�tt bennem a friss v�r arom�ja.
Gyorsan ink�bb a szob�ba mentem, �s fel�lt�ztem.
Tegnap vett nekem Rose, egy t�rdig �r� z�ldes sz�n� szokny�t, amit felvettem, att�l f�ggetlen�l, hogy megint esett az es�. H�t itt sincs szebb id�, mint Forks-ba.
Az id�j�r�sr�l egyb�l, az a kis v�ros jutott eszembe, ezt k�vetve pedig ap�m, majd any�m. Fel k�ne �ket h�vnom, hogy minden rendben van. Nem kell agg�dniuk.
Felvettem, egy fekete f�z�s p�l�t, azt�n fogtam, �s lementem a konyh�ba. Ideje ennem valamit.
Ahogy ezt v�gig gondoltam, nem az emberi �tel jutott hirtelen eszembe. Kir�zott a hideg, hogy nem az emberi �telek sorakoztak fele el�ttem, hanem a v�r, k�l�nb�z� �zei.
Megr�ztam fejem, �s a konyh�ba igyekeztem. Csod�ltam, hogy olyan csendes a h�z. Szinte t�l csendes. Megpr�b�ltam mindent kiz�rni, �s csak valami zajt meghallani, de semmi. Ekkor egy sik�t�s hallottam. A sz�vem egy pillanatra meg�llt, miut�n felismertem, hogy ez Alice hangja volt. M�r a „kis alag�t” v�g�n j�rtam, de Emmett meg�ll�tott.
- Hova rohansz?- k�rdezte, mikor ki akartam ker�lni.
- Te nem hallottad?- k�rdeztem vissza, �sszevont szem�ld�kkel.
- Ja, a sikolyra gondolsz? – b�lintottam, de �gy t�nt �t ez nem igaz�n izgatja. – Ja, csak Alice meg Jasper j�tszanak.
- Mit �rtesz az alatt, hogy j�tszanak?- k�rdeztem megint, de az�rt m�r megnyugodtam.
- �h, mindig ezt csin�lj�k. �s ha Alice-nek valami nem tetszik, fogja �s sik�t egyet. Kibor�t�, de majd megszokod. - pr�b�lt megnyugtatni. A konyh�ba s�t�lt, �n pedig a nyom�ba voltam. Eredetileg is oda indultam. Le�lt a pulthoz �s egy �js�got kezdett olvasni.
- Nem tudod, hol van Edward?- k�rdeztem, megt�rve a csendet.
- De. Mihelyst reggel Carlisle, meg anyu vissza�rt, azonnal elmentek besz�lni. Esme pedig Rose-al besz�l valamir�l. Engem sose avatnak be. - r�ntotta meg v�ll�t l�tsz�lag nem �rdekelte.
- �rtem. - mondtam, �s egy kis boldogs�got �reztem. Lehet, hogy arr�l besz�l, amit mi besz�lt�nk tegnap este.
A pulthoz l�ptem, ami mellett a h�t� van, de hirtelen megsz�d�ltem.
A gyomrom �jra valami fura hangot adott ki, de ez nem �ppen olyan volt, mintha azt jelezn�, hogy �hes vagyok.
Felki�ltottam a f�jdalomt�l.
Leroskadtam, de a k�n miatt a pult sz�l�t fogtam. Emmett azonnal mellettem termett.
- Bella, mi a gond?- k�rdezte, de alig hallottam valamit bel�le. A f�lem s�polt, mik�zben ord�tottam a f�jdalomt�l. A bord�imba mintha k�st forgatn�nak. A t�d�m nem kapott el�g oxig�nt, �n pedig �gy �reztem mindj�rt megfulladok. A hasam hol �sszer�ndult, hol mintha fesz�ten�k. Nem b�rtam visszafogni ki�lt�som, olyan hangosan �v�lt�ttem egyet, ahogy csak tudtam. �sszegub�ztam a f�ld�n, a hasamat fogva, mik�zben m�g mindig az asztal sz�l�t markoltam.
Ekkor a t�d�m nem b�rta tov�bb, �s k�h�gni kezdtem. A sz�m el� kaptam kezem, de az ord�t�som k�zbe meg is remegtem, hisz a kezemen v�r folyt. V�rt k�h�gtem…
�jra sz�r� �rz�s ker�tett hatalm�ba, �n pedig �jra felord�tottam.
- Bella!- termett mellettem Esme, �s Alice. Mindketten a hangos ki�lt�somra j�ttek.
- Mi t�rt�nt Emmett?- k�rdezte Rose, aki most toppant be. A k�nnyeim csorogni kezdtek a k�nt�l, �s nem b�rtam. �sszeszor�tott szemekkel v�rtam, hogy v�ge legyen. De egyre jobban f�jt.
- Nem tudom. Egyszer csak felsik�tott �s �sszeesett, majd v�rt kezdett k�h�gni. - magyar�zta aggodalmas hangon.
- J�l van Bella. Semmi baj. B�rd ki!- simogatta h�tamat Esme, mik�zben Jasper is ott termett. – Jasper keresd meg Carlisle-t.
B�lintott majd m�r ott sem volt.
A f�jdalom �jult er�vel hatolt �t testemen.
