�… Hunyd le most lassan a szemed
Holnap t�rt�nt meg, mi lepereg
Hozz�d �rt az �r�m, s leszakadt
S�r�sod mega-
Megakadt…�

D�lut�n kocsiba �lt, �s kihajtott a v�rosb�l. Messzire elker�lte a sztr�da zs�folt, lapos aszfaltj�t; apr�bb-nagyobb telep�l�sek k�z�tt, bar�ts�gosan z�ty�g�s, r�gi utakon, �reg f�k lombjai alatt suhant az aut�. Gazd�ja t�relmesen el�zgette a bicikliseket, cs�ppnyi bev�s�rl�aut�kat, lass� j�rm�veket. �gy egy �ra m�lva �rte el �ti c�lj�t, �s parkolt le egy k�lv�ros utc�inak egyik�ben, egy n�ma, id�s h�z el�tt.

A l�ny felemelte a telefont, �s kikereste az ismer�s sz�mot. Nem kellett sokat keresg�lnie; a h�v�slist�ban alig szerepelt m�s sz�m ezen k�v�l.

- Beengedsz? – k�rdezte, amikor a telefonsz�m birtokosa bejelentkezett a vonal t�loldal�n.

- Itt vagy? Persze, j�v�k – felelte a h�vott f�l; de Sasha meg sem v�rta, hogy befejezze. Bontotta a vonalat, felkapta a t�sk�j�t, kisz�llt, lez�rta a kocsit. Azonnal �s v�gig l�tni akarta t�rs�t: ne akkor kelljen n�ies ostobas�gokkal h�zni az id�t, amikor � m�r az ajt�ban v�rja.

A hossz� haj�, feket�be �lt�z�tt f�rfi alakja �gy is elmos�dott l�t�tere sz�l�n, mire a kulcs elfordult az aut� z�rj�ban. A tov�bbiakban is egym�sra torl�dtak a pillanatok – fordult a sz�lker�k, �s � m�r t�rsa karjaiban volt. A sz�l az arc�ba f�jta a f�rfi haj�t, amikor r�viden meg�lelt�k egym�st, �s a l�ny elmosolyodott, ahogy el�nt�tte az az ismer�s, le�rhatatlan nyugalom.

Kev�sb� nyugtatta azonban meg, amit feln�zve Ghyd arc�n l�tott. A f�rfin is nyomot hagyott az �lland� �jszakai m�szak. F�radtnak t�nt; s�t�t szeme alatt sz�rke �rkok h�z�dtak.

- Te sem aludt�l valami sokat – �sszegezte Sasha a l�tottak eredm�ny�t.

A f�rfi egy k�nnyednek sz�nt, fanyar f�lmosollyal v�llat vont.

- A szok�sos, tudod – mondta. – Gyere be.

- Mi volt ma? – k�rdezte Sasha, amikor le�ltek odabent.

- �l�holtak – felelte a f�rfi, majd a l�ny aggodalma l�tt�n el�rehajolt, �s b�tor�t� mozdulattal megszor�totta Sasha v�ll�t. – Ne t�r�dj vele, kicsi… H�, most meg mi a baj? – vonta �ssze a szem�ld�k�t, mert a l�ny arc�n f�jdalmas fintor futott �t.

- Nem �rdekes, hagyd… – kezdte Sasha. Teljesen feleslegesen, mert a Ghyd ekkor m�r az ing�t gombolgatta. – Fejezd ezt be, hallod?

Felkavarta, hogy m�g mindig �gy reag�l a f�rfi �rint�s�re, mint k�t �ve, a szak�t�suk el�tt. Kettej�k k�z�l azonban csak � j�tt zavarba. Ghyd k�nnyed�n leh�zta r�la az inget. Fel is szisszent, amikor megl�tta a cs�nya, harapott sebet.

- A fen�be is, kicsi – mormolta. – Mi�rt nem ment�l be a K�zpontba?

A l�ny morcosan v�llat vont. � m�g ott tartott, hogy nagyon szerette volna �sszefonni karj�t fedetlen�l maradt melle el�tt, �s k�zben valahol m�lyen m�g mindig f�jt benne, hogy t�rsa olyan k�z�mb�sen tud n�zni r�, mint egy kirakatb�bura.

- A K�zpontba te sem szeretsz bemenni t�ls�gosan – mondta, valamivel �lesebb hangon, mint szerette volna. – Igazs�g szerint el is feledkeztem a sebr�l. Mindig elm�lik, tudod j�l.

A f�rfi nem felelt, csak n�zett r� komolyan.

