10. Koboldok nyom�ban... �szint�n

Szel�den f�jt a sz�l odakint. Ahogy az kellett, a k�d is lesz�llt a vid�kre. Naplemente ut�n l�v�n, a szokottn�l is nagyobb volt a s�t�ts�g. Azon az est�n mindenhez volt kedvem csak kimozdulni �s abban a szob�ban maradni nem. Tal�n egyed�l szerettem volna lenni, vagy tal�n valami emberi t�rsas�gban. Az�rt nem panaszkodhatok, nem voltam egyed�l, Orange is ott �lt az asztal alatt. � volt az a narancss�rga pof�j� kobold, akir�l m�r feljebb �rtam. A szerepe tal�n az lett volna, hogy �gyeljen r�m, de l�nyeg�ben �n vigy�ztam r�. Igaz semmi kedvem nem volt hozz�, de a kobold keres�sen �gyk�dtem. Odakintr�l furcsa zajok �s f�nyek sz�r�dtek ki. Engem persze egy�ltal�n nem �rdekelt a k�lvil�g. Ahhoz k�pest, hogy mennyire neh�znek t�nt eleinte az eligazod�s, alig k�t �ra hajt�p�s ut�n m�r nagyj�b�l be tudtam hat�rolni az els� p�tty halmazt. M�g magam sem tudtam elhinni, hogy siker�lt, �s vesztemre egyb�l k�z�ltem a vil�ggal, egy m�ly s�haj k�s�ret�ben. Az ajt� pedig abban a pillanatban kicsap�dott, �s berontott rajta Topus. V�gig rohant a szob�n, �s megbotlodva a sz�nyeg sz�l�ben, eg�szen az �gy l�b�ig cs�szott. 

- A gyerekeket szokt�k sz�longatni – sz�laltam meg, fel� n�zve -, hogy ne rohang�ljanak. �gy l�tom ugyanazt kell tenni a feln�tt makikkal is... F�leg ha vissza is pof�znak. 
- Ezt most nem hallottam. 
- �n igen... �s �gy hiszem az urad m�s talpnyal�i is j�l hallanak. Avagy n�lad jobban. 
- H�, most nem r�lam van sz�!
- Dehogynem...
- Hogy k�pzeled ezt?!
- M�gis mit?
- �n sokkal t�bbet �rek n�lad, erre te �gy besz�lsz velem, mint...
- Mint egy makival? Topus, te egy majom vagy. 

Azt hiszem ezzel az utols� mondatommal hoztam ki v�gk�pp a sodr�b�l. Fej�t a magasba emelte, amekkora g�ggel csak b�rta, �s mint aki j�l v�gezte dolg�t kirohant a t�rt ajt�n. Nekem viszont csak akkor j�tt meg a kedvem a szivat�s�hoz, �gyhogy h�nom al� kaptam a laptopot �s m�r rohantam is ut�na. Hallottam Orange vis�t�s�t is, de tudtam, hogy amilyen kicsi, valahogy csak kiszabadul, ha elkapt�k, �s nemcsak ijedt�ben kezdett vony�tani. Az biztos, hogy mikor �jra l�ttam nem volt baja. Abban a percben viszont t�nyleg nem � �rdekelt. Ann�l ink�bb Topus, aki mikor �szrevette, hogy k�vetem, n�gy l�bra ereszkedett, �s ak�r fajt�rsai, n�gy l�bon, felemelt farokkal rohant a biztos fedez�k fel�. Az nem m�s volt, mint Mihael szob�ja. A kopogtat�s ut�ni v�rakoz�si id�t lecsapva, egyb�l benyitott, �s gazd�ja l�b�hoz rohant, aki az ablakban �lt. Be kell vallanom, azon az est�n, abban a helyzetben, egy olyan j�k�p� f�rfit biztos nem az ablakban k�pzeltem el, k�nyvvel a kez�ben. Amit viszont azut�n m�velt, miut�n Topus a l�b�hoz szaladt, nos az ink�bb illett a szem�lyis�g�hez. Fogta a kez�ben lev� k�nyvet �s izomb�l nyakon csapta vele cs�ri maki d�monunkat. Csak azt b�nom �gy ut�lag, hogy nem kaptam ki a kez�b�l a kislexikont �s nem vertem sz�t a minid�mon fej�n. Helyette j�t nevettem. Persze �pp csak az a j� �reg mond�s nem jutott eszembe, miszerint: Az nevet igaz�n j�l, aki utolj�ra nevet. Mihael d�h�s tekintettel meredt r�m. Meglep�en nyugtat� volt belem�ly�lni azokban az �gsz�nk�k szemekbe. Nekem �gy t�nt, mintha eddig v�r�s szemei lettek volna, b�r lehet, hogy olyannak k�pzeltem �ket, tudva, hogy egy d�mon, m�gha emberi b�rben is l�tezik. 