- NEM B�ROM!- ny�gtem ki. Magamnak szinte csak suttog�sk�nt hatott, de a t�bbieknek ord�tottam. A fejem z�gott �s sz�d�ltem, mik�zben �jra v�rt k�h�gtem.
- Bella, semmi baj! K�h�gd ki!- Esme, szinte remeg� hangon, hajamat a f�lem m�g� t�rte.
- Nem b�rja. Bella, mid f�j?- k�rdezte Alice, aki szint�n mellettem volt.
El akartam neki mondani, hogy mim f�j, de a szenved�s miatt, ami ezt a kib�rhatatlan f�jdalom okozott, nem tudtam �rtelmes hangot kiadni, csak sik�tani tudtam.
A konyhab�tornak vet�dtem, mik�zben �gy �reztem a t�d�mb�l valami ki akar t�rni.
Felsik�tottam.
Ujjaimmal a saj�t karomba martam. Megint meg�reztem a v�r illat�t. Mint oly sokszor rosszul l�t k�noz, de most megint, mint egy h�vogat� cs�b�t� illat, �gy vonzott mag�hoz.
Kinyitottam szemeimet, szempill�im, m�r teljesen �tnedvesedtek a s�r�somt�l.
- Bella, ne agg�dj, mindj�rt itt lesz Carlisle. - sim�totta meg hideg kezeivel arcomat Alice.
A szememmel a f�jdalom ellen�re k�r�l n�ztem. A h�tt�rben Rose, �s Emmett voltak egym�st �tkarolva.
L�ttam, amint mindketten nagyon sajn�lnak.
Ostobas�g! Has�tott bel�m, de �jra felny�gtem. Nem kaptam leveg�t. Azt�n mintha valami elszakadt volna a torkomba, �jra k�h�gni kezdtem. Valami folyamatosan kaparta. Kezemmel odakaptam, mik�zben megint k�h�gni kezdtem. M�r meg sem lep�dtem, amikor egy pillanatra a f�ldre n�ztem, hogy k�r�l�ttem kezd m�r v�rt�csa keletkezni.
- Bella, nyugalom!- csit�tott Esme, �s megfogta karomat, de a r�zk�d�st�l kit�ptem kezem, mire hegyes karmai felszak�tott�k b�r�m. – Hol vannak m�r?- k�rdezte t�relmetlen�l.
Nem b�rtam ki. Homlokomon izzads�g cseppek kezdtek folyni.
�jra felsik�tottam, ahogy most az agyamba mintha �ram r�zna meg folyamatosan.
Tomp�n �rz�keltem a k�r�l�ttem lev�ket, csak az elm�mbe d�l� harcra tudtam koncentr�lni.
A fejemben, szinte minden egyes f�jdalom adt�n, mintha egy vill�mcsap�s lenne a szemem el�tt.
Lassan, de l�tni se l�ttam m�r, hi�ba pislogtam egyre t�bbet, hogy mindent tiszt�n l�ssak, nem tudtam.
Minden csak hom�lyos volt.
Erre m�g zaklatottabb lettem, ami most nem tett t�l j�t.
Hirtelen egyszerre �reztem f�jdalmat a fejemben, �s a hasamban is.
Felt�p�szkodtam, k�nomban m�r nem tudtam mit csin�lni.
A falnak vet�dtem, mik�zben k�rmeimet a k�nt�l v�gig h�ztam rajta.
- Bella, nyugalom!- ugrott mell�m Alice, �s lefogott. – Emmett seg�ts m�r!- ki�ltotta oda neki, aki �gyetlen�l b�r, de oda j�tt, �s lefogott.
A f�ld�n h�nykol�dtam, mik�zben pr�b�ltam magam kiszabad�tani.
At�n egy pillanat alatt v�ge lett.
Minden tompult, a f�jdalom abba maradt, �s �n csak hangosan zih�ltam.
- Bella?- k�rdezett r�m f�l�nken Emmett.
- V�ge van. - suttogtam, m�g mindig leveg��rt kapkodva.
Alice lassan elengedett �n pedig fel�ltem.
T�d�m h�l�s volt a folyamatosan bel�legzett leveg��rt.
Csak el�re tudtam n�zni.
�reztem az agyamban lev� szikr�kat. Amik, majd egyszer �jra t�zre lobbannak, de most ki vannak f�radva.
Zih�lva n�ztem a velem szembe lev� Esme ir�ny�ba. Mellette a pult el�tt, egy nagy k�rben v�rt�csa volt. Felzokogtam.
- Semmi baj!- �lelt mag�hoz Alice f�lt�n. – M�r v�ge van.
M�g �t is felzaklatt�k az im�nt l�tott dolgok.
Csak most tudatosult bennem, hogy Alice sik�t�sa r�m vonatkozott. Jasper pedig csak mellette volt, de engem l�tott. Ebben biztos vagyok!
A f�lem megint s�polt, �gy nem hallottam semmit. M�g mindig a sokk hat�sa alatt voltam.
Visszaeml�keztem �s borzalmas volt. A f�jdalom m�g mindig az izmaimba volt, �s m�g mindig remegtem.
Azt�n �l�nken has�tott bel�m egy k�rd�s.
Mi t�rt�nt velem?