Mi�rt �rzi mag�t mindig nyolc�ves kisl�nynak el�tte? A V�ros �reinek egyike, k�pzett gyilkos, a legt�bben f�lnek t�le – de ennek a s�t�t szemp�rnak a t�kr�ben mindig csak a kicsi volt.

Dacosan �sszeh�zta mag�n az inget, amikor Ghyd sz�tlanul fel�llt, �s elt�nt a h�z helyis�geinek �tveszt�j�ben. Megsp�rolhatta volna a f�rads�got: t�rsa n�h�ny perc m�lva egy kicsi, �ttetsz� fecskend�vel t�rt vissza. Sasha felny�g�tt.

- Hov�? – k�rdezte.

- Cs�p�be – hangzott a szenvtelen v�lasz.

- T�nyleg a K�zpontba kellett volna mennem ink�bb – forgatta a szem�t a l�ny, mik�zben kigombolta farmerja �vr�sz�t, �s elfordult.

- Ne csin�ld – mondta a f�rfi bar�ts�gos hangon, �s lejjebb h�zta Sasha derek�r�l a nadr�got. – A b�r�d minden n�gyzetcentim�ter�t ismerem; mi�rt sz�gyenl�sk�dsz?

- Ha tudn�m, mondan�m – felelte a l�ny. M�g csak a fogait sem szor�totta �ssze; fel sem vette a k�nny� sz�r�st. Sosem f�lt a t�t�l.

- K�sz, felh�zhatod. Azt�n mutasd a nyakad.

Zavartan gombolta be a nadr�got, �s les�t�tt szemmel fordult vissza t�rsa fel�. Az �jra szem�gyre vette a sebet a nyak�n, majd egy sz�r�s szag� folyad�kba m�rtott g�zdarabk�val let�r�lgette. A l�ny �sszerezzent, amikor hozz��rt.

- Nicsak, hogy elvadult valaki – nevetett a f�rfi halkan.

M�gis, mit lehet erre mondani?

- Igyekezz; hamarosan mennem kell – mondta v�g�l.

- Jobb, ha itt alszol.

- Mi? – n�zett fel a l�ny d�bbenten. – Mi�rt?

- Ki fog �tni a szer. – Ghyd tekintete �jra a sebre v�ndorolt. Fojtott d�h villant a szem�ben. – Meg�lted? – k�rdezte.

- Itt lenn�k, ha nem? – m�ltatlankodott a l�ny. – Mi�ta k�rdezel te ostobas�gokat? Mi a fen�t adt�l be nekem?

- Mert te nem k�rdezel ostobas�gokat? Azt adtam be, amit kellett. Mi tette ezt veled?

- Nem mindegy most m�r? Mi�rt m�sz az idegeimre?

- �n?! – A f�rfi szeme d�bbenten kikerekedett. – �n megyek az idegeidre? Na, mars a szob�ba, kisl�ny.

Sasha fel�llt. Szeretett volna visszav�gni, m�r a nyelve hegy�n volt a v�lasz; de ahogy felemelkedett, meg is sz�d�lt hirtelen. Az injekci� hatni kezdett.

T�rte, hogy a f�rfi k�ny�k�n�l fogva a szob�ba vezesse.

Alkonyodott.

- M�gis be kell mennem a K�zpontba – motyogta, mik�zben vetk�zni kezdett. T�rs�nak igaza volt: ugyan, mi�rt sz�gyenl�sk�dj�n? – Magyar�zkodhatok, mi�rt nem mentem ma dolgozni.

- Megs�r�lt�l – mondta a f�rfi. – Nem lehet ellenvet�s�k. Egy j� �r meg�r egy kiesett �jszak�t, �s m�snap k�tszer annyit irt. – Most a hangj�n volt �rezhet� a d�h. Sasha nem tudta mire v�lni, de igazs�g szerint ekkor m�r nem �rzett mag�ban annyi er�t, hogy r�k�rdezzen, azt�n pedig elviselje a v�laszt.

Lefek�dt. K�z�mb�sen t�rte, hogy a f�rfi betakarja. �rezte, hogy a m�sik mell�je fekszik, de nem l�tta: h�ttal fek�dt neki. Mivel Ghyd sem l�thatta, megengedte mag�nak, hogy k�nnyek fuss�k el a szem�t. Az injekci�. Att�l vagyok ilyen �rz�keny.

- Mi�rt maradt�l a T�rsam? – k�rdezte. Nem volt biztos benne, hogy val�ban feltette a k�rd�st. Zen�t v�lt hallani; tudata kilobbanni k�sz�lt.

Csend volt. Ghyd tal�n t�n�d�tt, tal�n nem is akart v�laszolni; a l�ny szeme pedig lecsuk�dott.

Azt m�r nem �rezte, amikor a f�rfi keze szel�den a derek�ra simult.