Hallottam, hogy ap�m�k hazaj�ttek, �gy neh�z sz�vvel, de a szob�ban hagytam Bell�t. Ha tudok, r�gt�n visszaj�v�k, de musz�j besz�lnem Carlisle-al.
A f�ldszinten termettem egy pillanat alatt.
Esme �s Carlisle arc�r�l sug�rzott az �r�m. Ez engem is mosolyg�sra k�nyszer�tett, v�gre boldogok.
- Carlisle, besz�ln�nk kell. – l�ptem el�j�k, mire mindketten megk�v�ltek.
- Gond van Edward?- k�rdezte Esme lefagyott mosollyal.
- Nem semmi. - r�ztam meg fejem, de r�gt�n aggodalom lett �rr� rajta.
- Hol van Bella?
- Esme, nyugalom. Nincs semmi baja, a szob�ban alszik. – nyugtattam meg komoly hangon, de az�rt kicsit mosolyogtam, ahogy hirtelen milyen izgatott lett.
- Rendben Edward, gyere, fussunk egyet!- nevetett fel ap�m, �s ki szaladt.
Boldog mosollyal az arcomon ut�na eredtem.
J�val messzebb f�kezt�nk le a h�zt�l. Egy m�ly leveg�t sz�vott, mintha m�r r�gen lett volna friss leveg�n, azt�n r�m n�zett.
- Mi a baj Edward?
- Baj nincs. – mondtam, �s le�ltem egy fa vaskos k�rg�re. – Besz�ltem Bell�val.
- Mir�l?
- Err�l az eg�szr�l. �s azt mondta, hogy �rzi, hogy minden nap egy darabk�t elvesz�t az emberi �nj�b�l. F�l, hogy hamarosan nagyon sok f�jdalmat fog �t�lni.
- Ez nem meglep� Edward. De ezt eddig is tudtam, �n legal�bb is. DE mi a gond?
- �tv�ltoztatom. - suttogtam halkan, de nem n�ztem r�. B�r este egy�tt voltunk, �s rendezgett�k a dolgainkat mosolyogva, de �n akkor is csak ezen agyaltam.
- Edward, nem k�telez�. – rakta kez�t a v�llamra, k�nos arcomat l�tv�n. – Senki nem k�r t�ged, hogy csin�lj olyat, ami sz�modra neh�z lenne.
- Tudom Carlisle, hogy te is meg tudn�d tenni. – �s ebben igazam volt. Jobb kontrolja van, mint nekem.
- De m�g is te fogod megtenni, igazam van?- mosolyodta el mag�t, amit nem �rtettem.
- M�g nem tudom. De musz�j volt err�l tudnod.
- Term�szetesen mindenben seg�tek neked, amiben csak kellen�k. De van m�g valami, igaz?
- Igen. - n�ztem fel r�. - Csak �gy harapom meg, ha m�r a feles�gem.
- Ez nagyszer� Edward…- lelkes�lt fel, de a szav�ba v�gtam.
- Nem eg�szen. – folytattam. – Bella, az esk�v� ut�n, egy kiad�s n�szutat akar. - kerekperec kimondtam. Carlisle el�tt nem kellett semmit eltitkolnom.
- �rtem. Nos, ezzel mi a baj? �rthet�. M�r nagyon r�g�ta veled szeretne lenni, de te mindig le�ll�tod. – mondta teljes komolys�ggal, bennem pedig hirtelen felment a pumpa.
- Carlisle, �n ak�rmikor lefek�dn�k vele, de mi van, ha a nagy h�vbe b�ntani fogom?- fakadtam ki, de csak meg�rt� szemeket l�ttam magam el�tt.
- Edward, � m�r nem ember. Legal�bb is nem teljesen.
- Tudom. - mormogtam kelletlen�l. – �s ez az �n hib�m. – �gy �reztem, hogy csal�dnia kellett bennem.
- Edward, ne hib�ztasd magad. Hirtelen kellett, j�l cselekedned. Nem v�rhattam el t�led, hogy v�ratlanul ekkor�t tegy�l, amikor pontosan tudtam, hogy mik�nt hat r�d Bella illata. H�t akkor m�g a v�re. - fejezte be, �s a szemembe n�zett.
- Akkor mit tegyek?- k�rdeztem �s az arcomat a kezembe helyeztem. Olyan kusza lett most minden. Victoria, azt�n Livjoy, majd az erd�beli jelenet.