- Megtudhatn�m, hogy mi olyan nevets�ges? �s persze, mi�rt t�rt�tek r�m az ajt�t? – f�rmedt, legf�k�ppen r�m. 
- Att�l tartott�l net�n, hogy rajtakapunk? – k�rdeztem nevet�g�rcs�met pr�b�lva pal�stolni. 
- Mir�l besz�lsz?
- K�rdezz csak t�le b�tran, fels�g – suny�tott m�g mindig Topus, Mihael l�ba m�g�tt -, �gy fog dalolni, mint a pacsirta. 
- Plukoko? 
- Igen, fels�g.
- Ez most milyen nyelven volt? – k�rdeztem �rtatlan mosollyal az arcomon, �s b�r lelkem m�ly�n gondoltam csak, m�gis kij�tt bel�lem 
- Ho-ho-ho! – d�rzs�lgette mancsait Topus. – Ha tudtam volna, hogy �gy reag�lsz, nem f�radok id�ig j�nni. Mondd csak, Long, tetszik neked a fels�g?
- H�lye k�rd�s, ki nem dobn� el az agy�t egy cs�kj��rt. 

�n h�lye meg, ahogy mondj�k. „ami a sz�v�n, az a sz�j�n”, csak tudtam volna mi�rt, mivel egy�ltal�n nem voltam az az �mledez� t�pus, se nem drogoztam vagy ittam, hogy megeredjen a nyelvem, akkor m�gis �gy csicseregtem, mint egy kismad�r. Topus mindemellett �gy vigyorgott, mint egy f�lkegyelm�. Most, hogy megbizonyosodott term�szetem fel�l egyre b�trabb �s egyre sand�bb pof�val meredt r�m.

- Mondd csak, Long – mer�szkedett el�r�bb �makis�ga -, hogy �zlett a tea?
- Finom volt – �n h�lye meg ezt v�gtam r� egyb�l. – Na �lljunk meg egy sz�ra. Te beletett�l valamit?
- Csak egy kis narkotikus f�f�l�t. Ne izgulj, holnapra rendbe j�ssz, de addig is... sz�z vagy m�g?
- Topus, kotr�dj ki! Te meg ki ne nyisd a sz�d, mert t�ml�cben tal�lod magad! 
- Nem lehetne ink�bb az �gyadban...? – azt se tudtam, hogy hallgassak el, de akkorra m�r k�s� volt. 
- Te istenverte idi�ta! – mordult talpnyal�j�ra Mihael. – M�gis, hogyan k�pzelted, hogy igazs�g sz�rumot adsz ennek a n�nek? Mi lett volna, ha nem �gy reag�l? 
- Az�rt j�ttem hozz�d, fels�g... – pislogott fel gazd�j�ra a sz�l�tott, persze k�ptelen volt let�r�lni azt a szemtelen vigyort a k�p�r�l.
- Mi lett volna az a bizonyos m�sik hat�s? – k�rdeztem na�van. 
- A gyeng�bbek �szint�n reag�lnak a n�v�ny keltette sokkt�l, m�sok... er�sebb emberek, l�nyek, viszont durv�k, vereked�sek, nem egyszer hal�losan vesz�lyes egy�nekk� alakulnak. A te tests�lyodb�l kiindulva, �letvesz�lyes lett volna a szob�dban maradni. 
- Topus, k�s�rd vissza a h�lgyet a szob�j�ba, �s reggelig a szemem el� ne ker�lj. 
- Ismerem a j�r�st, a majom csak h�zzon egy k�tba, hogy ne csak pofaf�rd�t vegyen. �, csak ker�lj�n el�m az a rohadt sz�m�t�g�p, �gy t�rl�m azokat a rohadt param�tereket, mint a pinty...
- Mir�l besz�lsz, Long?! – ki�ltott ut�nam Mihael.
- Semmis�g! – legyintettem. – Ha ti �gy, �n �gy. Majd h�lye leszek seg�teni ilyen szemeteknek.
- Te r�lelt�l a gn�mokra? 
- �rdekel is t�ged – legyintettem ism�telten. 