- Nos, �n szerintem nem kell f�lned az egy�ttl�tt�l. De, ha m�r eljegyezted. - vigyorodta el mag�t, mikor feln�ztem r�. �n is elmosolyodtam.
Ekkor egy eget r�z� sikolyt hallottam.
Azt hittem, hogy ott halok sz�rnyet, mikor azonnal beazonos�tottam, hogy ki� ez a f�jdalmas ki�lt�s.
- Bella. - suttogtam nehezen, hisz m�g leveg�t is alig kaptam.
Nem figyelve ap�mra, gyorsan visszamentem a h�zba.
Mi t�rt�nhetett?
Hevesen l�legeztem az aggodalomt�l, ami v�gigj�rta minden porcik�mat. Istenem, Bella! Egyre hangosabbak lettek a ki�lt�sok.
Nem tudtam m�sra gondolni, csak arra a k�nnal teli sik�t�sra. Ekkor meg�reztem Bella, �mely�t� v�r szag�t.
Nagyobb temp�ra vettem, �s m�r a h�zban is voltam. Beugrottam a konyha ablak�n, �s azt hittem, hogy ott esek �ssze.
Bella zokogva Alice karjaiban, mik�zben m�g mindig hangosan zih�lt. R�m�lt, szinte f�jdalommal teli szeme csak is el�re meredt. Mint, aki sokkot kapott, egy l�tv�nyt�l. Emmett m�g mindig k�t l�b�t fogta, de �gy l�ttam, hogy m�r nem szor�tja.
Esme-re n�ztem, aki szomor�, �s agg�d� szemekk� n�zett Bell�ra, majd mikor �szrevett r�m meredt. De �n nem tudtam r� n�zni, csak az el�tte �ll� v�rt�cs�ra. Azonnal felismertem, hogy ez Bell��.
Lassan Alice mell� l�pkedtem.
Alice r�m n�zett, szinte ugyanolyan szemekkel, mint any�m, de az �v� csal�d�st is sug�roztak.
Nem �rtettem, mi t�rt�nt?
Ahogy r� n�ztem, majd meghasadt a lelkem. Milyen ijedt tekintete van…
Alice elh�z�dott, hogy �n vegyem a karjaimba. Lassan felvettem a f�ldr�l, mik�zben � er�sen belekapaszkodott a nyakamba.
M�g mindig s�rt. Most kifejezetten nem �rdekelt, hogy mind a k�t v�rz� karja, lassan el�ztatja a fels�m. Csak a f�l� tekintet�re tudtam figyelni. Felraktam a pultra, de � g�rcs�sen kapaszkodott a nyakamba.
- Bella, semmi baj, itt vagyok. - leheltem, halkan f�l�be, mire vonakodva, de elengedett. De nekem nem volt sz�vem, itt hagyni.
Carlisle ekkor toppant be.
Ahogy �n, az ablak el�tt k�r�l n�zve, � is lefagyott.
- Carlisle. - sz�ltam neki, mire azonnal mellettem termett. Nem engedtem el Bella kez�t, ami szorongatta az �n kezemet. Nem volt sz�vem, most m�sra b�zni. Neki most r�m van sz�ks�ge.
- Mi t�rt�nt?- k�rdezte ap�m, �s valahonnan egy kis l�mp�t vett el�. M�r gyakran l�ttam ezt.
�vatosan Bella szemeibe bele vil�g�tott, de semmif�le v�ltoz�st nem mutatott. Illetve egyet �szrevettem!
A szeme, szinte vak�t�an z�ld volt.
- Nem tudom. – hallottam Emmett hangj�t, de csak tomp�n �rz�keltem jelenl�t�t. Csak Bell�ra tudtam n�zni. – Itt volt velem a konyh�ban. Azt�n hirtelen felord�tott, majd �sszeeset.
- Volt valami el�zm�nye?- k�rdezte agg�dva Carlisle.
- Nem. - r�zta meg fej�t, de azt�n hirtelen a szomor� Alice-re pillantott. – Te l�tt�l valamit, p�tt�n?
- Igen. - b�logatott, lehajtott fejjel.
- Akkor mi�rt nem sz�lt�l?- egyre magasabb lett hangom. – Err�l tudnunk kellett volna…
- Egy pillanat. - kezdet bele Esme. – Nem Jasper tal�lt meg titeket?