Az addig zs�rt�l�d� exszobor egy szempillant�s alatt mellettem termett, karon fogott �s p�r parancsad�s k�zepette az udvarig r�ncig�lt. Csakhamar el�ker�lt Orange is, mancsai k�z�tt a laptoppal. Mivel igencsak �szinte term�szetnek bizonyultam, elk�ldtem �t is meg nehezen elviselhet� term�szet� ur�t is a fen�be, �s m�r indultam is volna vissza a T�zmalomba, mikor el�nk �rt Mihael k�t l�er�s harciszekere �s �szobors�ga felhaj�tott r�. Arra azt�n t�nyleg mindent r�mondtam, ami az agyamon �tment, b�r meg kell hagyni norm�lisan a fel�nek sem mertem volna elmondani. Hogy az ne legyen el�g, Topus is el�ker�lt. Most, hogy a csapat �ssze�lt, el is indultunk. Eleinte nem nagyon akartam egy�tt m�k�dni, de m�s lehet�s�get nem l�tva musz�j volt. 
A csillagos �g alatt mondhatni el�gg� h�v�s kocsik�z�snak n�zt�nk el�be. A sejtelmes erd�, v�rosi f�lemnek el�gg� riaszt� hangokban volt gazdag. B�r tudtam, hogy csup�n a baglyok esti szeren�dja vegy�l a t�csk�k ciripel�s�vel, valahogy m�gis hideg futkosott a h�tamon. M�g az sem nyugtatott meg, hogy egy d�mon t�rsas�g�ban vagyok. Az�rt egy valamire csak j� volt az az esti „s�takocsik�z�s”... elhallgattatott. Tudom, el�gg� romantikusan hangozhat az eg�sz, de megnyugtatok mindenkit, Mihael nem az az �riember t�pus, ink�bb az a zsarnok. �n kish�j�n megfagytam, Topust egyszer leverte a kocsir�l, a lovait meg ostorozta rendesen. Mihamarabb oda akart �rni, mindegy h�ny b�rt ny�z le, szolg�ir�l. Vill�mgyorsan meg�rkezt�nk oda, ahonnan a jeleket fogta a k�sz�l�k. Kicsit furcsa volt eleinte, mivel elm�letileg pont �ssze�tk�zt�nk volna, de m�g sem l�ttam semmit sem, pedig nem volt vaks�t�t. Hirtelen gondoltam egyet �s a f�k lombjai k�z� vetettem egy pillant�st. Az �gak k�z�tt nem l�tszott m�s csak a holdvil�g, �s csillagokban �sz� udvara, n�mi s�t�tz�ldes �rnyalatban �sz� �ggal megkeverve. Sokszor l�ttam m�r filmekben hasonl�t, de �l�ben m�g szebb, b�r ez nem j� sz� r�, ink�bb szemetgy�ny�rk�dtet� l�tv�ny volt. A mesesz�p kil�t�sban val� gy�ny�rk�d�semet, mint mindig, Mihael szak�totta f�lbe. Parancsol� hanggal odahaj�totta az egyik v�zk�p�nek a gyepl�t, majd kiosztott n�h�ny parancsot. R�szint el is felejtettem mi�rt n�ztem a magasba, azonban �szobors�ga eszembe juttatta. 

- Ne keresd �ket odafent, a t�bbiek m�r megtal�lt�k volna a nyomukat. 
- Fels�g – sz�lalt meg, Topus is -, �gy hiszed ezek...
- Att�l mert a f�ld alatt �lnek nem felt�tlen�l �reglak�k. Tal�n Origo eltemette a kard r�es� darabj�t. 
- Vagy �nmag�t...
- Long, te jobb ha befogod!
- Mondan�m �n a pop�mmal is, de csak a b�fibesz�det gyakoroltam tini koromban. 
- Topus, �n esk�sz�m feln�gyellek!
- De, fels�g �n nem is mon...
- Hallgass!

Az exszobor parancs�t b�rmennyire is szerette volna teljes�teni, nem siker�lt Topusznak. Egy v�zk�p� lesz�llt a makid�mon mell� �s a f�l�be s�gott valamit. Addig fel sem t�nt, hogy is m�k�d�tt ott a t�rsalg�s. Topus �s �n hozz�sz�lhattunk �szobors�g�hoz, a v�zk�p�k viszont nem. Topus volt k�nytelen k�z�lni a h�rt, miszerint a gn�mok r�akadtak egy barlang bej�rat�ra. Minden val�sz�n�s�g szerint, odalent kellett keress�k a gn�m-�rd�g�ket. Mint k�s�bb kider�lt, nem hi�ba kapt�k nev�k m�sodik fel�t, de err�l a k�vetkez� fejezetben!