- Nem, �n a sikolyt hallottam meg. - magyar�ztam, �s m�g mindig nem tudtam, hogy j�tt a k�pbe most Jasper. Meg�leltem, a m�g mindig sz�tlan �s sokkos �llapotba l�v� l�nyt. K�nnyei m�g mindig meg�ll�thatatlanul csorogtak. F�lig nyitott ajkai kisz�radtak.
- Bella, semmi baj. - �leltem magamhoz, �s megcs�koltam homlok�t.
�jra g�rcs�sen hozz�m b�jt.
El�g neh�z volt elhinni, hogy valamit is felfog most, amit b�rki mond.
- L�ttam, amint ilyen rohama van. A f�jdalomt�l �n is felsik�tottam.
- Igen, Bella is hallotta. - komment�l bele Emmett. – De �n azt mondtam, biztos csak Jasper j�tszik veled m�r megint.
- Nem. L�tom�som volt. Bell�r�l. �pp hogy v�ge lett, m�r ide lentr�l hallottuk a sik�t�st.
- Hogy j�n a k�pbe Jasper?- k�rdeztem t�relmetlen�l �s ringatni kezdtem Bell�t.
- �t k�ldt�k ut�natok. Miut�n Bella �sszeroskadt.
- Pedig nem � miatta j�tt�nk vissza. Hanem mert meghallottuk Bell�t.
- Akkor t�nyleg hangosan sik�thatott. - ny�gte ki Emmett, de nekem most egy csepp humor�rz�kem sem volt.
- Emmett, ez most nem a legjobb pillanat. - sziszegtem neki, mire Bella r�zk�dva m�g jobban mag�hoz �lelt.
- J�l van. Edward vidd…- kezdte Carlisle, de abbahagyta �s az erd�re meredt.
Onnan Jasper ugrott ki zih�lva egyenesen a konyha kell�s k�zep�re.
- Jasper. - sik�tott fel Alice, �s r�gt�n mellette termett.
- Ma mindenki v�rzik?- bosszankodva tette fel a k�rd�st Rosalie, �s csak most vettem szem�gyre Jaspert.
Mindehol karcol�sok, �s v�g�sok d�sz�tett�k.
- Jasper mi t�rt�nt?- Alice szinte k�ny�rg� tekintettel �lelte �t.
- El kell t�nn�nk. - ny�gte alig hallhat�an.
- Mi? Mi�rt?
- Victoria, �s csapata megtal�ltak. Elkaptak �s nekem t�madtak. - zih�lta �s pedig �llkapcsomat �sszeszor�tottam.
- Na, ne!- mondta Rose d�h�sen, mire egy csap�sra mindenki t�st�nkedni kezdett. Alice �s Esme egy pillanat alatt elt�ntek.
Emmett felseg�tette Jaspert �s felt�mogatta a pultra, amin Bela is �lt.
- J�l van sebes�ltek, maradjatok itt. - adta ki az utas�t�sokat Emmet, mire Jasper idegesen k�zbe sz�lt, de m�g mindig kapkodta a leveg�t.
- Emmett, hov� menn�nk?
Testv�rem csak egy vigyort engedett meg mag�nak majd elt�nt.
Carlisle, amilyen hamar elment, m�r vissza is j�tt.
- J�l van Jasper, a sebeid hamarosan begy�gyulnak. - nyugtatta meg, gyors szeml�l�d�s ut�n. – Edward menj, szedj �ssze n�h�ny ruh�t neked, �s Bell�nak.
- Majd Alice megoldja. - mondtam, de nem vettem le szemem Bell�r�l, aki m�g egy sz�t sem sz�lt.
- Edward. – Carlisle d�h�sen csapott az asztalra. – Menj!
M�rgesen n�ztem ap�m ir�ny�ba, azt�n vissza Bell�ra.
- Mindj�rt visszaj�v�k, �g�rem!- cs�koltam meg, hideg, kisz�radt ajkait, �s megsimogattam kr�ta feh�r arc�t.
Azonnal felszaladtam �s turb� gyorsas�ggal pakoltam n�h�ny ruh�t be a kis b�r�ndbe. Csak tudn�m minek! Bosszankodtam, de az�rt ser�nyen pakoltam, hogy mi hamarabb visszamenjek az ijedt Bell�mhoz.